(Az urán-saga korábbi epizódjai ide kattintva.)

- Elégedettnek látszol.

- Mint ahogy az is vagyok. Húszezer mérő egyiptomi gabona jutányos áron és fillérekbe kerülő szállítási költséggel. Ez majd letöri Hérón király büszkeségét és legfőképpen az árait. Vagy te más véleményen vagy ifjú Claudius?

Gaetanus praetor nem tegnap kezdte az ipart, több mint ötven évet töltött el a szenátusban és ezalatt bőven elég tapasztalatot gyűjtött. Sokkal többet, minthogy az ifjú Tiberius Claudius eltitkolhassa előle a gondját, baját. Márpedig a fiatal szenátor rosszul érezte magát, már az ómagyar hadihajó, az ÓmHH Kapitány Csaba fedélzetén is savanyú képet vágott, és ez nem múlt el akkor sem, amikor Alexandriában végre partot értek. A tengeribetegséget ez kizárta, igaz Claudius római nemeshez képest jól tűrte a hullámverést és a nőhiányt is, ha valamiből, hát szajhából bőven elég akadt Egyiptom királyi székhelyén.

- Igen praetor. Ez a Baalhanno, ez egy közönséges kalóz. Ez nem Róma útja.

- Róma útja?

Fiatalok, Gaetanus elég idős volt, hogy harcoljon a szamnita háborúkban. Mi volt akkor Róma? Semmi, egyike Itália apró-cseprő államocskáinak, amelyik egy zsebkendőnyi területet az uralma alá vont. Micsoda világraszóló győzelemnek tűnt az, és mi lett Köztársaság a szamniták hódoltatása után? Egy picivel nagyobb semmi, ahol az asszonyok és a gyerekek azért még nyárfalevélként remegtek, ha a Padanus környékén élő gallokról kaptak hírt. Egy lepkefingnyi, gyönge hatalmacska, amelyiket még egy Pürrhoszhoz hasonló felkapaszkodott rablóvezér is élet-halál küzdelemre hívhatott ki. A hatalmas Karthágó vagy Egyiptom úgy taposta volna el, mint egy pincebogarat, már ha egyáltalán észrevették volna. Ez volt Róma alig több, mint harminc éve.

[...] Bővebben!

Albert István miniszterelnök ünnepi beszéde Államalapító Szent István ünnepén

 

Áu. 10.

 

Ómagyarország és mi, a benne lakó, bármilyen gyökerekkel is rendelkező ómagyarok csak akkor leszünk erősek, ha lélekben mindannyiunk hitvallása, vállalása az lesz: a hazáért, mindhalálig - hangsúlyozta ünnepi beszédében Albert István miniszterelnök a Katonai Akadémián végzett tisztek avatásán a Bazilika előtti téren, Esztergomban.

A kormányfő szavai szerint az a nemzet, ami az Átkerülés során nem csak saját, hanem a világ sorsának formálására is új esélyt kapott, igazán különleges. „Nekünk, ómagyaroknak van küldetésünk, hivatásunk a világban” - jelentette ki. Az ünnepeink arról szólnak, ami különleges bennünk, átkerült magyarokban, egyebekben és az itt élő, anti származású nemzetségekben. Fontosak, mert megtaláljuk bennük azt az erőt, amire szükségünk van a lelkek megerősítéséhez, az ismert hibáktól megtisztítható holnaphoz, az ómagyar jövőhöz. Szeressük, ami különleges bennünk, ne tagadjuk meg magunkat, ne dobjuk el a hagyományainkat, csak azokat, amik a sötétségbe húznának vissza - tette hozzá, utalva bizonyos betiltott kelta és egyéb anti rituálékra, főleg az emberáldozatra.

[...] Bővebben!

A nyáriszünet (nevezzük vihar előtti csendnek, mert Le... a blog élt, él, élni fog :) idején szeretnénk felhívni esetlegesen erre járó olvasóink figyelmét aktuális pályázatunkra. A pálya szabad, akár tapasztalt publikáló, akár egyszerű olvasó, vagy eddig más területen alkotó szerző legyen az érdeklődő. Eddigi történeteink és a wikia lexikonunk számos továbbgondolni- illetve kifejtenivalót kínál, a pályázat pénzdíjazása pedig ha nem is egy lottóötös, de novellapályázati viszonylatban teljesen vállalható.

