Beszélgetés Szabó Sándor íróval
Szabó Sándor. Aka A. Taylor Crabe. Összetéveszthetetlenül egyéni hangú író. Műveiben különös intézmények működésébe pillanthatunk bele; meghökkentő nézőpontokat kapunk, rejtélyes, vagy nagyon is egyértelmű jelenségekről, vad szenvedélyekről olvashatunk. A. Taylor Crabe műveinek világában nem mindig a megfelelő ember áll a megfelelő helyen. Legalábbis kezdetben nem. Egyáltalán: az a megfelelő személy, akit annak gondolunk? Mert a szereplői sohasem titoktalanok, sohasem papírmasé-figurák. Az író gyakran meghökkentő játékot űz velünk; ha krimiken edzett fantáziánkkal már-már úgy véljük, előre látjuk a következő fordulatot, mindig csalódunk. A történet középpontjában gyakran egy-egy erkölcsi dilemma áll, a háttérben pedig elfátyolozott panorámaként lappang az örökké titokzatos múlt.
Az interjút készítette: L. N. Peters
L. N. Peters: Sándor, mi a polgári foglalkozásod?
Szabó Sándor: Tanár vagyok. Angol, református vallástanár és drámapedagógus oklevelem van pedagógus szakvizsgával.
L. N. Peters: Mit tanítasz?
Szabó Sándor: Jelenleg nyelviskolában tanítok angolt, egyéni vállalkozóként és fordítok néhanapján.
L. N. Peters: Hogyan lettél író?
Szabó Sándor: Amióta írni tudok, azóta körmölgetek.
L. N. Peters: Mi volt az első megjelent Muved?
Szabó Sándor: Könyv?
L. N. Peters: Bármi. Diákújság és egyéb helyek?
Szabó Sándor: Könyvben a Dominium I: Viadalív címu regény. Valami diákújság is volt, de azt nem tudom pontosan. Talán a Júdás c. novella a gimi lapjában. Egyébként ezt a novellát beküldtem a Sárvári diákíró pályázatra és meg is hívtak a táborba. Ugyanarra, mint László Zoltánt, egyébként, abban az évben. Persze ezt csak utólag tudtam meg.
L. N. Peters: Rendkívül termékeny szerzőnek tunsz. Hogyan egyezteted össze a polgári munkáddal és a családoddal?
Szabó Sándor: Este írogatok, amikor már alvás van. Elég sokáig fent tudok maradni, amikor a család már régen alszik.
L. N. Peters: Alkatilag nemigen emlékeztetsz Berzsenyire...
Szabó Sándor: Szerintem másban sem.
L. N. Peters: Mi a fő mufajod?
Szabó Sándor: A próza.
L. N. Peters: Regény vagy novella?
Szabó Sándor: Kisregény vagy hosszabb elbeszélés, 80-200 ezer karakter. Ez az igazi a számomra, és persze ezt nem nagyon lehet kiadatni, újságba sok, könyvbe kevés.
L. N. Peters: Hogyan fogalmaznád meg azt a sajátos világlátást, vagy írói programot, amely ezt a terjedelmet igényli?
Szabó Sándor: Nincs tudatosan ilyen mögötte, valahogy erre vagyok beállítva.
L. N. Peters: Mennyire tervezed meg előre a Muveidet?
Szabó Sándor: Nagyjából, főleg az elejét, meg hogy hova akarok eljutni, aztán ahogy jön. Lehetnék gondosabb is.
L. N. Peters: Előfordult már, hogy az előre elgondolttól teljesen eltérően folytatódott a történet?
Szabó Sándor: Nem. Én írom, kézben tartom a dolgokat, a részletezése alakul ki menet közben.
L. N. Peters: Keletkeznek így esetleg mellékszereplők is?
Szabó Sándor: Igen, azt hiszem.
L. N. Peters: A mellékszereplő mindig megtestesít valamilyen dramaturgiai funkciót. Ilyenkor gazdagodik, vagy irányt vált a történt?
Szabó Sándor: Gazdagodik, de példa még mindig nem jut eszembe. :)
L. N. Peters: Mennyire változnak, fejlődnek Nálad a karakterek?
Szabó Sándor: Ezt nem nekem kell megítélni, a fejlődés szerintem nem szükségszerű dolog.
