A Joseph Kirschvink nevéhez fűződő "hógolyó Föld" hipotézist, melyet számos klímamodell lefuttatása igazolt, immár kézzelfogható bizonyítékok támasztják alá. A legújabb kutatások során az északnyugat-kanadai Yukon területén újabb nyomokat találtak a Harvard Egyetem földtudósai, amelyek alapján elmondható, hogy 716,5 millió évvel ezelőtt Földünk kozmikus hólabdaként keringett pályáján. A geológuscsapat kutatásainak friss eredményeiről e héten olvashatunk a Science-ben.
Joseph Kirschvink
A geológusok évtizedek óta vitatkoznak arról, hogy voltak-e a földtörténetben olyan korszakok, amelyek során jég borította bolygónk teljes felszínét, a pólusoktól egészen az Egyenlítőig. A "hógolyó Föld" elméletének bizonyítékai jelen vannak a Föld különböző pontjain, az ősi prekambriumi rétegsorokban. A prekambriumi kőzetekben kevés a fosszília, az események időpontjának meghatározása ezért nagymértékben a radiometrikus kormeghatározáson nyugszik. Ritkán, de megőrződhetnek a korai élőlények maradványai, mint amelyekre a kanadai lelőhelyen is bukkantak.
A prekambrium vége felé, a jelenlegi adatok alapján 716,5 millió évvel ezelőtt a földtörténet legnagyobb és leghosszabb jégkorszaka sújtotta a Földet, melynek során a jég határa a nagymértékű globális hőmérsékletcsökkenés (a -50 fokot is megközelíthette az átlaghőmérséklet, amely közelít a mai Marséhoz) következtében a 10. szélességi körön belül húzódhatott.
A prekambriumon, sőt a neoproterozoikumon belül is több jégkorszak valószínűsíthető. A jelenlegi kutatás során a neoproterozoikum középső szakaszában (crynogenium) bekövetkező bolygóméretű, ún. Sturti-eljegesedés vált bizonyítottá. A geológusok adatai alapján a Földön ekkor akár tízmillió évekig, de legalább 5 millió éven keresztül uralkodott a jég, nemcsak a szárazföldeken, hanem az óceánon is. Az élet e zord környezetben is képes volt fennmaradni, bár az ősi eukarióta csoportok nagyobb hányada eltűnt.
A Föld történetében sokszor volt példa a glaciálisok okozta tömeges kihalásra. Fontos kérdés, hogy egy globális mértékű lehűlésre miként reagált a bioszféra, hol és hogyan voltak képesek mindezt túlélni az élet korai formái. Bár a bolygót jégpáncél borította, a napfény és a nyílt víztükör továbbra is hozzáférhető kellett maradjon egyes foltokban, melyek az élet "menedékhelyeként" szolgáltak.
A Föld történetében sokszor volt példa a glaciálisok okozta tömeges kihalásra. Fontos kérdés, hogy egy globális mértékű lehűlésre miként reagált a bioszféra, hol és hogyan voltak képesek mindezt túlélni az élet korai formái. Bár a bolygót jégpáncél borította, a napfény és a nyílt víztükör továbbra is hozzáférhető kellett maradjon egyes foltokban, melyek az élet "menedékhelyeként" szolgáltak.
