Tudom, tudom, a legrosszabb, amit tehet valaki, ha kritizálja a kritikát. Viszont F. Tóth ezt a lépcsőfokot meglépte (PDF), akkor én is a következőt, tehát kritikát írok a kritikák kritikájáról.

Mielőtt teljesen elvesznék a képzavarban: nem tudom, F. Tóth Benedek maga választotta-e a témát, vagy az írószövetségben előre kiosztják azokat, de ahogy a felvezetésben is mondta, ez nem lesz sikertörténet. Ez így igaz, ráadásul a feladat még hálátlan is, az pedig külön rossz, hogy az egész előadás alapjaiban elhibázott.

Nem voltam jelen, annak csupán írott változatához volt szerencsém, illetőleg az sfportálra feltöltött "trailer"-hez. Ezek alapján pedig az volna a kérdésem: mi volt az előadás célja? Bebizonyítani, hogy két ember nem fog ugyanolyan kritikát írni? Hogy nincsenek egységes szempontok, de az egyik "objektíve" "jobb" kritika, mint a másik, mert... elemző?

"A következőkben kiválasztottam két személyt: egy irodalomtörténészt, S. Sárdi Margitot, az ELTE docensét, az irodalom- és kultúra tudományok doktorát; valamint egy bloggert, az önmagát csak Attila néven jelölő, az RPG.hu műbírálóját, a kortárs magyar sci-fi egyik internetes nyomkövetőjét."

Vegyünk egy objektív, külső szemlélőt. Olyat, aki egyáltalán nincs benne a hazai SF élet mélységeiben, és véletlenül beleolvas az előadás anyagába. Mit fog látni? F. Tóth példaként hoz egy egyetemi tanárt, aki hivatásszerűen foglalkozik SF irodalommal, és egy műkedvelő olvasót (aki egyébként, megjegyzem, nem blogger). Később kiderül az előadásból, hogy
- előbbi személy kritikája jó, mert magyaráz, nem csak megállapít, utóbbi viszont üres frázisokat pufogtat, ergo rossz,
- előbbi, tehát a szaktekintély dicsérte a művet, utóbbi, egy önmagát teljes névvel nem is vállaló olvasó meg lehúzta.

Ez manipulatív és demagóg.

Mindenképpen szerencsésebb lett volna nem csak két kritikát megvizsgálni, és nem csak azokat, amelyek A beavatás szertartásáról íródtak. De még úgy is eléggé meredek volna általános és megalapozott(!) megállapításokat tenni.

Az az érzésem, hogy túl van misztifikálva úgy általában a kritika, az rpg.hu (mondjuk ki, mert F. Tóth úgy "irtózik" leírni a honlap nevét, mintha valami káromkodás lenne), és maga Attila is. Nem képviseli sem az ott kommentelők tömegét, sem a site véleményét, CSAK A SAJÁTJÁT. Egy olvasó, aki benyújtja a számlát a maga keresetlen, és rá jellemző stílusában. Ez utóbbit miatt pedig lehet őt szeretni, lehet érte utálni, vagy tenni rá magasról, ez mindenki egyéni preferenciája.

"Ennek hatására számos szubkultúra születik a monitoron túli térben. Ezeknek a szubkultúráknak, a falkaszemlélet összetartó élményével működő csoportosulásoknak éppen ez az egyik legfőbb ismérve: azonos nyelv- és jelrendszert használnak. Attila tökéletesen kiszolgálja ezt az igényt, ezt a világot. Ha más stílusban próbálna írni, mondjuk egy klasszikus esszéhez szükséges stílussal és felkészültséggel, még az is lehet, éppen az a falka tagadná ki, amelyikért küzd és dolgozik." ill.
"...a kritikák megjelenési helyei is befolyásolhatják a kritika tartalmát, stílusát és minőségét."

Falkaelmélettel jönni egy "tudományos" igénnyel fellépő előadásban egyszerűen röhej. Már bocsánat, de nem tudok jobb szót rá.

Én még két egyforma emberrel (kommentelővel és kritikussal) nem találkoztam az rpg.hu-n. Több ezer felhasználó képviseli a neten a szerepjátékos szubkultúrát. Tessék mondani, hol van itt a falka? Gyűjtsük ki esetleg a felhasználó nevek alapján évekre visszamenőleg, hogy ki szólt hozzá Attila kritikáihoz és milyen tartalommal, aztán próbáljuk kitalálni, kivel áll személyes kapcsolatban? És személyes alatt értem mondjuk azt, hogy mondjuk a fórumon legalább egyszer egymáshoz szóltak...