L. N. Peters: Nálad jobban senki sem ismerheti a szereplőidet.
Szabó Sándor: Nem, mert én másképp látom őket. Simán belelátok olyat is, amit nem sikerült beléjük tenni.
L. N. Peters: Éppen úgy, ahogy az életben is vagyunk ezzel.
Szabó Sándor: Igen. Az önjellemzés egy érdekes eszköz, de nem a legpontosabb. Ezért a szereplőim esetében tartózkodnék is tőle.
L. N. Peters: Mi a fontosabb Nálad: a cselekmény vagy a jellem?
Szabó Sándor: Hát, ez érdekes kérdés. A fejemben inkább a cselekmény alakul ki először, és csak utána a jellemek, akik abban a cselekményben mozognak, pedig az életben pont fordítva megy, a személyiségekből fakadnak a történések. Én meg azt szoktam végiggondolni, hogy milyen személyiség az, aki ezt csinálja, ebben áll helyt vagy bukik el. Így formálódott ki például Anrael karaktere.
L. N. Peters: A személyiségekből fakadnak a történések?
Szabó Sándor: Az életben mindenképp.
L. N. Peters: Van-e szerepe Nálad a drámatanár-vénának, hogy a jellemek egymással kölcsönhatásban alakulnak?
Szabó Sándor: Remélem, hogy van, de ennek minden írónál így kell lennie, szerintem, a jellemeknek hatniuk kell egymásra..
L. N. Peters: Mi a fontosabb Számodra: az SF vagy a fantasy?
Szabó Sándor: Elég kevéssé vagyok érintett a fantasyban, bár egyszer akarok majd írni egy olyat is. Végül is a Dominiumban is van belőle, de ennek ellenére egyértelmuen az SF.
L. N. Peters: Az SF melyik irányzatához sorolod Magad?
Szabó Sándor: Hát... miből lehet választani?
L. N. Peters: Igen, általában az összes riportalanyomnak felkínáltam egy-két választási lehetőséget. Neked nem szívesen dobnék fel senkit. Ha valakit mégis... H. G. Wells?
Szabó Sándor: Ja, hogy írót kell választaniő Wells semmiképpen sem.
L. N. Peters: Miért nem?
Szabó Sándor: Valahogy nem érzek vele nagy azonosságot. Más kor... Nem is tudom. Pedig szeretem.
L. N. Peters: Miért választod Muveid keretéül a scifi világát?
Szabó Sándor: Van, amihez azt választok, talán azért, mert annyi mindent lehet belegyúrni. Kreatív játék gondolatokkal, ötletekkel, lehetőségekkel... Ha nem SF-t írok, sokkal megkötöttebbnek érzem magam. Például most az áltörténelmi Cseles apostolokkal.
L. N. Peters: Miért áltörténelemő Miért nem alternatív történelem?
Szabó Sándor: Mert az két külön dolog. Az áltörténelem az ismert történelemben játszódik, de bizonyos dramaturgiai okok miatt nem tart be minden szabályt. Például a Biff evangéliuma. Az alternatív megváltoztatja a történelmet, mint az Egyenlítői Magyar Afrika (ami egy nagyon jó könyv).
L. N. Peters: A történelem Nálad valahol mindig látens kiindulópont?
Szabó Sándor: Végül is igen. Nagyon érdekel a történelem, nem is lehet megkerülni sehol.
L. N. Peters: Van-e valamiféle saját történelem-filozófiád?
Szabó Sándor: Nem nagyon.
L. N. Peters: Nem hinném, hogy az "áltörténelmi" jellegű írásaid teljesen ad hoc ötletből fakadnának... Mintha bizonyos értékeket kiemelnél...
Szabó Sándor: Mire gondolsz?
L. N. Peters: Néha úgy tűnik, erősen álcázva, de mégis az emberiség nagy sorskérdéseivel foglalkozol... Rosszul látom?
Szabó Sándor: Na jó, de ezt körülbelül a regények 95%-ára rá lehet mondani. A maga módján ki nem ezzel foglalkozik az írók közül?