A pályázat kiírása ide kattintva elérhető.

A pályázatról szóló egyéb anyagok itt gyűlnek (ha nem is túl gyorsan).

 

Konzel Károly elnöki főtanácsos (pár hónap és nyugalmazott elnöki főtanácsos) a teraszán ülve élvezte a kellemesen meleg, csillagfényes estét. Csipkebogyóteája már kezdett kihűlni, de úgy döntött, nem megy be a konyhába felmelegíteni, a felesége meg már aludt. Végül előhúzta a pad alól a pálinkásüveget, hogy kibélelje egy kicsit az italt.

Belekortyolt, majd hátradőlt a nyugágyon. Hamarosan minden napja így fog telni. Se megbeszélések, se fontoskodások, még az unokaöccse viselt dolgait is másképp kezelheti, ha akarja kezelni őket egyáltalán. Szeretett politizálni, nem volt azzal semmi gondja, nem kis része volt abban, hogy az ókorba szakadt területből országot (birodalmat, Károly, birodalmat!) építettek. De elég volt. Kicsit foglalkozhat magával is. A családdal, másképp, mint eddig. Vehetne egy házat valahol vidéken, valami átkerülés előttit, azt felújíttatná... Vagy építtethetne egy teljesen újat valahol a kinti területeken, az őserdő közepén. Valami biztonságos helyen, persze. Ha nyugalom lesz körülötte, megírhatná a memoárját is. Ha pedig a gyomra kicsit rendbe jönne, utazgathatna is, a világ tele van érdekesebbnél érdekesebb területekkel. Még Fiumében sem járt. Megnézhetné mondjuk Rómát. Vagy Athént. Vagy Masszíliát. Alexandriát. A legfelső szintekkel áll napi kapcsolatban, biztos tudna szerezni engedélyt ezekhez az utazásokhoz. Még tíz éve biztos van, ha vigyáz magára, akár több is. Ha nem lesz az az állandó feszültség, idegeskedés, a felellőségérzet... Ha ki tudja vonni magát. Akkor talán a gyomra is... Hirtelen valami ismerős, jóleső melegség öntötte el, talán nem is a melegség a legjobb szó rá, először a pálinkára gyanakodott, de az a pár csepp igazán semmiség, ráadásul ez az egész is jóval összetettebb, mélyebb, már-már émelyítően szentimentális, mintha... Valahol messze -  Mint mikor a felesége szerzett valahonnan abból a parfümből, amit az átkerülés előtt használt és a harmincötödik házassági évfordulójukon azt fújta magára és ez az egyetlen illat úgy elvarázsolta, mintha sose kerültek volna át, mintha most is fiatalok lennének és szerelmesek és -  Mint mikor Albert elnök úr meglepte egy üveg Teleki vörössel, olyannal, amit akkor ittak, mikor először találkoztak, az már az ókorba szakadás után volt, de még minden a régi volt körülöttük, a régi világ utolsó rúgásai, és a bor íze, szaga visszavitte azokba az izgalmas napokba, amikor még semmit sem tudtak, mi lesz velük, csak azt, hogy bármi lehet -  Valahol messze, a magasban egy repülőgép zúgott. A jóleső melegség egy pillanat alatt átváltott ideges, hideg feszültségbe. A faasztalra lökte a mázas agyagbögréjét, nem foglalkozott azzal, hogy a pálinkaszagú teája kiborul, majd kínnal felállt és kilépett a terasz teteje alól. Repülőgép, teljesen tiszta a hang, nem a képzelete játszik vele, az a pár csepp pálinka meg... Sugárhajtású. Sugárhajtású repülőgép, nem azok a primitív kávédarálók, amiket mostanában kezdenek összekókányolni.

[...] Bővebben!

A Kapitány, ó, kapitányom című szerepjáték-modul néhány szereplője (nem játékos karaktere), a teljesség igénye nélkül. Csak hogy mutassuk, ez a projekt sem halt be teljesen, csak hát ez a dögmeleg...