A kritika megjelenési helye, mint orientáló pont annak minőségét illetően: ez esetben a Szakosztály honlapját is ostorozhatnánk, és degradálhatnánk az sfblogokat is, mert hogy csak blogok, ugyanakkor az rpg.hu-n sem kizárólag Attila az egyetlen, aki kritikát ír.

"Működik, mert működtetik."

Kicsodák? Ugye, nem valami ellenérdekű kiadóvezetőkre gondolt F. Tóth? Esetleg valljam be, hogy pl. én azért írtam jókat az Agave könyveiről, mert...?

"...a legtöbbször nem is érdemes e csoportosulás megnyilvánulásait összevetni a megszokott társadalmi, tudományos etikai normák alapján működő csoportosulásokéval..."

A sorok között olvasva (mert itt maga F. Tóth is "attilásan lebegtet"): a szerepjátékosok egyszerűen ostoba birkák, akik csoportosan képesek véleményt nyilvánítani (hőbörögni).

"Egy olyan rendszert, amelyben az egyik alapnak számítja a felszínességet, az érvek nélküli vélemény szabadságát, a nyelvi kötetlenséget, a trágár szavak vagy a rosszul értelmezett és használt fogalmak stílusteremtőnek vélt halmozott használatát; a másik pedig nem ismeri fel, hogy a tudásbázis csakis úgy növelhető, ha senki nem mond le a gondoskodó nevelés és oktatás fontosságáról és szükségességéről – sem a képernyőn innen, sem azon túl."

Tehát kérdőjelezzük meg az olvasói vélemények létjogosultságát, mert azok nem... "elemzőek"? Degradáljuk őket, mert nem hivatásosok írták? És ha degradálhatjuk, ha legalább gondolatban megfoszthatjuk őket a "kritika" jelzőtől (micsoda kicsinyes elégtétel!), már nem is számítanak egyáltalán? És ha nem is számítanak annyira, akkor kevésbé fognak fájni? Kontrolláljuk a netet, a véleménynyilvánítás milyenségét? Csak én érzem ezt... gyerekesnek?

"Valamiért makacsul hiszek abban, hogy csak az tud jó kritikát írni, aki nem csak azzal van tisztában, milyen szempontok szerint érdemes elemezni, boncolni, bemutatni egy művet, társadalmi, biológiai, technológiai környezetét, hanem arra is kíváncsi – vagy legalábbis megvan benne a megismerésre való képesség –, hogy megtudja, kicsoda valójában önmaga."

Ez már távkiértékelés.

Az én összegzésem pedig:

Nem tett jót ez az előadás senkinek, nem vitt előrébb, sem szakadékokat közelebb, még ha látszólag ez is egyike volt a szétforgácsolódó céljainak. Ez az egész nem más, mint a szellem eregetése kifelé a palackból. (Én megvolnék anélkül, hogy állandóan a kritika fogalmán csámcsogjunk, ha már egyszer azt sem tudjuk definiálni, mi tesz valakit íróvá, vagy pl. mi az SF.)

Értetlenül állok előtte, mert miközben kinyilatkoztat - úgy tesz, mintha objektív volna, holott egyáltalán nem az -, részigazságokról beszél, sőt, téved (akár tisztában van vele, akár nincs). Elemezhetünk kritikusként akármennyit, hozhatunk latin idézeteket hozzá, de az a helyzet, ha végső soron negatív a véleményünk, azt ugyanúgy nehéz lesz az írónak megemészteni, mintha nem csomagolnánk palacsintába a szart. (Ez tapasztalat.)

Be kellene látni végre, hogy nincsenek egységes kritikai szempontok (sőt, maga a Zsoldos-zsűri mondta ezt ki tavaly egy jelenlévő kérdésére), be kellene látni, hogy a kritikának ezerféle változata lehetséges, de ha egy írót sem a diploma tesz íróvá (nincs is ilyen szakirány), addig a vélemény megformálójának sem kell irodalmár végzettség, csak hogy "kritika" címszó alatt mondhassa a magáét.

Valamiért makacsul hiszek abban, hogy csak az tud íróként fejlődni, aki minden véleményre odafigyel - nevezzük őket bárhogyan -, átszűri magán, és aztán azt épít be belőle, amit jónak lát. Ha alkotsz, nem tudsz nem belefutni keresetlen szavakba, ezekre pedig muszáj bólintani, ha tovább akarunk lépni.