L. N. Peters: Ez nem kétséges. Közelítsünk. Te ugye a magánéletben optimista ember vagy?
Szabó Sándor: Igyekszem. Máshogy nem érdemes.
L. N. Peters: Finoman szólva sem értesz egyet mondjuk a heideggeri filozófiával...
Szabó Sándor: Hát, bevallom töredelmesen, elszabotáltam azt a kurzust a BTK-n, mert a tanár ön-és közveszélyesnek tűnt az első pár óra alapján...
L. N. Peters: Nem véletlenül! Hiszel az emberi távlatokban?
Szabó Sándor: Mit értesz emberi távlatok alatt?
L. N. Peters: Az emberiség létének értelmét, az erkölcsi világrendet, stb. Hiszel-e az erkölcsi világrendben?
Szabó Sándor: Abban nem, hogy az ember magától össze tudna hozni valami normálisat.
L. N. Peters: Hanem miben?
Szabó Sándor: Hogy a végső kérdések nem itt dőlnek el.
L. N. Peters: Nem is tudjuk őket befolyásolni?
Szabó Sándor: Nem igazán.
L. N. Peters: Úgy tűnik, a hőseid mozgástere ennél nagyobb... Mit tudunk befolyásolni, és mit nem?
Szabó Sándor: Ez már annyira nem is irodalmi kérdés.
L. N. Peters: De valahol ott van a történeteid mögött. Vagy tévedek?
Szabó Sándor: Persze. Szerintem sokkal kevesebb dolog áll a hatalmunkban, mint amiről azt gondoljuk, hogy mi irányítjuk.
L. N. Peters: Mit irányíthatunk mi?
Szabó Sándor: Hát, nem akarok fatalistának tűnni, mert nem vagyok az, de a világ olyan mértékben manipulált, hogy erre a kérdésre nehéz választ adni. Hol kezdődik az, amit én akarok, és hol az, amit akarnak, hogy akarjakő És akkor még sehol sem vagyok az irányításunk alatt levő dolgok kérdésében.
L. N. Peters: A műveidben mennyire tartod magad mindentudó történetmondónak?
Szabó Sándor: Elméletileg én tudok ott mindent, bár nem akarok kikacsintani az olvasóra és magyarázni neki, ahogy pl. régebben volt divat. A Tom Jones-ban is egyszerűen átlapoztam az ilyen részeket.
L. N. Peters: Ha az olvasó valamelyik Művedet a kezébe veszi, hány szintre számíthat?
Szabó Sándor: Szereplői meg narrátori szintre gondolsz?
L. N. Peters: Nem kifejezetten, bár az is érdekelne. Arra gondoltam, hányféle módon lehet olvasni a Te műveidet?
Szabó Sándor: Hát, maximum kettő. Ami igazából egy, csak nem mindig sikerül normálisan összeszőni a történetet, de ez az olvasón is múlik.
L. N. Peters: Lehet olvasni kalandregényként is, esetleg valamilyen intellektuális megközelítéssel?
Szabó Sándor: Elméletileg nem akarok kalandregényt írni, de volt, hogy csak az jött le belőle, úgyhogy igen. Az olvasó dekódol és hozzá is teszi a magáét, mint pl. a keresztyén filmklubok, ahol szinte minden filmben megtalálják az evangéliumot.
L. N. Peters: A Te műveidben az olvasó megtalálja az evangéliumot?
Szabó Sándor: Ha keresi :) Közvetlenül nem szeretem erőltetni, meg nem feltétlenül szövöm belem mindenbe.
L. N. Peters: Milyen embereket tekintesz célközönségednek?
Szabó Sándor: Ezen még soha nem gondolkoztam, ráadásul olyan sokfélék az emberek...
L. N. Peters: Milyen emberekhez, kikhez szólnak a műveid?
Szabó Sándor: Erre írhatnám, hogy a gondolkodó embereknek, vagy a 18-49 éves célközönségnek, vagy ilyesmi, de biztos lenne példa arra is, hogy olyan ember is örömmel olvasott tőlem, akire nem is gondoltam, és olyan is kiakadt tőle, akiben biztos voltam, hogy értékeli, szóval én nem célközönségnek írok.