Esztergomi Vitézek (nem teljes lista)

 

Felleghy Károly, edző (52) Az Átkerülés előtt labdarúgó játékvezető volt, kevés szabadidejében a Richter gyógyszergyárban dolgozott. Az Átkerülés után részt vett több külső telep alapításában a technikai hátteret biztosító csapat tagjaként, később a Dorogi Gőzgépgyár képviselőjeként. Itt ismerkedett meg az antik körében népszerűvé váló amerikaifocival, aminek először lelkes művelője, később teoretikusa lett, több kézírásos taktikai értekezése Kárpát-medence szerte ismert. Néhány mérkőzés erejéig Kapitány Csabával is összeismerkedett, de labdarúgó múltja miatt nem alakult ki köztük szorosabb kapcsolat.

Áu. 20-ban egy baleset során három ujját elveszítette a jobb kezén, így leszázalékolták és a DG-től életjáradékot kap. Ezután már minden idejét az játékvezetésre és edzői munkájára fordíthatta, sikeresen ötvözve az átkerülés előtti ismereteit az antik körében tapasztaltakkal (és saját elméleti kutatásaival). Áu. 23-ban szerződtették le az Esztergomi Vitézekhez, fél év múlva már ő a csapat vezetőedzője. Teljesen átalakította a csapatot, ismeretlen, általa felfedezett anti játékosokkal egészítette ki a keretet és hamarosan a legjobbak közé kerültek. Ha győznek, az Felleghy karrierjének csúcsa lesz majd.

Felleghy az utóbbi időben határozottan hízásnak indult és több egészségügyi problémával is küszködik (visszér, emésztési zavarok, ideggyengeség). Harsány, erőteljes személyiség, nem ijed meg a saját árnyékától, de tudja azt is, hogy mikor kell visszavonulni (ha nem is mindig). Kapitányt sportembernek tartja, a klub félelmeit meg alaptalannak, meg különben is, a csapat amerikaifocistákból áll és nem elsőáldozós kislányokból. A RÉV embereit a háta közepére sem kívánja.

[...] Bővebben!

(Áu. 41) Kellemes nyugati szél borzolta a Fekete-tengert éppen. Pont jól jött a bithyniai hajóknak. Majdnem pont hátszél lévén kibontották a vitorláikat, az evezősök így megpihenhettek, de a hajók mégis gyorsan távolodtak. Vitték az imént ezüstforintban kipengetett vagyont. Egy ember ennyiből még Esztergomban is jómódban élhetne pár évtizedig, itt viszont egy fél királyságra is elég lenne.

Huszár parancsnok köpött egyet utánuk, majd lekiabált a rádiósnak:

 

- Pista! Indítsuk már el ezt a truppot, hosszú még az út Fiuméba!

 

Szavát a rádió recsegése, majd a rádiós tisztán kiejtett szavai követték:

 

- Konvoj, itt Pásztor! Indulás! Konvoj-1 vezetésével. Sebesség 15!

 

Ahogy a rádiós vételre kapcsolt, a vevőből kiáradó sistergést sorban megszakította az önjáró uszályhajók rádiósainak bejelentkezése. Huszár odaszólt a kormányosnak:

 

- Irány konvoj eleje, teljes teljesítménnyel előre!

- Igenis, kapitány, irány a konvoj eleje, teljes teljesítménnyel!

 

A szoros két partja lassan úszott hátrafele. Az Alairich közben végig loholt a konvoj mentén, és az első hajótól kicsit jobbra, és lemaradva felvette a tempót.

 

Az Átkerülés előtt ez a két part végig be volt építve, és hatalmas hidak íveltek át a tengerszoros felett. Most a dombokon erdő zöldellt, már ahol nem irtották ki, hogy helyet csináljanak a szántóföldeknek, meg a szőlőknek. Gyümölcsös is akadt pár, de eléggé csenevészek voltak a fák. Mindazonáltal az Átkerülés előtti körülményekhez képest még mindig dúsabb volt a növényzet. Még ugyan nem tarolták le az emberek, de már elkezdték.

[...] Bővebben!

