Nő írta az első sci-fi regényt?
Számos forrás hivatkozik Mary Shelly Frankensteinjére, mint az első tudományos-fantasztikus regényre. Valóban könnyedén beilleszthető a mai kategóriákba a történetvezetés tudományos részleteivel és mechanizmusával, a zseniális tudós főszereplővel, a modern tudományok és az ember ma is aktuális konfliktusával, amikor a teremtmény alkotója ellen fordul.
Ugyanakkor elég megnéznünk egy irodalmi kronológiát, hogy lássuk a népszerű sci-fi témák korábbi gyökereit. A Frankenstein horrortörténetnek íródott, és Shelly sem titkolta az előképét, hiszen a könyv alcíme: „a modern Prométeusz”, ami sokkal inkább a latin mítoszra utal, melyben sárból és agyagból teremtenek emberi lényt, mintsem a görögre.
Miért nem ezeket a történeteket tekintjük az első sci-fi alkotásnak?
Ha ismét vetünk egy pillantást a történeti áttekintésre, láthatjuk, hogy tudományos-fantasztikumról az 1930’ évek után beszélünk önálló műfajként, amikor a jelenség valóban elkülöníthető és nagyszámú műből álló kategóriát hozott létre az irodalomban. A műfaj egyetlen század alatt többet változott, mint korábban évezredek alatt. Legalábbis a mai álláspontunk szerint. Mert mit is tekintünk tudományos-fantasztikumnak?
Az alkotásban hangsúlyos elemként szerepel a tudományos megközelítés. Nem hátrányos, ha a történet fő konfliktusa egy tudományos kérdés, és annak megértése, részletes ábrázolása, fő logikai kérdései nélkül a kialakult szituáció megoldhatatlan. Az 1930’ években John W. Campbell Jr. (kiadó és szerkesztő) preferálta ezt a nézetet és aktív szerepvállalásával újszerű alkotások születtek ma már klasszikusokká vált alkotóktól. Később a szigorú irányvonalak feloldódtak a szélesebb olvasóréteget célzó irányzatokban, melynek eredményeként napjainkra a tudományos-fantasztikum alá soroljuk azokat az alkotásokat is, melyeknek csak egy-egy főbb eleme hozható összefüggésbe a tudománnyal.
Már csak ezen irányzati változás alapján is más műveket fogadtak el sci-finek 1930-ban és megint másokat pl. 1980-ban.
Ha mindehhez hozzáadjuk a tudományok történelmi korokban változó megítélését, és azt a tényt, hogy az irodalmi (más képzőművészeti) mű jellemzője, hogy saját koráról, saját korának közönségéhez szól, kellőképpen megnehezítettük saját dolgunkat abban, hogy egy jelenség első megjelenését keressük a múltnak kútjában.
„Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?
Feneketlennek még akkor is és talán éppen akkor, ha kizárólag és egyedül az ember az, akinek múltjáról kérdés és szó esik: ez a rejtélyes lény, aki a magunk természeti-gyönyörűséges és természetfeletti-nyomorúságos létének tartálya, s akinek titka érthető módon minden kérdésünk és szavunk alfája és ómegája…”
Thomas Mann: József és Testvérei
A műfaj eredetének napjainkban nem sok jelentősége van. Nem szükséges egy népszerű művet felmutatnunk a múltból, mely igazolhatja egy új sci-fi alkotás létjogosultságát, kiadóknak sem kell az előfutár sikerével érvelnünk, hogy előre vetítsük az új műben rejlő potenciált. Már van rá saját tapasztalatunk. Elfogadott önálló műfaj és a közönség érdeklődése sem kérdőjelezhető meg.
Az első alkotást is a mai kor értelmezése alapján jelölhetjük ki, aminek a görög Ikarosz mítosza, vagy a középkor vezető tudományterülete, a teológia szerint fantasztikumnak számító Dante Isteni színjátéka aligha felel meg, függetlenül attól, hogy saját korukban éppen azt a megközelítést hordozták magukban, amit manapság mi a tudományos-fantasztikumtól várunk.
Mindettől a Frankenstein mit sem veszít varázsából, és történetesen női szerző írta. Mary Shelly ma (2016. augusztus 30.) ünnepelné egy híján 220. születésnapját.
Képek forrása:
