Meghalt a kutyád? Klónozd! Csak 100.000 $
Hányan emlékeztek Arnold Schwarzenegger politikai karrierje előtti egyik utolsó filmjére, A Hatodik Napon című alkotásra? A film az illegális emberi klónozás témáját dolgozta fel sok-sok tesztoszteronnal és Arnie-féle egysoros benyögésekkel tarkítva.
A film elején van egy jelenet, ahol Arnold betér egy “RePet” üzletbe, hogy újraklónoztassa a család kutyáját, aki aznap délelőtt pusztult el, hogy az iskolából hazatérő kislánynak ne kelljen szembesülnie a veszteséggel. Persze a jó konzervatív családapának ismert Arnoldnak erkölcsi aggályai támadnak, ami egészen addig tart, míg rá nem jön, hogy ő is klón…
Ez most úgy tűnik, valósággá vált. Mármint nem az a része, hogy Arnold Schwarzeneggerből kettő fog szaladgálni az utcán, hanem a kis házi kedvencek újraklónozása. Egy dél-koreai cég, a Sooam Biotech pontosan ezt a lehetőséget kínálja ügyfeleinek, ropogós százezer amerikai dollárért.
„Az emberek erősen kötődnek a háziállataikhoz… A klónozás egy pszichológiai alternatívát kínál a szokásos elengedés helyett, amikor csak az állat emléke marad meg” mondja a Sooam kutatója és szóvivője Wang Jae-Woong.
A cég szakterülete a borjú és sertésklónozás egészségügyi kutatások céljából, valamint genetikailag módosított élőlények létrehozásával is foglalkoznak. A kutya klónozás egy plusz szolgáltatása a cégnek, mely igen sok ügyfelet vonz: eddig csaknem nyolcszáz kis kedvencet klónoztak 2006 óta. Persze az ügyfelek többsége nem olyan hétköznapi, kertvárosi apukák közül kerül ki, mint amilyet Arnold alakított a filmben és persze nem is a helyi plázában található a klónozó ügyfélszolgálata. Az exkluzív megrendelők általában hírességek, milliárdosok, arab sejkek, valamint olyan szervezetek, akik magasan képzett felderítő és mentő kutyákat szeretnének másolni.
A hírt számos oldal lehozta, például a Tech Insider, a Daily Mail, a Futurism.com és New York Post. Ennek ellenére erősen kérdéses, hogy valódi hírrel állunk szemben, vagy egy jól hangzó kacsa az egész. A cég honlapja úgyszólván túlságosan is egyszerű egy ilyen exkluzív és egyedülálló szolgáltatáshoz képest. Továbbá a cég alapításához köze volt annak a Hwang Woo Suknak, aki 2006 előtt tudományos körökben páriává vált, mikor azt hazudta, hogy emberi embriókat klónozott. Azt azonban senki nem vonja kétségbe, hogy klónozott már kutyát.
A hír, ha igaz is, természetesen számos kérdést felvet, és erre is igaz a mondás, hogy nem mind arany, ami fénylik. Hibás például az az elképzelés, hogy a klónozott példány teljes mértékben ugyanolyan lesz, mint az eredeti. Eltérő fizikai tulajdonságokkal bírhat a klónozott állat, például más színű, mintázatú lehet a bundája, mint az eredetinek, ami máris agyoncsapja az egész „vissza akarom kapni az én kicsi Morzsimat”-érzést. Ami ennél is problematikusabb, hogy viselkedésükben is eltérhetnek az eredetitől, hiszen a klón nem ugyanazt fogja átélni, mint az eredeti, nem ugyanazt tanulja meg a világból, ennélfogva más lesz a személyisége is.
Sir Ian Wilmut professzor, Dolly, a híres klónbárány „atyja” pénzkidobásnak nevezi a házi kedvencek klónozását, valamint a cég másik célkitűzését is, miszerint mammutot szeretnének létrehozni egy Szibériában talált fagyott példányból. Amit azonban pozitívumnak tartana az a kihalófélben lévő állatok, mint a pandák, tigrisek, orrszarvúk embrióinak lefagyasztása és megőrzése lenne, későbbi újrateremtés céljából.
Az RSPCA (Nagy-Britannia legnagyobb állatvédő szervezete) egyik szóvivője is nyilatkozott a témáról: „Az állatok klónozása olyan folyamatokkal jár, mely fájdalmat és nyugtalanságot okoznak az állatnak, továbbá extrém mértékű a hiba és a halálozási ráta. Bizonyítékok vannak arról, hogy a klónozott állatok gyakran szenvednek fiziológiai problémáktól, például tumoroktól, pneumóniától és abnormális növekedéstől.”
Ugyancsak erkölcsi aggályokat vet fel, hogy ha a klón még csak nem is olyan tökéletes másolat, mint amilyennek ezt a science fiction filmek beállítják, hanem esetenként egy teljesen más tulajdonságokkal rendelkező élőlény, akkor mi szükség rá egy olyan világban, ahol a menhelyek gazdira váró kutyák millióival vannak tele.
Én pedig azt a kérdést tenném fel, hogy vajon azok, akik olyan nagy állatbarátnak tartják magukat, hogy kifizetnének százezer dollárt a halott kedvencük másáért, holott csekély utánajárást követően is kiderülhet számukra, hogy nem fogják ugyanazt az állatot visszakapni, azoknak jelentett-e bármit is az az állat, amíg élt? Szerették-e önmagáért, azért, amilyen volt, a szokásaival, hibáival együtt, azzal együtt, hogy szétrágta a papucsunkat vagy időnként a szoba közepére piszkított? Vagy csak egy berendezési tárgyat láttak az állatban, egy tulajdont, nem többet, mint egy drága Ming-korabeli vázát, amit véletlenül összetörtek a költözéskor és most egy ugyanolyat szeretnének látni a polcon?
A témához kapcsolódik Paul Root Wolpe TED előadása: Ideje megkérdőjelezni a biotechnológiát
Írta Juhász Roland
Forrás:
Futurism.com
Dailymail.co.uk
New York Post
Banner: University of Strathclyde