(Anasztiádész mágus és az urán titkai eddig: Mágus elindul, már majdnem megérkezik, egy sugárzó könyv, egy meg még egy mellékszál)

 

- Utálom ezt a helyet – zuhant bele Csentőfai másodosztályú tűzirányító  közlegény a székébe – por, hőség, büdös.

-És zsidók!

Csentőfai közlegény társa Vaszilij Nyikiforovics Gyenyiszov egy az Átkerüléssel ittragadt orosz külkereskedő magyar anyától született fia volt. Nem mellesleg őszinte és lelkes antiszemita.

- Zsidók?

- Azok, nézz meg egy egyiptomit. Világéletében szolga volt, már várja, hogy mikor csapsz a hátára a korbáccsal. A görög éppen az ellentéte, nagyhangú, engedetlen és büszke. Na de a zsidók, az ember soha nem bízhat bennük. Kenetteljesek, behízelgők és két vágyuk van: a jó keresztények elárulása és a világuralom!

- Világuralom?

- Vak vagy te Józsi, vegyük a khatet! Ki terjesztette el? Hát a zsidók! Szerinted miért?

[...] Bővebben!

A Magyar Föld napilap cikksorozatából:

Áu. 68. május 12.

A vasúttal Szegedhez közeledve, Szatymaznál ameddig a szem ellát, bólogatnak az érőfélben lévő rizskalászok. Ezek a kalászok a Szatymazi Közösségi Termelő Szövetkezet rizsföldjein nőnek, amely az ország legnagyobb, és legmodernebb rizsfarmja. A vonatról leszállva, megkerestük a Termelőszövetkezet elnökét Pákász Andrást, és interjút kértünk tőle.

 

Kérem, mondja el, hogyan kezdtek rizzsel foglalkozni!

 

Ezelőtt tíz évvel a faluközösség megbízott, hogy mint világlátott ember, kísérjem el a falu elöljáróját Pásztor Gáspár bácsit Csepelre, hogy vegyünk a közösségnek egy Unimogot, mert kellett már egy gépkocsi ide is. Sikerült egy új teherautó-kiutalást kapnunk. Mikor bementünk az autószalonba, épp egy új plakátot raktak fel a falra, amely a legújabban kifejlesztett rizstraktort ábrázolta. Engem megkapott a széles lánctalpon nyugvó jármű, és kérdezősködni kezdtem. Kiderült, hogy nem sokkal előbb visszatért az egyik első kereskedőhajónk Indiából, és sok egyéb áru mellett nagyobb mennyiségű rizst is hozott. Nem csak hántolt rizst, hanem vetőmagot is. Érdeklődésemre kiderült, hogy épp alkalmas helyet kerestek az első kísérleti rizsföldeknek.

[...] Bővebben!

(Előzmény: Mágus elindul, egy sugárzó könyv, egy meg még egy mellékszál)

Losonczi Szilárd még egyszer megnézte magát a tükörben, a polgárőr századosi egyenruha, pláne a Garammenti Alumínium Művek „hónap dolgozója”  medáljával otthon ugyan bárkit nevetésre fakasztott volna, itt Alexandriában azonban félelmetes ómagyar hadsereg tagjává avatta. No nem a helyőrség vagy a követség személyzete előtt, ők nagyon is jól tudták, hogy miként lehet valaki polgárőrtiszt. Losonczinak mindez konkrétan ötszáz forintjába került, amiből, ha minden igaz a Lévai Polgárőr Század egy új tűzoltó szerkocsit vásárolt. Losonczit mondjuk annyira nem érdekelte, végigülte a kéthónapos gyorstalpalót Tatán a csillagokért, de ennyi. Századosként, méghacsak tiszteletbeli is az a rang, teljes joggal utasíthatja a saját választókörzetében működő polgárőr egységeket.

A választókerület valószínűleg több lesz, mint ötszáz forint, de Dániel nagybácsi, Garamszentkereszt képviselője és a Gazdasági Minisztérium államtitkára nyilván ismét kisegíti, ha kell. Kapcsolatokkal és pénzzel is. Sőt, ha úgy vesszük, máris segítette, ez a segédköveti állás, amelyből a vén Grigorovszkit elnézve hamarosan nagyköveti pozíció lehet nyilván egy kész aranybánya.

