1. Kép
Könyvtár
13. Jelenet
Bruce egyedül
(Bruce Sarah dolgozatát olvassa.)
BRUCE:
Szóval, ezzel foglalkozik Sarah. Égi jelenségek a görög és az indiai mitológiában. Igen érdekes! Vimanák? Az mi a csuda?
(Észreveszi a telefont.)
Mért van mellé téve a telefon?
(Megigazítja. Betámolyog Stephen.)
14. Jelenet
Ugyanott
Bruce, Stephen
BRUCE:
Jó estét, dr Harlington! Hé! Mi történt magával?
STEPHEN:
Sarah-t nem látta, Mr Farrell? Hol van Sarah?
BRUCE:
Úgy tudtam, önnel van a teleszkópnál!
STEPHEN:
Nem jött el erre ?
BRUCE:
Nem.
STEPHEN:
Másutt kijöhetett?
BRUCE:
Ön is tudja, hogy nincs másik kijárat. Mi történt önökkel, dr Harlington?
STEPHEN:
Különös...Igen különös...A mobilom használhatatlan...
(Tárcsáz.)
Dr Stephen Harlington vagyok, a Morrisson Könyvtárból beszélek! Jöjjenek azonnal! Talán emberrablás...talán gyilkosság...jöjjenek!
(Leteszi a telefont, és újra tárcsáz.)
BRUCE:
Mi történt, dr. Harlington?
STEPHEN:
Az ablakon vagy a tetőn kimehetett?
BRUCE:
Micsoda hülye kérdés? Maga megbuggyant?
STEPHEN:
Kimehetett vagy nem mehetett ki?
BRUCE:
Nem mehetett ki! Az ablakon nem fér ki, a tetőre nem lehet felmászni! Ember, az Isten szerelmére, mi történt?
STEPHEN:
Mr Worley? Stephen Harlington vagyok! Eltűnt a lányuk! Mit tudom én! Eltűnt!
(Leteszi a telefont. Bebotorkál Sarah.)
15. Jelenet
Ugyanott
Bruce, Stephen, Sarah
STEPHEN:
Sarah! Csakhogy megvagy! Hol voltál?
SARAH:
Kaphatnék egy pohár vizet?
(Stephen tölt neki.)
Mennyi idő van
(Megnézi az óráját.)
Negyed tizenegy? Akkor nem sokáig tartott...
BRUCE:
Téved, Sarah! Megállt az órája. Fél kettő múlt öt perccel! Akármi is volt, jó sokáig tartott!
SARAH:
Jár az órám. Ez az óra még soha nem késett. Nagyapától kaptam. Hívja fel valaki nagyapát!
STEPHEN:
Mi történt, Sarah?
SARAH:
Hívja fel valaki nagyapát!
STEPHEN:
(Tárcsáz.)
BRUCE:
Sarah úgy néz ki, mintha a sivatagban bolyongott volna.
SARAH:
Most először nem bókol, Bruce.
BRUCE:
Mi történt magával, Sarah?
STEPHEN:
Stephen Harlington vagyok, Mr Worley! Történt valami az unokájával! A könyvtárban!
(Leteszi a kagylót.)
Máris itt lesz, Sarah. Siet. Mi történt veled?
(Bejön Fred, Nyomozó, Rendőr.)
16. Jelenet
Ugyanott
Bruce, Stephen, Sarah, Fred
FRED:
Fred Williams hadnagy, városi rendőrség. Önök hívtak?
STEPHEN:
Nagyon furcsa dolgot észleltünk, hadnagy úr. A hölgy most került elő. Nézze! Ez volt a szemüvege!
(Átadja Frednek.)
FRED:
Ez megolvadt! Mi történt?
STEPHEN:
Fönt voltunk ketten a teleszkópnál. Valami furcsa fényjelenséget észleltünk, aztán kiment a villany. Valami döbbenetesen nagy fénygömböt láttunk közvetlenül előttünk. Másra nem emlékszem. Amikor magamhoz tértem, Sarah eltűnt. Most került elő. Nem tudjuk hol járt, és az órája körülbelül száznyolcvan percet késik.
FRED:
Értem. Phil, nézzetek körül odafent!
(Nyomozó és Rendőr el.)
Mi történt, hölgyem?
SARAH:
(Zokogni kezd.)
BRUCE:
Hé, kislány!
STEPHEN:
Mi baj, Sarah?
FRED:
Nyugodjon meg, hölgyem!
STEPHEN:
Adjak neki egy nyugtató injekciót?
FRED:
Szerintem nem szükséges. Hogy' hívják a hölgyet?
STEPHEN:
Miss Sarah Worley.
BRUCE:
Amúgy özvegyasszony.
FRED:
Miss Worley, én zsaru vagyok. Fred Williams hadnagy. Nekem elmondhatja, mi történt. Ne állják így körbe, nem kap levegőt! Hall engem, Miss Worley?
SARAH:
Nem tudom...nem akarom...szörnyű...Szörnyű volt!
