KRITIKA – A Bűn Éjszakája 3.

A “Purge”, a Bűn Éjszakája (vagy a Megtisztulás Éjszakája, ami a második rész magyar címe volt, ki tudja miért) minden év március 21-én este hétkor kezdődik és másnap reggel hétig tart. Tizenkét órán át minden törvényt felfüggesztenek – az emberek büntetlenül gyilkolhatnak, erőszakolhatnak, fosztogathatnak, bármilyen fegyverrel mehetnek bárki ellen.

A Bűn Éjszakáján nincs rendőrség, nincs tűzoltóság és nem jár a mentő, a kórházak zárva tartanak. Az előző két rész már lefektette ezeket a szabályokat. Az első filmben egy kertvárosi család szemszögéből ismerhettük meg az eseményeket, ami egy klausztrofób, zárt helyen játszódó behatolós-álarcos-gyilkosos horrorfilm volt inkább, a disztópikus science fictiont csak nyomokban lehetett felfedezni, inkább ürügyéül szolgált a mészárlásnak.

A második rész okosan vitte tovább a történetet, új szereplőket követett és a sztorit kivitte az utcára, valamint megfűszerezte egy jó adag társadalmi görbeképpel. A film egyszerre lett kaszabolós-lövöldözős horrorkáosz és a felső tízezer éles kritikája: a film azt üzente, ők sem különbek, ők is ugyanolyan állatok, mint akik az utcán törnek-zúznak, csak ők a mészárlás közben pezsgőt iszogatnak és szmokingban smúzolnak. Ezzel együtt egy rémisztő jövőképet festett, mely akkor válik igazán kézzelfoghatóvá, ha a közelmúlt erőszakos amerikai eseményeire gondolunk.

A trilógia befejező darabja a második részben belebegtetett szálat viszi tovább: Amerikában egyre többen ellenzik az “Új Alapító Atyák” által kieszelt össznépi vérengzést és változást szeretnének, vissza szeretnének térni a régi útra. Közeleg a 2040-es választási év és egy szenátornő (a Lostból ismerős Elizabeth Mitchell) nagy támogatásra tesz szert, mivel véget szeretne vetni a Bűn Éjszakájának. Ez természetesen szúrja a jelenlegi vezetés szemét, ezért el is határozzák, hogy a következő március 21-én a szenátornőt is elteszik láb alól.

Az más kérdés, hogy a hölgy miért nem hagyja el az Egyesült Államokat erre az egy éjszakára. Nem mintha a televízió közvetítené hol van épp és mit csinál abban a tizenkét órában. Nyugodtan megtehette volna, hogy éjszakára átlép a kanadai határon…

A politikai szál mellett kapunk egy végtelenül egyszerű, hétköznapi karaktereket felvonultató mellékszálat is: egy boltos a saját üzletét szeretné védelmezni a bűn éjszakáján, egy lány pedig önkéntes mentősként furikázik a városban, hogy halált megvető bátorsággal segítsen a sérülteken. Ők az erkölcsös kisemberek, a szenátornő szavazóbázisa.

A film főszereplője most is a második részben megismert Leo Barnes (az Amerika Kapitány 2-ben megismert Frank Grillo tisztes iparosmunkát végez, ahogy aprítja a népet), aki ezúttal a szenátornő személyi testőreként próbál helytállni.

Új elem a “gyilokturizmus” megemlítése: külföldi országokból turisták érkeznek Amerikába azzal a céllal, hogy a Bűn Éjszakáján kieresszék a gőzt.
Harmadjára is nagyon hatásos, amikor a purgálás kezdete előtt az érzelemmentes géphang felolvassa az üzenetet a tévében, majd közvetlenül utána megszólal a légvédelmi sziréna, jelezve, hogy mostantól “szabad a vásár”.

A film nem sokat lacafacázik, húsz perc után elkezdődik a mészárlás, mely természetesen még kegyetlenebb, mint az előző részekben. Tele van hatásvadász felvételekkel (hogy a fenébe raktak egy guillotine-t egy sikátorba?), de hatásos képek is akadnak (a Lincoln emlékmű oszlopaira vérrel mázolt P-U-R-G-E felirat, vagy a fényfüzérrel kivilágított kocsi és a belőle kiszálló felejthetetlen arcok).

Ölnek itt szinte mindennel mindenféle alakok: valami medvedisznónak öltözött fickó szamurájkarddal, vérfoltos menyasszonyi ruhába bújt tinilány géppuskával, teletetovált neonáci kommandós egy egész osztag élén, előkerül körfűrész, bozótvágó kés, sőt, még egy drónt is bevetnek, hogy felderítsék a leendő áldozatokat.
A képeket látva megfordul a gondolat az ember fejében, hogy mégis mit akar megmenteni a szenátornő? Hiszen Amerika már végérvényesen elmerült az erőszak posványában és nem tud kikecmeregni onnan, ha csak a nemzet egyik fele akarja a változást. Mert a másik fele láthatóan lubickol az élvezettől.

Közben halad tovább a politikai főszál, de igazából az utcákon zajló steril erőszak többet mond, mint az előre kiszámítható fordulatokkal operáló “gonosz politikusok el akarják hallgattatni a jó politikust”-vonal.
Persze a két történeti szál a film közepe felé összekapcsolódik, mikor menekülő hőseink összeakadnak a különféle amerikai szimbólumoknak és történelmi személyiségeknek beöltözött gyilokturistákkal.

A film vége felé a készítők megpróbálták lepipálni az előző epizód milliomos show-műsorát: azt a jelenetet, ahol a felső tízezer licitált a kivégezhető áldozatokra. Most egy mise kereteire próbálták felhúzni ezt a hasonló hangulatú jelenetet, hogy bemutassák, mennyire gyomorfogató a milliomos réteg viselkedése, hogy ők bizony még rosszabbak, mint az utcán randalírozó jelmezes idióták. Számomra kicsit erőltetettnek hatott, egy beteg szekta benyomását keltette, ami nem illett a film anarchikus stílusához. Kötve hiszem, hogy az “Új Alapító Atyák” ilyesmivel szórakoznának a Bűn Éjszakáján, amikor az egész film egyik alaptétele az, hogy a szegény rétegek megritkítása volt a céljuk. Sokkal valószínűbb, hogy ezek az alakok egy kellemes, trópusi szigeten töltenék az idejüket, ahelyett, hogy összegyűlnek egy templomban, hogy gyilkos-szektásdit játsszanak. Az előző filmben működött, mert ott “csak” elmebeteg gazdagok szórakozásáról volt szó, de itt az USA politikai elitjéről beszélünk. Annyira eszelősek, hogy az ember nehezen hiszi el, hogy voltak képesek megszerezni maguknak az ország irányítását.

A végkifejlet, a nagy leszámolás épp ezért nem hat akkora erővel, mint azt a készítők szerették volna. Amilyen hatásos a film első fele, annyira átlagos a befejezése, az atya a shotgunnal pedig már-már komikumba hajlik át. Összességében véve az első rész unalomtengerénél sokkal jobb, de még mindig a második rész a sorozat legjobb darabja.

A Bűn Éjszakája 3. – 2016
(The Purge 3 – Election Year)

Rendező:
James DeMonaco

Producer:
Jason Blum
Michael Bay
Andrew Form
Brad Fuller
Sebastien Lemercier

Forgatókönyv:
James DeMonaco

Szereplők:
Frank Grillo
Elizabeth Mitchell
Mykelti Williamson

Zene:
Nathan Whitehead

IMDB értékelés: 6,4/10