L. N. Peters: Hanem kinek?
Szabó Sándor: Azért írok, mert ez egyfajta szükségszerűség a számomra, kiírni magamból ezt-azt. Ha egy nap nem írtam semmit, úgy érzem, elpazaroltam, akkor is, ha lenyomtam tíz órát közben és felaprítottam a fát is mellé.
L. N. Peters: "Egy nap se vonás nélkül!" ?
Szabó Sándor: Valami olyasmi.
L. N. Peters: Mi az írói ars poeticád?
Szabó Sándor: Ezt is megkérdezted mindenkitől...
L. N Peters: Meg bizony! Tőled is!
Szabó Sándor: Már előre féltem tőle... Mondjak valami frappánsatő :)
L. N. Peters: Miért féltél ettől a kérdéstől, Sándor?
Szabó Sándor: Mert ezt jobb lenne nekem 70 évesen elmondani. Visszatekintve. Félek attól, hogy mondok valami nagyot, aztán megnézik, amiket írtam és azt mondják, ez lett belőle?
L. N. Peters: Mennyire bízol Magadban?
Szabó Sándor: Szerintem egészséges mértékben. :) Nem vagyok önmarcangoló, önlebecsülő típus, de nem is akarok túl sokat gondolni magamról.
L. N. Peters: Milyen írói pályát jósolsz Magadnak?
Szabó Sándor: Hát, valami csak lesz belőlem. Úgy érzem, még nem találtam meg azt, ami igazán rám van szabva.
L. N. Peters: Vajon mi lenne az?
Szabó Sándor: Az biztos, hogy ha valami nagy törés nem lesz, még jó pár dolog kikerül a kezem alól és elképzelhető, hogy ezek egy része publikálódik is. Aztán hogy a mennyiség átcsap-e minőségbe... :) Nem érzem úgy, hogy már kihoztam volna magamból azt, ami bennem van. Ennek egy része a lustaságból is fakad, illetve a "multitaskingolásból", hogy túl sok dologgal foglalkozom egyszerre, és nem koncentrálok egyre, hogy mindent beleadjak.
L. N. Peters: Kísérletező típus vagy?
Szabó Sándor: Igen, nagyon az. Érdekelnek az új dolgok, kihívások, új irodalmi vagy kiadói területek...
L. N. Peters: Az irodalom most éppen milyen újfajta kihívást kínál?
Szabó Sándor: Az áltörténelmi regényt jelenleg. Cseles apostolok.
L. N. Peters: Mondanál valamit róla?
Szabó Sándor: Az Apostolok cselekedeteit (meg pár jó sztorit apokrifekből) dolgozom fel egyfajta lazább megközelítésben.
L. N. Peters: Regény lesz?
Szabó Sándor: Igen. Valószínűleg több is. Az első kötete az első, jeruzsálemi zsinatig írom meg, az már kiad egy olyan mennyiséget, ami már könyv, de a kiadó se rémül meg a hosszától, de a történetet Jeruzsálem lerombolásáig akarom elvinni, illetve a Jelenések könyvének írásáig.
L. N. Peters: Hová teszed a hangsúlyokat?
Szabó Sándor: Igyekszem történelmileg és főleg teológiailag pontos lenni, de ugyanakkor anakronisztikus áthallásokkal, lazább nézőponttal közelebb hozni az eseményeket a mai emberhez.
L. N. Peters: Pál apostol főszereplő lesz?
Szabó Sándor: Amíg meg nem hal, olyasmi. A nézőpont karakter Málkus lesz, a főpap szolgája, akinek Péter levágja a fülét Jézus elfogásakor.
L. N. Peters: Az ő szemszögéből meséled el?
Szabó Sándor: Igen. Fiatal, árva gyerek az elején, Saul szolgája lesz, a füle miatt alkalmazzák keresztyénkereső kémnek is (mert amióta Jézus visszarakta a fülét, megérzi, ha keresztyén dolog van a közelében), majd Pál megtérése után ő is csatlakozik a mozgalomhoz.
L. N. Peters: Sándor, mennyire lesz ez SF?
Szabó Sándor: Ez semennyire.
