HARMINCEGYEDIK RÉSZ

 

Íródott Nyuzga javaslatára

 

 

Helmut Schellenberg a tenyerébe temette az arcát. A pilótafülkében ólomsúlyossá sűrűsödött a csend. Senki sem szólt ugyan hátra, de mintha a többiek megérezték volna; a vidám zsivaj hirtelen elhallgatott.

 

Ed Philips finoman megérintette a fiatal Schellenberg vállát, mire Helmut komor arccal felnézett. Egyenesen Karen szemébe. Meglepődött attól, milyen erőt sugároz ennek a szőke nőnek a tekintete. Nem is állta, elfordította az arcát. Ekkor a pillantása találkozott a hátratekintő pilótáéval.

 

Ettől észbe kapott. Felemelkedett, és a fülhallgató után nyúlt.

 

-         Apámat! – mondta komoran.

 

Erik mondani akart valamit, de éppen csak nyikkanni tudott, Helmut megelőzte:

 

- Nem fog infarktust kapni! – már a fején volt a fülhallgató.

 

Még mielőtt a pilóta kapcsolhatta volna az öreg Schellenberget, a hangszóróból felrecsegett a Diamant rádiósának hangja:

 

-         Strucccsibe, itt Égifürkész! Strucccsibe, itt Égifürkész! Életjelet nem észlelek! Ismétlem: életjelet nem észlelek!

 

Helmut Schelenberg belesápadt. Nem felelt. Remegő kézzel nyomta meg a fülhallgató gombját. A készülék ki volt hangosítva, de Helmut nem törődött vele.

 

-         Akol, itt Strucccsibe! Akol, itt Strucccsibe!

 

Az apja vonalban lehetett, mert azonnal válaszolt:

 

-         Strucccsibe, itt Akol! Strucccsibe, itt akol! Mi történt, Helmut?

-         Nagy baj van, apa! A Szitakötő kettes lezuhant a dzsungel fölött! Én vagyok a hibás, apa, egyedül én! A Diamant észlelt valamit, én meg odaküldtem. Én vagyok a hibás!

 

A vonal túlsó vége megcsikordult. Karen hallani vélte, amint az öreg Schellenberg felsóhajt.

 

-Én vagyok a hibás, apa!

 

Hosszú másodpercek múlva hangzott fel Hans-Joachim Schellenberg kissé fátyolos hangja:

 

-         Ki a pilóta?

 

Helmut zavartan nézett maga elé. Erik segítette ki:

 

-         Mark Lewis.

-         Mark Lewis, apa.

 

Pillanatnyi csend.

 

-         Nem tehetsz róla, fiam! – hangzott sokkal keményebben. – Láttál valamit, odaküldtél egy helikoptert. Én is ezt tettem volna. – köhintés.

-         Értem, apa!

-         Strucccsibe, itt Akol! Stcrucccsibe, itt Akol! Akció az eredeti terv szerint folytatódik! Ismétlem: az akció az eredeti terv szerint folytatódik!

-         Apa…

-         Strucccsibe, itt Akol! John Mason és kutatócsoportja azonnal indul!

 

A pilótafülkében megkönnyebbült sóhajok hallatszottak. Még Ed Philips is fellélegzett.

 

-         John Mason Masterland egyik legjobb dzsungelkutatója. – súgta Karennek. – Schellenberg fegyvereseinek kiképzője. Csak már nem fiatal.

-         Akol, itt Strucccsibe! Folytatom a feladat végrehajtását!

-         Strucccsibe, itt Akol! Jó utat! Vége!

 

Senkinek sem volt kedve folytatni a korábban megkezdett beszélgetést. Ed és Karen hátrasétáltak, és visszaültek a helyükre. A nő hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát.

 

-         Mikor érünk oda?

-         Még legalább félórás út. – felelte Ed.

 

Karen lehajtotta a fejét, és szinte abban a minutumban elaludt.

 

 

Álmában Robert Szalai társaságában egy hivatal csarnok méretű helyiségében várakozott a családalapítási engedélyre. Csodálkozott, hogy rászánta magát, de nagyon örült, hogy végül is Roberttel fog élni. Furcsállotta, hogy a csarnok egyre tágul, egyre több ember érkezik, és mindannyian Schellenberg rabszolgái. Egyikük azon aggodalmaskodott, hogy lekési a menetrendszerű csatahajót. Karen megpróbálta átkarolni Robert derekát, és olyan nagyon vágyott a szeretkezésre, hogy csaknem elsírta magát.

 

 

Hirtelen ébredt fel, szinte felriadt. Az első pillanatban nem tudta, hol van, aztán lassan összerakódott. Szinte fojtogatta a csalódottság.

 

Szétnézett a helikopter belsejében. Persze, Schellenberg expedíciója, csupa felszabadított rabszolga. Erőteljes, jó megjelenésű, vidám emberek. Rabszolgák voltak?

 

A Földön elvileg mindenki szabad.

 

De vajon ki a szabadabb? Schellenberg családi házban élő rabszolgái, vagy a tipikus földi bunkó, aki sivár panellakásban él, legfeljebb olvasni tanul meg, tízéves korában már állás után szaladgál, nevetséges jövedelme miatt sohasem kap családalapítási engedélyt; nem is marad számára más egész életében, mint az illegális szex, a rossz zene, a bugyuta gépi játékok, a kocsma meg a nyomortévé? Ki a szabadabb?

 

Ed finoman oldalba bökte.

 

-         Karen, - suttogta. – üzenetet kaptunk Burt-től. Az egyik eltűnt rabszolgáról van szó. Neve Katharina  Pietz. Negyvenkét éves. Származási helye: a Herculia. Mond ez neked valamit?

 

Karen összerándult. A Herculia!

 

Hogy mond-e? oda készültek Morgensohn-nal.

Mikor is? egy hete? Egy éve?

 

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.