Sci-fi, vagy nem sci-fi az óvoda?
A hetekben hatásvadász címmel jelent meg írás az indexen: Átadták az angyalföldi sci-fi óvodát
Bár első hallásra is roppant gyanús, hogy nem kell irigykednünk, nem arról van szó, hogy a gyerkőcök minden nap lézerkarddal hadonászva repülőzhetnek a csillaghajókat utánzó mászókán. Népmesék helyett sem olvasnak fel nekik a tudományos-fantasztikum klasszikusaiból, és a mondókák sem a fizika törvényeit faragják rímekbe. Multimédiás terem sincs, ahol kiterjesztett valóságban szabadon programozhatnának, és az univerzum csodáit sem fogják megismerni egy holografikus mesevilágban bóklászva. Farsang alkalmával továbbra is a szülőkön múlik a cosplay verseny.
A passzív ház régen nem sci-fi, talán soha nem is volt, már ha a népi építészetben gyökerező előképeket is figyelembe vesszük, amik a tapasztalati megfigyelések praktikumán alapultak. Ettől függetlenül jelentős építészeti teljesítmény egy a kor igényeit a technikai lehetőségek maximális kihasználása mellett teljesítő középület tervezése és kivitelezése.
De akkor mit nevezhetünk tudományos-fantasztikumnak ha épületekről van szó?
Nem sok mindent. Az építőipari újításokhoz új alapanyagok, új gyártási eljárások kellenek. A végtermék élettartama minimum ötven év, de a műemlékek a több száz évet is megélik. Kevés tudományterület fejlődik az építőiparnál lassabban. A formai újítások sokkal inkább érzéseken alapulnak, mint képletekkel és számításokkal indokolható elméleteken, és számos előremutató elgondolás társadalomtudományokra vezethető vissza. Hogy szemléltethessük a mai tervezésben lévő irányokat és elméleteket, elég egyetlen fogalommal megismerkedni, melyben minden helyet kaphat: az Arkológiával.
A huszadik század során csak elméletben fontolgatták a Paolo Soleri építész által 1970-ben megfogalmazott városépítési elvet, miszerint egy épület magában foglalhat egy egész várost. Neves építészek készítettek terveket, térstruktúrákat, és gondolták tovább az ötletet, de a megvalósulás elmaradt. A világ nagyvárosaiban egymással versengő felhőkarcolók sem nevezhetik magukat arkológiai struktúrának. Jelentős részükből minden tekintetben hiányzik az önfenntartás képessége. Normál körülmények között egy élő nagyváros közepén nincs létjogosultsága egy méretei és tartalma miatt is elszigetelődő autonóm építménynek.
Annál inkább szükségszerű lehet egy idegen környezetben, ahová a város nem épülhet ki a maga természetes fejlődése útján. Ezért is mozgathatja a sci-fi alkotók képzeletét, mivel űrbázisok és kolóniák első lépése ideálisan egy önfenntartásra képes struktúra. Amennyiben ezt városléptékben gondolják el, az máris Arkológia lesz.