FRED:
Nyugodtan, Miss Worley!
SARAH:
Magam sem tudom. Láttam...Ijesztő volt...A macskaember...
BRUCE:
Magánál van? Szerintem félrebeszél.
Én is láttam valamit...
BRUCE:
Nyilván maga is hallucinált.
FRED:
Hallgassanak! Mesélje el nekem, Miss Sarah!
SARAH:
Macskaszerű volt...Olyan arca volt, mintha macskaálarcos ember lett volna...Vagy ember és macska keveréke! A fülei! A szemöldöke! És a bőre! Szürke volt a bőre!
FRED:
Mit művelt önnel ez az idegen, Miss Sarah?
SARAH:
Nem tudom... Valamit el kéne mondanom, de nem tudom, mi az. Nem tudom, hadnagy úr. Mindjárt eszembe jut.
FRED:
Talán pihennie kéne, Miss Sarah. Holnap kihallgatom. Megnézném a helyszínt én is. Jó éjt, Miss Sarah! Jó éjszakát, uraim!
(El.)
17. Jelenet
Ugyanott
Bruce, Stephen, Sarah
STEPHEN:
Nagyon megrémültem, Sarah. Nem láttalak sehol.
BRUCE:
Apropó! Maga mit látott?
STEPHEN:
Semmi olyat, amit Sarah. Egy hatalmas fényfoltot láttam felénk közeledni. Még azt se tudom, csupán fény volt-e, vagy egy fénylő tárgy. De a fény nem sárgavolt vagy fehér, amit megszoktunk. Még csak nem is piros. A fény kékesszürke volt. Sose láttam még ilyet! Aztán sötét lett...Később magamhoz tértem. Egyedül voltam. Azt sem tudom: elájultam-e vagy csak elaludtam. Ennyi az egész. Másra nem emlékszem.
BRUCE:
Ennek valószínűleg valami nagyon természetes magyarázata lehet.
SARAH:
Én nem ájultam el. Legalábbis azt hiszem, hogy nem. Repültem. Ki a tetőn keresztül a szabadba. Nem voltam egyedül.
BRUCE:
Miközben a macskaszerű idegen lény a hosszú farkával legyezte önt, ugye?
STEPHEN:
Fogja be a száját, Mr Farrell!
SARAH:
A parkban találtam magam...Ott állt egy hatalmas, ezüstszínű tárgy...Mint egy nagy búgócsiga...Igen, olyan volt, mint egy hatalmas búgócsiga! Aztán valahogy bekerültem a tárgy belsejébe...Ne nézzen így rám, Bruce! Higgye el, nem hazudok!
STEPHEN:
Én pedig nem tudtam a segítségedre sietni...
SARAH:
Mert nem hagyták, Stephen.
BRUCE:
Kik? Kik nem hagyták?
STEPHEN:
Nem láttam, és nem hallottam...Vak voltam, mint az az Orion. Talán még most is vak vagyok...
BRUCE:
Halljuk tovább! Kezd a mese érdekelni!
STEPHEN:
Ne ízetlenkedjen, Mr Farrell!
SARAH:
Feküdtem valami asztalon. Hideg volt, nagyon hideg... Beszéltek hozzám...Olyan volt..., olyan volt, mint egy...mint egy műtőasztal!
STEPHEN:
Végig magadnál voltál?
SARAH:
Igen, azt hiszem.
BRUCE:
Én meg azt hiszem, hogy nem! Még most sincs magánál! Legjobb lenne, ha kialudná magát!
STEPHEN:
Mit csináltak veled a műtőasztalon?
SARAH:
Nem tudom, Stephen.
BRUCE:
Minek gyötri? Nem látja, hogy öszevissza beszél?
STEPHEN:
Sarah, feküdj az asztalra!
BRUCE:
Mit akar? Megkergült?
STEPHEN:
Sarah, kérlek, feküdj az asztalra!
(Sarah az asztalra fekszik. Stephen előveszi az orvosi táskáját, és vizsgálni kezdi a lányt.)
Így feküdtél? A hátadon?
SARAH:
Igen, Stephen. Valamiért nem tudtam megmozdulni.
BRUCE:
Szóval megvizsgálták azok a lények! Talán még meg is operálták, nem?
STEPHEN:
Sarah, mi ez a vágás a lábadon?
SARAH:
Hol, Stephen?
STEPHEN:
Itt, a lábszáradon!
(Sarah lábszárán hosszú, véres sérülés.)
BRUCE:
Na, nagy dolog ! Ezt is azok az izék, azok az ufók vagy mik csinálták ? Nyilván valamivel felkarcolta a lábát !
STEPHEN:
Nézzen ide, Mr Farrell! Látja, milyen vékony és mégis milyen mély? Mi karcolhat így?
BRUCE:
Nem tudom...
STEPHEN:
Figyelje a seb vonalát ! Mit tapasztal ?
BRUCE:
Teljesen egyenes.
