Csepregi Tamás első könyves író kötete keltette idén a legnagyobb feltűnést, és lett a hazai SF írásról szóló diskurzus egyik kiindulópontja, olvashattunk róla jót CP-t nem ismerőtől és szakembertől is. A Szintetikus álom egy novellafüzér, ami a klasszikus - és valljuk be, mára kissé kiüresedett - cyberpunk elemekből építkezik. És hogy milyen is maga a kötet? Egyszer már

Nehéz összegereblyézni, ki mindenki és mi minden tatozik a magyar SF előzményei közé. Számos reformkori novellát lehetne ide sorolni - a világképük még nyomokban sem hasonlít a későbbi scifire. Akad már bennük "fiction", de nyomokban sem található "science".
Petőfi novellái kevéssé ismertek, az irodalomtörténeti művek kézlegyintéssel szokták magukat túltenni rajtuk.
Mikor máskor közöljük Petőfi novelláját, ha nem március tizenötödikén?
----------

Eredeti novella

1

- De hova?

- Pestre.

- Pestre?

- Igen.

- Mért épen...?

- Legbiztosabb.

- Jó.

- Korán...

- Kész leszek.

Kissé hosszúra nyúlt az idei farsang, sok helyütt még mindig tartja állásait a tél. Ezért különösen aktuális Juditti írása.
--------
A farsangi jelmezbálok, karneválok remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy kicsit kivetkőzhessünk hétköznapi énünkből, s jelmezt öltve másnak mutassuk magunkat, mint amilyenek vagyunk.
Régen az ijesztő maszkoknak fontos szerepük volt a tél (hideg, sötétség, halál) elűzésének rituáléjában, a mai jelmezbálok viszont már nem erről szólnak.
Szórakozás, vidámság, szabadság – talán ezek a szavak jutnak eszünkbe elsőként, ha egy ilyen eseményre gondolunk. Álarcunk mögé bújva egy rövid időre megszabadulhatunk gátlásainktól, és mindennapi terheinktől.

Bár Philip K. Dick 1982. március másodikán itt hagyott bennünket, kétségtelen, hogy járt 1992 után 2010-ben is.

Vagy, ha nem járt, akkor földönkívüli mivoltában vegyült el e korokban, mert másképpen hogyan tudott volna rólunk ilyen hű, megszólalásig hasonlító, dermesztően reális képet festeni?!

Itt, a káosz mai világában, ahol az értékvesztés mindennapos, ahol a rendezetlenség, a bomlás, a rothadás, a valótlanság-iszony, a létbizonytalanság felőrli az emberek erejét!

Ez egy igazán híres regény - és film. A legnehezebb olvasmányom volt, szinte minden percben a toll után kellett nyúlnom. Július végén merültem bele a történetbe, és most, januárban fejeztem be az utolsó oldalt.
_

A történet alapvető építkezési módszere a montázs. Romantikus, múltidéző, kardos-misztikus történet, fő szervező elve a rejtély, amely ugyan mindinkább kézzelfoghatóbbá válik, de sosem oldódik föl teljesen (ellentében pl. a Pörgés című regényben megalkotott rejtéllyel. A Pörgés viszont science fiction regény. Ott a magyarázat fontos.). Nézzük tehát, miből is épül fel.
_

Egy író hattyúdala [1].
De biztosan nem annak szánta. Kissé hirtelen és korán halt meg, a valódi hattyúdal elmaradt, ezzel kell beérni. Azt írtam a blogon, az évtized legfontosabb könyve. Sajnos nem a legjobb. Egy átlagos Crichton írás, a valóságot és a fikciót összemosó dokumentumokkal és áldokumentumokkal, kiszámítható cselekménnyel, nem túlságosan kidolgozott, de kiválóan illusztrált jellemekkel, világos technológia-víziókkal és a tudományt a szokásos crichtoni szkeptikus/pesszimista megközelítésben bemutató háttérrel.

HARMINCEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut Schellenberg a tenyerébe temette az arcát. A pilótafülkében ólomsúlyossá sűrűsödött a csend. Senki sem szólt ugyan hátra, de mintha a többiek megérezték volna; a vidám zsivaj hirtelen elhallgatott.

Ed Philips finoman megérintette a fiatal Schellenberg vállát, mire Helmut komor arccal felnézett. Egyenesen Karen szemébe. Meglepődött attól, milyen erőt sugároz ennek a szőke nőnek a tekintete. Nem is állta, elfordította az arcát. Ekkor a pillantása találkozott a hátratekintő pilótáéval.

Hetedik fejezet

    Szerző megismerkedik egy hin nővel, akibe lelket akar építeni - Kísérletei balul ütnek ki - Újra kórházba szállítják

Ilyen hangulatban virradt rám a másnap. Munka után kisiettem a tengerpartra, ahol hosszú sétákat tettem. A hinek hangtalan, amorf tömege nyüzsgött köröttem azzal a megfejthetetlenül furcsa, rendszeres rendetlenséggel, ami valóban a hangyabolyt juttatja az ember eszébe.

Okosan figyelő tekintetüket látva, minden eddigi tapasztalatom dacára bennem is újra feltámadt a vágy hozzájuk közeledni, ami ma fokozottan hajtott, de mikor a szó nyelvemen volt, visszarántott a tudat, hogy ha ma is visszautasítanak, megpattan bennem a túlfeszített húr, és ostobaságokra ragadtatom magamat.

Minden kezdődik valahol, s egy-egy kezdet valami másnak véget vet.

Szathmári Sándor 1897-ben született Gyulán. Az első világégés nehéz évei alatt végezte el a Műegyetemet. Az akkoriban európai szemmel is „óriáscég” a MÁVAG berkeiben kezdte szakmai pályafutását alul fizetett, agyon dolgoztatott mérnökként. Soha nem volt az írói „céh” tagja, önmagára, mint gondolkodóra tekintett; írásai irodalmi álcába csomagolt eszmefuttatások, amiket gyakran hosszú évekig érlelt.