Az élőlények jelentős része elsősorban a látás révén tájékozódik környezetében. Az, hogy látunk, és ahogy látunk, több jelenségnek köszönhető: a fénytörésnek, visszaverődésnek, a fény színének. Az élőlények látása sok mindenben különbözik: alakfelismerésben, a színek érzékelésében, felbontásban és a térlátás képességében. Az utóbbi évek folyamán a kutatók egyre többet tudnak meg az állatok látásáról, és így sok tévhitet is sikerül eloszlatniuk. Kiderült például, hogy a kutyák és a macskák nem teljesen színvakok, mint korábban gondolták, valamint az is, hogy egyes rákok még a madarak látóképességét is túlszárnyalják.

Az emberi tevékenység űrbeli kiterjedésével a távolabbi jövőben feltehetőleg egyre több kozmikus erőforrást fognak utódaink kihasználni. Az itt nyerhető anyagok egy része a helyszínen hasznosítható, más részük a Földre lehozva lenne igazán értékes. Mindezek az emberiség gazdasági érdekeit szolgálhatják, illetve a világűr további meghódításában is közreműködhetnek.

A NASA fantáziarajza

Az Alpokat nagyon változatos éghajlati befolyások érik, és a klímaváltozás következtében egyre csökken az északről jövő poláris, hideg és növekszik a szaharai, meleg hatás. A hőmérséklet a hegységben kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint az északi féltekén, amely komoly változásokat okozhat mind az ökoszisztémákban (az élőlényeket és környezetüket is magában foglaló rendszerekben), mind a hóborítottságban. A kevesebb hó eredményeképp lecsökken az Alpokból eredő folyók vízutánpótlása, és ennek hatása már most is érezhető a szárazodó Pó-síkságon.

Brit kutatók baktériumokat fertőző vírusok evolúcióját vizsgálták több száz generáción át. Azt tapasztalták, hogy amint a baktériumoknak sikerült kifejleszteniük valamilyen vírus elleni védelmet, azonnal fölgyorsult a vírusok evolúciója. Ez arra utal, hogy a fajok közti kölcsönhatások erősebb hajtóerőt jelentenek az evolúció számára, mint a környezethez való alkalmazkodás.

A Liverpooli Egyetem kutatói első ízben támasztották alá kísérletekkel Leigh Van Valen amerikai evolúcióbiológus 1970-es években kidolgozott Szívkirálynő-hipotézisét (Red Queen Hypothesis).

A Bahamákon élő barna anoliszokról kiderült, hogy a nőstények az utódok nemének megválasztásával képesek a legjobb géneket biztosítani számukra. Ha az anya egy nagyobb méretű hímmel párosodott, nagyobb valószínűséggel lesz hím utódja, amely örökölni fogja a nagyobb testméretet.

A Science legújabb számában megjelent tanulmányban a barna anolisz (Anolis sagrei) nevű gyíkfajt vizsgálták. Az állatokról eddig is feltételezték, hogy a nőstények képesek aktívan befolyásolni a születendő utódok nemét, és azt is, hogy ez a nemválasztás összefügg az utódok túlélési esélyeinek növelésével. Ezt a kapcsolatot mostanáig egyetlen kísérlet sem igazolta egyértelműen.

Vasárnap, kevéssel éjfél előtt egy nagy meteor megsemmisülése okozott igen fényes felvillanást hazánk északi része felett. A tűzgömb és a robbanás által keltett rezgéseket a térség földrengésjelző állomásai is rögzítették. Az adatok feldolgozásával megbecsülhető a meteor felrobbanásának helye és az is, hogy ha a meteor egy része meteoritként földet ért, ez hol történhetett.

A vasárnapi egyméteres meteor fényében elképzelni is nehéz, mit láthattak 65 millió éve a dinoszauruszok, amikor egy 12 kilométeres test lépett be a Föld légkörébe. Az egymilliárd hiroshimai atombombának megfelelő robbanás olyan lyukat ütött bolygónk testébe, amelyet mi is biztosan megtaláltunk volna, hiszen körülbelül 100 kilométer átmérőjű volt. Egy kutatócsoport ismét megvizsgálta a 65 millió évvel ezelőtti katasztrófa nyomait.

Harminc évvel ezelőtt Luis Alvarez, Jan Smit és munkatársai vetették föl, hogy 65 millió éve egy nagy meteorit csapódott be a Földbe, és ez okozta a földtörténet egyik legnagyobb tömeges fajpusztulását, amely a dinoszauruszokon kívül még a tengeri és a szárazföldi fajok több mint a felét eltörölte a Föld felszínéről.

A Joseph Kirschvink nevéhez fűződő "hógolyó Föld" hipotézist, melyet számos klímamodell lefuttatása igazolt, immár kézzelfogható bizonyítékok támasztják alá. A legújabb kutatások során az északnyugat-kanadai Yukon területén újabb nyomokat találtak a Harvard Egyetem földtudósai, amelyek alapján elmondható, hogy 716,5 millió évvel ezelőtt Földünk kozmikus hólabdaként keringett pályáján. A geológuscsapat kutatásainak friss eredményeiről e héten olvashatunk a Science-ben.

Joseph Kirschvink

A Nature legújabb számában bemutatott 243 millió éves állat teljesen felborítja a dinoszauruszok eredetével kapcsolatos elképzeléseket. Eddig a paleontológusok többsége azt gondolta, hogy a dinoszauruszok legközelebbi rokonai kisebb termetű, két lábon járó húsevők voltak. Amerikai, dél-afrikai és német kutatók most közölt eredményei alapján ebből szinte semmi sem igaz. A kutatócsoport ugyanis bejelentette egy proto-dinoszaurusz, vagyis egy dinoszaurusz-szerű állat felfedezését.

Az Asilisaurus kongwe nevet kapott állat sok közös tulajdonságot mutat a dinoszauruszokkal, de "még éppen nem tud felmászni a dinoszauruszok törzsfájára", mivel körülbelül 10 millió évvel korábban élt, mint a legidősebb ismert dinoszaurusz.

A Naprendszer égitestjeinek kutatásával foglalkozó bolygótudomány remek lehetőséget kínál annak tanulmányozására, hogy ugyanazok a törvények a különböző környezeti feltételek következtében mennyire eltérő jelenségekhez vezettek a különböző bolygótesteken. Ennek eredményeként feltárhatjuk, hogy melyik bolygó miben hasonlít Földünkre, továbbá e távoli világok vizsgálata jelentős mértékben hozzájárult saját bolygónk jobb megismeréséhez is.