- Akkor minden tiszta? Ne feledd egy istennek foglak bemutatni, Rá földi képmásának. Attól, hogy egy szót nem beszél egyiptomiul, Ptolemaiosz nagyonis élvezi a fáraó címmel járó vallási handabandát…

[...] Bővebben!

(IDEA epizód Áu. 69-ből)

Tatai IDEA központ

 

Említettem már, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel? Pedig így van. Én aztán semmiből sem kértem. Semmiből az égvilágon, mégis minden szar a nyakamba szakadt. Apám ritkán mesélt a sajátjáról, de ha olyan volt, mint ő, akkor nem csodálkozom semmin. De igazából akkor sem, ha pont az ellenkezője volt. Elég csak Mikit megnézni. Majdnem ugyanúgy csüngött az öreg szavain, mint bármelyik eredeti anti a Mecsekben. Apa nagy ember volt, az tény. Nagy szarkavaró, mert azt képzelte, csak az a jó, amit ő annak mond. Tántoríthatatlanul tudott ragaszkodni dolgokhoz. Miután már semmi értelme nem volt élnie is, csak prédikált tovább a világról. Tanító volt a maga módján, jól meg is tanított önállónak lenni. Tizenhat voltam, amikor Lolával megszöktem otthonról. Negyvennégy, amikor végül hazatértem. Egy részem remélte, hogy tényleg beleroppant a távozásomba és ha még él is, már semmi ereje. Ugyanakkor számoltam azzal is, hogy az a rohadt makacs természete valahogy csak helyre teszi. [...] Bővebben!

A Neronomicon eredeti története 

 

A Cthulhu-mítosz fontos építőelemei bizonyos, Lovecraft által elképzelt kultikus tárgyak is. Ezek leghíresebbike a Necronomicon, a Halott Nevek Könyve, amelyet Lovecraft szerint Abdul Alhazred, az őrült arab írt Damaszkuszban, 738-ban, s eredeti címe Kitab Al-Azif, ahol az arab kifejezés bizonyos éjszakai hangokra utal, amelyeket rovarok hallatnak. Régen ezt a démonok üvöltésének tartották. A könyv címének több jelentése lehetséges, Lovecraft kutatói vitatják, melyik a helytálló. Legelfogadottabb a Halott Nevek Könyve (Book of the Names of the Dead), de fordítható a Holtak Országának Kalauzaként is (Guide Book to the Regions of the Dead). A Necronomicon görögből, valószínűleg tévesen alkotott szó, mert szó szerinti fordítása: Halott törvények könyve.  

A mű természetesen kizárólag Lovecraft fantáziájának terméke, ahogy egy levelében írja: Alhazred alakját öt éves korában találta ki, az Ezeregy Éjszaka hatására, s a később önálló kötet formájában 1973 megjelent Necronomicon is Lovecraft műve. A kötetben megtalálható minden, ami az író munkáiban gyakran előforduló „Nagy Öregek" kultuszával kapcsolatos. A könyvre Lovecraft novellái sokszor utalnak, de ritkábban tűnik fel. Először a Randolph Carter vallomása c. novellában olvashatunk róla, de még megnevezés nélkül. A Necronomicon legalább tizennyolc történetben szerepel. Részletes tartalma mindig homályban marad, csak idézeteket ismerhet meg az olvasó. A Necronomicon mellett Lovecraft számos hasonló könyvet bemutat novelláiban, ilyen például a Pnakotikus kéziratok, Dzyan könyve vagy a R'lyeh-i szöveg, amelyek szintén az író fantáziájának termékei.

