RETRO – Metropolis

A Metropolis egy méltán híres némafilm a német expresszionizmus korából. 1927-ben készült és korának legdrágább filmes produkciója volt (kb. 5 millió birodalmi márka).

A történet 2026-ban játszódik egy hatalmas városban, Metropolisban, ahol a társadalom két részre tagolódik, tehetősekre és az őket kiszolgáló munkásosztályra, akik a város alsó területein élnek, elzárva a napfénytől. Már ebből is kitűnik, milyen modern és azóta sok műben felbukkanó témákkal foglalkozott ez a két világháború közötti film. Egyesek a nyolcvanas évek cyberpunk stílusának előfutáraként tartják számon.

A film eredeti változatából sok jelenet elveszett, megsemmisült a történelem viharaiban, azonban a kétezres években többen kísérletet tettek az eredeti változat helyreállítására, felújítására. Most megnézhetitek ennek a majdnem kilencven éves filmnek egy digitálisan felújított változatát.

 

 

A történet szerint a Metropolis alsó szintjeinek lakói közül egy napon véletlenül egy gyerekcsapat és egy tanítónő keveredik a felső szintekre. A város urának fia szerelmes lesz a tanítónőbe, Mariába és később utána megy az alsó szintekre, ahol megdöbben a nyomor és kilátástalanság láttán. Megpróbál segíteni az alsóbb szintek lakóin, ám tettei végül egy olyan lázadáshoz vezetnek, mely egész Metropolis létét fenyegeti.

A zseniális film sok művészt, zenészt megihletett, köztük Madonnát (Express Yourself c. videoklipje), a Queen-t (Radio Ga Ga – erről egy másik cikkünkben már szót ejtettünk), Whitney Houstont (Qeen of the Night), Lady Gagát (Alejandro, Born this Way) és még sorolhatnánk. Mangaként is feldolgozták, bár ez a változat csak néhány elemében közös az eredeti alkotással.

 

37963ab86a664cf73c986091b5642813

 

Annak dacára, hogy a film később kult-státuszt ért el, korának néhány kritikusa elég keményen bírálta. Nem kisebb személyiség, mint H. G. Wells a Times-ban az “ostoba, klisés, közhelyes” jelzőket használta kritikájában, és bírálta a Metropolis azon álláspontját, miszerint a technológiai fejlődés, az automatizálás tovább rontja a munkásosztály életminőségét, mintsem megkönnyíti azt – a történelmet ismerve is sokat vitatkozhatnánk azon, vajon Wells-nek vagy a Metropolis készítőinek volt igaza.

Sokan vélték a filmet túl hosszúnak (korában valóban annak számított), túl filozofikusnak, azonban mindenki dicsérte a látványt és a díszleteket, melyekkel vászonra varázsolták ezt a futurisztikus várost.

Manapság szinte egyöntetű a kritikusok közt az a vélemény, hogy a Metropolis zseniális alkotás. Roger Ebert azt mondta róla, hogy a némafilm korszakának egyik legnagyobb alkotása, mely vizualitásában olyan vakmerő, mondandója pedig olyan dühös, hogy sokkal erőteljesebbé teszi a modern kor nézője számára, mint a húszas években. A film 99%-ot kapott a Rotten Tomatoes nevű oldalon, az Empire magazin pedig a 12. helyre sorolta a világ száz legjobb filmje között 2010-ben.

A némafilm szó talán sokakat elriaszthat manapság, de érdemes esélyt adni ennek a különleges filmnek!

 

metropolis-12

 

 


 

Forrás: Metropolis1927.com

 

 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: