Feltűnően sokat hallunk mostanában a kritikáról.
Ez egyrészt nagyon hó és fontos, mert az irodalmi paradigmaváltások időszakában - amilyen a mostani is - a kritika jelentősége növekszik, ilyenkor a kritika feladatát rendszeresen át- és újraértelmezik.

A magyar irodalomban Kazinczy Ferenc vagy Bajza József korszakától kezdve számos paradigmaváltás történt - mindet a kritika körüli viták kísérték. Kevés témáról hordtak össze annyit, mint éppen erről.

Az irodalmi paradigmaváltásnak - úgy tűnik - ez elkerülhetetlen velejárója.

Talán ez zajlik most nálunk is. Ennek reményében közöljük itt előbb Szélesi Sándor beszámolóját  F. Tóth Benedek előadásáról, majd az előadás írott anyagát, végül pedig Lőrinczy Judit reagálását.

Tesszük ezt annak reményében, hogy végre valóban tartalmas vitát, konszenzus felé vezető párbeszédet kezdeményezünk.