A Necronomicon igazi karrierje azonban - amiért tulajdonképpen mindezt leírtam - jóval Lovecraft halála után vette kezdetét, akkor, amikor bizonyos okkultista körök kezdtek felfigyelni a Lovecraft által teremtett sötét mitológiára. Ez az érdeklődés odáig fokozódott, hogy néhány csoport saját tanításaiba és rítusaiba is beépítette e mitológia bizonyos elemeit. Így például az Anton Szandor LaVey által alapított kaliforniai sátáni gyülekezet, a Church of Satan (A Sátán egyháza) két lovecrafti rítust is kidolgozott, amelyek leírása megtalálható a Lavey által kiadott Satanic Rituals (Sátáni rituálék) című könyvben; az egyik a Ceremony of the Nine Angels (A kilenc angyal ceremóniája), a másik pedig a Call to Cthulhu (Cthulhu hívása) címet viseli. Lovecraft mitológiájának ilyen irányú adaptációját egyes okkultisták azon nézete is elősegítette, miszerint Lovecraft egy ismeretlen hatalom által vezérelve - hasonlóan egy írómédiumhoz - bizonyos emberfölötti (vagy emberalatti) lények reálisan létező titkos kultuszait írta le novelláiban, természetesen erősen átformálva és romantikusan kiszínezve. 
 

A Neronomicon antik által ismert története:

A könyvet az Átkerülés előtt a 14. században írta Abdul Alhazred, az "őrült arab", aki a jemeni Sanáaban született. Vándorlásai során Arábia egy sötét és ismeretlen, démonok által lakott vidékén megismerkedett a Cthulhu- és Yog Sothoth-kultusz félelmetes tanaival és rítusaival, majd öregkorában mindezeket leírta egy könyvben, amelynek az Al Azif címet adta. Ezt a könyvet fordították le az Áe. 11. század körül Bizáncban görögre, és ekkor kapta a Necronomicon címet. Áe. 780-ban egy bizonyos Olaus Wormius latinra fordította, de négy évvel később IX. Gergely Pontifex Maximus parancsára a tiltott könyvek listájára került. Az eredeti arab változatnak már Olaus fordítása idején sem sikerült fellelni egyetlen példányát sem, az utolsó ismert görög nyelvű kötetet pedig Salemban égették el Áe. 316-ban.

A latin verziót többször is kinyomtatták az eltelt századokban, de mindig igen csekély példányszámban, így alig egy-két ómagyarra lefordított kópiája maradt fenn napjainkra. Ezt a megmaradt néhány kópiát viszont az ómagyarok "hét lakat alatt őrzik, hogy megóvják a világ rendjét és épelméjűségét". 

[...] Bővebben!

Á. u. 58.

Gergelyföld Autonóm Terület

- Fáradjon be kérem! – kezdte hivatalos udvariaskodással az ötlet-ügynök. Na persze, anyád. Utasítgatsz abban a házban, amit akkor építettem, amikor te még csak kósza gondolat voltál valami szerencsétlen átkerült és egy elvarázsolt kelta agyában. Komolyan mondom, életem legszarabb húzása volt, hogy megpróbáltam jobbá tenni ezt az elcseszett világot. Igazából nem panaszkodhatom, alapjában véve a dolgom jól megy és még nem is hülyültem el teljesen, de ezek az állandó hivatalos látogatások és ellenőrzések. Sose legyél tanár! Mindig ezt mondogattam, aztán most megnézhetem magam. Nagyon szívesen mondanám, hogy már rutinos vagyok ebben is, de igazából baromira unom. Elfáradtam, megöregedtem. De amíg élek, itt az lesz, amit én akarok, bárki, bármit is higgyen.
- Le is ülhetek esetleg?
- Hogyne Fülöp úr, csak tessék! – intett tollal a kezében az íróasztalom előtti szék felé. – Elnézését kérem, de nagyon szoros a határidő.
- Ja, én megértem. – ültem le. Tipikus kormányzati alak, csak azért nem hívom G-mannek, mert szőke a haja, kék a szeme és szakállas, egyébként tök olyan. Mondjuk megérne egy próbát, ez a vakarcs azt se tudná, kihez hasonlítom. – Akkor essünk túl rajta, minél hamarabb.
- Úgy lesz. – Becsukta a mappáját és a táskájából egy másikat halászott elő, majd elég fura képet vágott. Egyszerre sajnálta magát és mintha engem is. Na ja, az albertisták között van egy hírem, az tény. Pedáns alaknak tűnt, úgy söpörte le az asztalomat, hogy ne bontsa meg annak saját rendjét és valószínűleg fejből tudja a hivatalosan dokumentált életem. Mondom én, hogy G-man. – Tudja, a hivatalos ügymenet…
- Hogyne tudnám, maga a…
- A harmadik IDEA vizsgálóbiztos, aki kényszerű hivatalos látogatást tesz önnél. Ha nem számoljuk Fiumét, maga dobogós helyen áll Fülöp úr.
- Jó tudni, köszönöm. Szóval biztos végig akarja kérdezni a múltamat, hátha változott-e valami, mióta… legyen oly kedves, árulja el mióta nem találkoztam a hivatalával!
- Nagyjából nyolc éve és három hónapja.
- Nagyjából?
- Nem tartunk nyilván minden szirszart Fülöp úr. Ómagyarország és a világ biztonsága nyugszik a vállunkon. Csak azzal törődünk, ami igazán fontos.
[...] Bővebben!