L. N. Peters: Téged olvasva úgy tűnik, nem igazi scifi-vel van dolgunk. Akkor micsodaő Fantasyő Nem. Inkább úgy tűnik, a XXI. századi mítoszregény valamelyik most alakulóban lévő változata. Olyan értelemben, ahogy a múlt században Bulgakov, Thomas Mann vagy G. Marquez.
Szabó Sándor: Hát, nem tudom, hogy említhető vagyok-e egy lapon a fentiekkel... Illetve úgy gondolom, nem.
L. N. Peters: Szóval visszakanyarodva: mit tudsz ehhez hozzátenni?
Szabó Sándor: A mítoszregényhez?
L. N. Peters: Igen.
Szabó Sándor: Számomra a SF nem téma, hanem nyelv. Sőt, szerintem nem csak számomra, hanem a SF úgy egészében az, de ilyenkor szoktak parttalan viták lenni... Szóval megvan a maga speciális szókészlete, nyelvtani rendszere, szótára, de nem SF-ről szól, hanem arról, amiről az irodalom általában, csak SF nyelven, különböző nyelvjárásokban, néha kevert nyelven, meg ilyesmik. Egyébként ezt már kiszúrta más is. Szélesi Sándor például azzal adta vissza a Kuneső c. novellámat, hogy ez nem SF. Pedig a SF minden jegyét viseli, úgyhogy vitattam is, de végül is igaza volt.
L. N. Peters: Van-e jelentősége, hogy bizonyos - gyorsan változó - kritériumok szerint SF vagy nem SF?
Szabó Sándor: Számomra nincs.
L. N. Peters: Ugye, a Cseles apostolok nem kisregény lesz?
Szabó Sándor: Nem. Most vagyok százezer karakternél és még csak most találkozott Málkus Saullal.
L. N. Peters: Mióta készülsz rá?
Szabó Sándor: Körülbelül egy éve.
L. N. Peters: A tárgyalt korszakról sok kiváló regényt írtak Sienkiewicz (Nobel-díj 1905) Waltari stb. A te műved mennyiben képvisel ezektől eltérő, sajátos szemléletet?
Szabó Sándor: Bőven lesz benne anakronizmus. Nem veszi annyira komolyan magát.
L. N. Peters: Amit eddig mondtál, abból nem ez derült ki!
Szabó Sándor: Inkább a ma népszerűvé váló "Humoros keresztyén szépirodalom" kategóriába pozícionálom.
L. N. Peters: Mik ennek a jellemzői?
Szabó Sándor: A humort használva beszél a keresztyénségről.
L. N. Peters: Sándor, elképzelhető, hogy ennek Te leszel majd a klasszikusa?
Szabó Sándor: Csodálkoznék rajta :) Az egyik legismertebb név ebben Adrian Plass, brit szerző, A kegyes kétbalkezes naplója írója.
L. N. Peters: Minden jelentős műnek vagy irányzatnak vannak populáris előzményei.
Szabó Sándor: Vagy ha igazi klasszikus, akkor C. S. Lewis a Csűrcsavar könyvekkel.
L. N. Peters: Hát igen! De a Te hangvételed nem is hasonlít az övéhez.
Szabó Sándor: Azért ő pár fokkal nagyobb koponya, mint én...
L. N. Peters: Amikor elkészült a József és testvérei, vagy - térjünk át a magyar irodalomra - a Jónás könyve, rendkívül aktuális volt. Te miért érzed manapság aktuálisnak az Apostolok cselekedetei témáját vagy gondolatvilágát?
Szabó Sándor: Szerintem a mi korunk és az apostoli kor nagyon hasonló, legalábbis sok dologban: Kinyíló világ, egymásra ható, keveredő eszmék, kultúrák, versengő vallások és filozófiák...
L. N. Peters: Sok magyar író műveinek értelmezésében rendkívül fontos, hogy keresztyének (reformátusok) voltak. Kölcsey, Berzsenyi...Móricz stb. Számodra is az?
Szabó Sándor: Nyilván nem lehet megkerülni, de szerintem ez inkább a felszín alatt van jelen nálam és nem direktben.
L. N. Peters: A református világkép, világlátás milyen irányban változik manapság?
Szabó Sándor: Elég érintőlegesen kapcsolódom a kurrens református vonalhoz, meg nincs is homogén egység. Szerintem az egyházak mellett a felekezetek felett álló irányzatok is egyre jobban befolyásolják a keresztyén gondolkodást.
