INTERJÚ – Andy Weir, A Marsi írója

Amikor Andy Weir A Marsi című regénye megjelent előbb 2011-ben magánkiadásban, majd 2014-ben a Crown Publishing kiadásában, igencsak felforgatta a science fiction állóvizét. A regény tudományos háttere, a kissé infantilis főhős, a drámai történet ellenére humoros, könnyed légkör mind hozzájárult ahhoz, hogy A Marsi elképesztő sikereket érjen el mind a könyveladások terén, mind a mozipénztáraknál, mikor Ridley Scott filmre vitte Matt Damon főszereplésével.
A regény megjelenése óta eltelt két év, de Andy Weir nem ült a babérjain. Alább a Huffington Post decemberi interjúja olvasható az iróval, amiben beszél A Marsiról (SPOILER veszély!) és készülőfélben lévő új könyvéről.

Q: Kétszer olvastam el a könyvet és láttam a filmet. Mindkettő fantasztikus volt, habár én különösen élveztem azt, ahogyan Watney hihetetlenül részletes túlélési technikáit írtad – melyek közül néhányat eléggé összesűrítettek a filmben. Volt valamilyen pillanat a könyvben, amely miatt szomorú voltál, hogy nem került át a filmbe?
A: Legfőképp az Aquman-es poént szerettem volna látni a filmben. Az volt, amit leginkább látni akartam. De nem került bele. [Szerkesztői megjegyzés: Weir egy bejegyzésre utal a könyvből a 61. Solon, amely így szól: „Hogy lehet, hogy Aquaman irányítani tudja a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme.”]
Q: [Nevet] Ennyi? Volt bármi más, amit még hiányoltál?
A: Nos, le kellett rövidíteniük némileg a tudományos részt, de pontos volt. Még ha nem is mentek bele úgy a részletekbe, a végeredmény hiteles volt. Komolyan mondom, ugyanazokat a részeket hagyták ki, amiket én is kihagytam volna.
Q: Mi a helyzet a végével? Ahogy befejezted Watney történetét a könyvben az reményteljes volt – véghezvitte, amit akart, visszajutott a társaihoz – de még nem jutott vissza a Földre. Hogy érezted, hogy a film hazajuttatta Watney-t és teljes lezárást adott a történetének?
A: Tudtam, hogy nem úgy akarják befejezni, ahogy a könyvben volt. Vissza akarták hozni Watney-t a Földre. Sokat variáltak rajta, de azt hiszem elég jó lett a végeredmény. Van lezárás. És az üzenet, hogy az élet megy tovább.
Q: El tudod képzelni Watney-t oktatóként?
A: Watney soha többé nem akarna visszamenni az űrbe. A személyisége miatt biztosan nem tenné meg újra. És szinte minden volt űrhajós a NASA-nál marad valamilyen munkakörben, vagy oktatóként, vagy a vezetőségben. Watney botanikus, szóval kutatói minőségben is dolgozhatna. De egy oktatói szerep is nagyon jó.
Q: Miért úgy fejezted be a történetet, ahogy?
A: Nem szeretek túl sokáig húzni egy történetet miután elérte a csúcspontját. Ha a sztorinak vége, nem akarok túl sok plusz információt. Az olvasónak vágynia kell még többre. Nem pedig azt gondolnia „Mikor ér már véget?”. Ahhoz, hogy a Földön megmutathassam őt – és ezt talán könnyebb volt filmen, mint könyvben – be kellett volna iktatnom egy nyolc hónappal későbbi jelenetet csak egyetlen földi rész miatt. Ez nagyon felborította volna a történet időbeli szerkezetét egyetlen pillanat kedvéért.
A befejezésem arra alapozott, hogy ez egy könnyed történet. És egyenes vonalú. Szóval miután újra találkozik a csapattársaival, számíthat rá az olvasó, hogy Mark hazatér további jelentős problémák nélkül.
Q: Amíg voltak utalások egy gyengéd viszonyra Watney társai között (Beth Johanssen és Dr. Chris Beck), addig Watney-nak nem jutott szerelmi szál – sem a könyvben, sem a filmben. Ez egy szándékos döntés eredménye?
A: Nem teljesen. Nos, Watneynak jó motivációja volt, hogy visszajusson a csapatához – próbált életben maradni. Ez a fickó nem akart meghalni. Szóval nem volt szüksége további motiváló erőre a túléléshez. Tudod, semmi olyasmi, hogy „túl kell élnem, hogy lássam felnőni a lányomat” vagy hasonló marhaság. Nem kellett megmutatnom, hogy epekedik valami után. Nem akartam túl mély értelmű és befelé forduló történetet. Könnyedebbnek akartam látni.