(Életkép az átkerülés utáni negyedik évtizedből)

- Rajta van vagy nincs rajta?

A segédgépész beletúrt a szakállába, amely nála a feszült gondolkodás jele volt, majd megvakarta a tökét, ami arra utalt, hogy legalább két hete nem fürdött. Igaz ezzel nem volt egyedül a Fogatlan cápa legénységéből. A tengeren, minden ellenkező híresztelés ellenére a víz luxuscikk volt, a Fogatlan cápa pedig nem luxushajóként, hanem egy selejtezés előtt (ha valaki esetleg jobban megkapargatta a papírokat, akkor selejtezés után) álló tehergőzös, még egy talán két úttal.

- Nincs rajta kapitány.

- Akkor meg?

- De mi van, ha elfelejtették? Biztosan nem lehet baj belőle?

- Hányszor néztük át? Háromszor, nincs rajta az időszennyezési listán. Márpedig ha olyan csúcseszközök, mint a szemüveg, a gombmágnes vagy a csigás daru szerepelnek rajta, akkor az IDEA mindent beleírt, ami fontos.

- Vagyis odaadjuk neki?

- Már hogy a fenébe ne adnák oda neki. Ezer alexandria drachmát fizet érte, többet, mint amennyit a Cápa ért, amikor még volt neki foga. És mi csak egy rozsdás…

***

Anasztiádész újra leemelte a polcról a bűvös könyvet, a plasztikumra emlékeztető, egykor átlátszó és sima fedőlap az évek során maszatossá vált és a széle is több helyen megtört, a bal alsó saroknál pedig egy jó egyujjnyi darab ki is szakadt. Persze így is egy kisebb vagyont ért, de mégsem annyit, mint a varázskönyv. Az ómagyarok féltékenyen őrizték a tudásukat és ördögien ravaszak voltak, és az elővigyázatlan kereskedő gyakran értéktelen kacatokat kapott a nagyonis értékes ezüstjeiért.
[...] Bővebben!

A korábban már egy részlettel elindított próbamodulhoz készülő térkép, amin a figyelmes olvasó a korábbi fiumei történetek helyszíneit (és néhány egyéb, csak a wikia lexikonban szereplő objektumokat is).

Ide kattintva teljes méretben is elérhető.

A Contest versenyhez készülget egy próbamodul, aminek a háttéranyagából teszünk közzé pár részletet, majd ha összeáll, természetesen az egészet is. A rendszer is agyalás alatt van, a FUDGE motorját bütyköljük kicsit ómagyarosabbra.

 

A múzsa:

 

"– Képzeld – törtem meg a csendet –, kitaláltam, milyen polgári foglalkozást választanék magamnak Ómagyarországon.
– Ajaj, miért van olyan érzésem, hogy baszottnagy ökörséget fogok hallani...?
– Mert bunkó vagy – biztosítottam társamat. – Szóval, arra gondoltam, amerikaifutball-edző leszek.
– Nyertem – röhögött Téglás.
– Nem, nem, ez tényleg jó ötlet! Ez a világ legjobb sportja – na jó, meg a jégkorong – és, gondolj bele, én fogom elterjeszteni a világon. Úgyhogy nem is amerikaifutballnak fogják hívni, hanem csak egyszerűen futballnak."