L. N. Peters: Milyen értelemben nyújthat a hit iránytűt a modern embernek az eszmei és erkölcsi zőrzavarban való eligazodáshoz?
Szabó Sándor: Mit értesz hit alatt?
L. N. Peters: A vallást, mint filozófiai és erkölcsi meggyőződést.
Szabó Sándor: Akkor ezt ne tőlem kérdezd :), mert nem azonos a fogalomrendszerünk.
L. N. Peters: Te mit értesz hit alatt?
Szabó Sándor: Egyrészt egy kapcsolatot, másrészt egy érzékszervet.
L. N. Peters: Beszélj róluk!
Szabó Sándor: A keresztyénség alapvetően kapcsolatvallás. A többi dolog, ami rárakódik - törvények, filozófia, erkölcs vagy akár kulturprotestantizmus csak ezután jön, de sokszor csak a rárakódás van meg a kapcsolat nélkül.
L. N. Peters: Nagyon érdekes, amit mondasz. És mitől érzékszerv?
Szabó Sándor: A hit az, amivel az ember tapasztalja a kapcsolat másik oldalát.
L. N. Peters: Így még soha senkitől sem hallottam.
Szabó Sándor: De nem akarok itt prédikálni...
L. N. Peters: Nem is prédikáltál. Egyszer valaki megkérdezte Tolkientől, milyen mű A Gyűrűk Ura. Azt felelte: katolikus. A te műveidre hasonló értelemben lehetne-e azt mondani: református?
Szabó Sándor: Van, amelyikre igen. Például a Tábori szentfazékra mindenképpen.
L. N. Peters: Sándor, az rólad az ember benyomása, hogy egyfelől nagyon is határozott vagy; sőt kemény, mint a vas - másfelől meg kifejezetten mimózalelkű embernek tőnsz...
Szabó Sándor: Mimózalelkűő Nebántsvirág?
L. N. Peters: Igen, olyasmi.
Szabó Sándor: Nem megyek bele olyanba, amibe felesleges és nem lehet kétszer lábat törölni belém. Ha ez sértődékenység, akkor vállalom.
L. N. Peters: Rengeteget dolgozol. Írsz, tanítasz, fordítasz, internetes enciklopédiát szerkesztesz. Mintha kicsit nehezen viselnéd, hogy nálunk azt a lovat ütik, amelyik húz. Mennyire tartod Magad érzékeny embernek?
Szabó Sándor: Egyértelműen az vagyok.
L. N. Peters: És mennyire vagy merész ember?
Szabó Sándor: Nem annyira, mint szeretnék.
L. N. Peters: Gyakran összetűzésbe kerülsz bürokratákkal vagy sznobokkal?
Szabó Sándor: Bürokratákkal néha, sznobokkal nem nagyon van kapcsolatom - talán nem véletlenül.
L. N. Peters: Mitől lehetne egészségesebb a hazai SF-élet?
Szabó Sándor: Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs.
L. N. Peters: Akkor egy olyan kérdés, amit másoknak is feltettem. Miben látod az emberi jelenség jövőjét?
Szabó Sándor: Megnéztem közben Botond válaszát... A kis ravasz :) Komolyra fordítva: szerintem már folyik egy nagy átrendeződés, amiből akármi is lehet. Kisebb-nagyobb pofozkodás mindenképpen lesz, én reménykedem egy kisebben, ami után egy darabig kialakul az új status quo és lehet a közös dolgokra koncentrálni. Legalábbis a SF regényeimben egy ilyen jövőkép van.
L. N. Peters: Mitől lehet majd a közös dolgokra koncentrálni?
Szabó Sándor: Jelenleg egy csomó erőforrás megy el arra, hogy bizonyos országok, csoportok lenyomjanak másokat, hogy fenn tudják tartani a maguk színvonalát. Az erőforrások itt a Földön korlátozottak, de ha be tudnánk kapcsolni a Naprendszer erőforrásait a rendszerbe, akkor mindenki jobban járna. Ez persze nagyon sokba kerül, de még mindig kevesebbe, mint a fegyverkezés. Csak igazából ezt magától nem fogja senki se megtenni. Ezért nem is reális. Egyszerűbb azt az utat választani, hogy az egységnyi erőforráshoz hozzáférő ember számát csökkentjük.