Andy Weir
Andy Weir

Q: Említetted korábbi interjúidban, hogy egy új könyvön dolgozol, amelynek címe Zhek. Hogy halad?
A: Hát, annak annyi. Valójában egy másik sztorin dolgozom – egy Holdon épült városról szól. Van néhány előnye annak, hogy a Zhek helyett ezt írom, ezek közül az egyik, hogy ez a könyv ismét egy keményebb sci-fi történet lesz. A Zhek-ben lett volna fénynél gyorsabb utazás, idegenek és telepátia, de ebben a könyvben, a holdi várossal, valóságos technológia szerepel.
Q: Hasonlóan szigorú tényeken és kutatáson alapul az új könyved, ahogyan azt a Marisnál is tetted?
A: Teljes mértékben. Sok kapcsolatom van a JPL-nél (Jet Propulsion Laboratory) és a NASA-nál. Vannak barátaim az asztronauták között, ami nagyon király. Felhívhatom őket azzal, hogy „Hé, van egy kérdésem a Nemzetközi Űrállomás egyik alig ismert alegységéről. Tudsz segíteni?”
Q: Ez a könyv is egy szereplő utazását helyezi a középpontba, mint a Marsi?
A: Van egy központi karakter. Egy nő. Kicsit ideges vagyok emiatt, mert soha nem írtam női karakter szemszögéből, remélem, hogy hiteles lesz a végeredmény.
Q: Van már megjelenési időpont?
A: Katasztrofálisan el vagyok csúszva a kötelezettségeimmel a Ransom House-nál a Marsi promotálása miatt. Talán 2016 végén vagy 2017 elején lesz a megjelenés.
Q: Dolgozol még egyáltalán programozóként?
A: Nem, nagyjából másfél éve kiléptem, amint rádöbbentem, hogy a Marsi elég pénzt fog hozni. Mindig is nagy álmom volt, hogy író legyek, de azt kell, hogy mondjam, szerettem a munkám. Programozni jó móka volt.
Q: Van valamilyen tanácsod a többi self-publisher írónak?
A: Igen. Először is, komolyan írnod kell. Könnyű elképzelni egy sztorit és törni a fejed a cselekményen. De amíg nem kezdesz szavakat leírni, addig csak álmodozol. Amikor fizikailag is elkezdesz írni, szembesülsz a történeted problémáival. Talán gondolkozol egy király háttérsztorin, de negyven oldalba telik leírni, ami unalmas lehet. Szóval ha egyszer elkezdesz írni, megtalálod a problémákat.
Másodszor, állj ellen minden késztetésnek, hogy a barátaidnak vagy a családnak mesélj a történetről vagy ötletekről. Az ok, hogy a legtöbb író – én is, különösképp – vágyat érzünk arra, hogy legyen közönségünk. Azt akarod, hogy mások elolvassák a történetedet és megtapasztalják mindazt, amit a képzeleted szült meg. De ha még azelőtt mondod el nekik a történetet, hogy megírtad volna, az kielégíti a közönség iránti igényegedet. És emiatt nem veted papírra a történetet. Hozz magadnak egy szabályt: az egyetlen mód, hogy az emberek megtapasztalhassák a történetedet, az az, ha elolvassák majd.
Végül pedig, még sosem volt ilyen jó lehetőség a self-publishingra. Szó szerint semmibe sem kerül, ha használod az olyan szolgáltatásokat, mint az Amazon vagy a Barnes & Noble. Nincs régi típusú hálózat közted és az olvasóid között. Olyan lehet, mint valami meritokrácia. Az egyetlen kockázat, amit vállalsz, az az idő, amit a könyvedbe fektettél. De elméletileg mindenhogyan rá akartad fordítani azt az időt, hiszen szeretsz írni.

 


Eredeti interjú: http://www.huffingtonpost.com/…/andy-weir-new-book_us_56731…
Fordította: Juhász Roland

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is:

Vélemény, hozzászólás?