 

(Kapitány Csaba "Tigris": Apu ölni megy)

Bajnokcsapat lesz az Esztergomi Vitézek?

 

Immár egyetlen mérkőzés választja el a Vitézeket a csúcstól, az ómagyar bajnoki címtől. Mind a selejtezőket, mind az egyenes kieséses rendszerű elődöntőket veretlenül vitte végig a fővárosiak büszkesége, legutóbb a Szegedi Acélpatkányokat búcsúztatva. A korábban közepesnek számító csapat erre a szezonra szinte teljesen újjászületett, köszönhetően Felleghy Károly edzőnek és az új igazolásoknak, köztük az „atomantiknak” becézett hármasnak, Kárpáti Heroldnak, Bakonyi McDunkennek és Nyilas Ménrótnak.

Az egyre népszerűbb sportág bajnokságából immár csak egy mérkőzés van hátra, a döntő, amit a tavalyi (és ezidáig állandó) bajnok otthonában, a festői szépségű Fiumében rendeznek. A házigazda Fiumei Állatok csapat szóvivője persze biztos a győzelemben. „A visszaútra ne csomagoljatok, fekete zsákot meg majd adunk szükség szerint” - üzeni a fővárosi játékosoknak a tőlük megszokott módon.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy jövő szerdán az évtized mérkőzése várható. A jegyek már jó előre elkeltek annak ellenére, hogy a távoli és az anyaországhoz csak egy védett korridorral kapcsolódó városba alig utazik le valaki a civilizáltabb területekről. Természetesen az Ómagyar Rádió élőben közvetíti majd az összecsapást az összes közszolgálati és emancipációs csatornán egyaránt és Balatony Bráen díjnyertes bárd is a helyszínre utazik, hogy hőskölteményben örökítse meg az eseményt.

[...] Bővebben!

45 százalékot szerzett, ezzel megnyerte a helyi választásokat a sziszeki „Helyi Király Kelták – HEKK” párt. Az országszerte nagy népszerűségnek örvendő, az Átkerülés óta folyamatosan kormányon lévő Nemzeti Párt a szavazatoknak csak 34.7 százalékát kapta, ezzel a második helyre szorult. A párt szóvivője az esztergomi sajtótájékoztatóján a „demokráciára még éretlen, alacsony emancipációs szintű polgárok botlásának” nevezte a választási eredményt, míg a Kelta Tigrisek polgárjogi mozgalom elnöke, Bergman Májkel a „demokrácia ünnepének” titulálta a történteket. Szintén nyilatkozatban üdvözölte a választás győztesét a szomszédnak számító Fiume egyik legnépszerűbb helyi pártja, a „Mi Fiuménk Mozgalom” titkára is.

 

A HEKK alig fél éve bontott zászlót, a görög-kelta származású Jón Gnarre Botond vezetésével, aki korábban a helyi emancipációs rádióműsor szerkesztője volt. Ellenfeleik hamarosan „viccpártként” kezdték őket emlegetni, ami ellen nem is tiltakoztak. [...] Bővebben!

A határidő előtt egy nappal sikerült leadnunk a tényleges jelentkezést is a Contest szerepjátékfejlesztő-versenyre. A versenynek otthont adó rpg.hu fórumán témát is nyitottunk neki, illetve a jelentkezés anyagát itt is közzétesszük. Hamarosan indulnak a tesztjátékok, amikhez a blog olvasóinak a segítségét is szívesen fogadjuk, részletek hamarosan.

A jelentkezés anyaga:

b) Kik készítik a játékot? (Stáblista névvel és feladatkörrel.) 

Fülöp Gergely (Ghery) főként: rendszer, tesztelés szervezése, vezetése

Szabó Sándor (szs) főként: világleírás, modulok, rendszer 

c) Mi a játék munkacíme? 

Ómagyarország szerepjáték

 
d) Mik a játék választott inspirációi?  

tömeges időutazás (112)

csak semmi mágia (270)

rejtőző patrónusok (124)

 
e) Kiket irányíthatnak a játékosok? Hol és milyen időben léteznek ezek 
[...] Bővebben!