L. N. Peters: Pusztán erőforrások vagy gazdasági szervezés kérdése?
Szabó Sándor: Nincs gazdasági szervezés az azt tervező emberi lélek nélkül, és a legjobb terv is megbukik a korrupt végrehajtáson. Az meg, hogy az emberi lélek milyen állapotban van, eleve meghatározza, hogy mi lesz a legszebb elgondolásokból.
L. N. Peters: Te pedig most éppen egy olyan regényen dolgozol, amikor egy alapvetően pogány világban egy maroknyi ember megpróbál új erkölcsöt - lényegében új civilizációt - létrehozni...
Szabó Sándor: Végül is igen, de nem a világot akarják jobbá tenni. Nem, a lényeg ez: a keresztyénség nem a világot akarta jobbá tenni. Eredetileg azt gondolták róla, hogy gonosz és egyre gonoszabb lesz. Embereket halásztak ki belőle, nem a tavat merték ki. Csak később lett világjobbító öntudata az egyháznak.
L. N. Peters: Ez a recept ma mennyire használható?
Szabó Sándor: Pont annyira, mint régen.
L. N. Peters: Ma sem a világot kell jobbá tenni?
Szabó Sándor: Ugyanarról a világról van szó. Jó lenne jobbá tenni, de "nem fog nekik sikerülni", (L'art Pour l'art).
L. N. Peters: Az egyes embernek van-e ebben személyes felelőssége?
Szabó Sándor: Másmilyen felelősség szerintem nincs. Legalábbis az un. "kollektív felelősség" valahol csak elkezdődik...
L. N. Peters: Szülőként bizonyára felelősek vagyunk érte, milyen világot hagyunk a gyermekeinkre.
Szabó Sándor: Ez így van, de abban is, milyen gyerekeket adunk az eljövő világnak.
L. N. Peters: Hány köteted jelent meg eddig, Sándor?
Szabó Sándor: Önálló?
L. N. Peters: Igen.
Szabó Sándor: Lássuk csak. Dominium, Prón, Tábori szentfazék, Egy korsó sör. A többi antológiában.
L. N. Peters: Melyik a legkedvesebb?
Szabó Sándor: A Szentfazék.
L. N. Peters: Miért?
Szabó Sándor: Mert az mindenestül az enyém, és szerintem sikerült kihozni belőle az elvárható szintet.
L. N. Peters: Van-e valami különleges írói szokásod vagy babonád?
Szabó Sándor: Nem nagyon. Majd tavasszal kipróbálom, milyen az esztergomi bazilika tövében írni :)
L. N. Peters: Mit tanácsolnál egy kezdő írónak?
Szabó Sándor: Ne adja fel, és inkább kisebbnek gondolja magát, mint nagyobbnak.
L. N. Peters: Már előbb meg akartam kérdezni: nem tervezel-e drámaírást?
Szabó Sándor: Inkább dramatizálok más műveket. Ezekből már van is egy kötetre való Diákszínjátszóknak.
L. N. Peters: Milyen címmel jelent meg?
Szabó Sándor: Nem jelent meg, de lehet, hogy majd intézkedem :).Meg előbb-utóbb lesz egy saját drámákból álló kötetem is, keresztyén színjátszóknak.
L. N. Peters: Miket dramatizálsz?
Szabó Sándor: Karnyóné, Vörösmarty: A Fátyol titkai, Kis karácsonyi ének, Baksay: Ispéró, meg A helység kalapácsa.
L. N. Peters: Hol adjátok őket elő? Csoportod is van?
Szabó Sándor: Már nincs. A gimiben volt négy évig. Velük vittük színre ezeket. Meg van egy film anyaga a számítógépen. "csak" össze kell vágni. A helység kalapácsa. De ezek diákszínművek, nem felnőtt darabok.
L. N. Peters: Sanyi, azt gondolom, nagyon érdekes beszélgetés volt, nagyon szépen köszönöm.
