NOVELLA – Rádiócsend
36.400.000 . Ez az intelligens civilizációk feltehető száma a galaxisban a híres Drake egyenlet szerint. Az elmúlt hetvennyolc évben mindent sugároztunk magunkról – rádiójeleket, televízióadást, a történelmünket, legnagyobb felfedezéseinket – ki a galaxisba. Teli tüdőből ordítottuk a világba saját létezésünket az univerzum többi részének, azon tanakodva, vajon egyedül vagyunk-e. Harminchat millió civilizáció, mégis, közel egy évszázadnyi hallgatózás után sem hallottunk semmit. Egyedül voltunk.
Így volt egészen öt perccel ezelőttig.
Az adás a hidrogén frekvenciájának teljes sávszélességében hallható volt. A transzcendetális harmónia – olyan dolgok, mint a hidrogén frekvenciája szorozva Pível – nem tapasztalhatóak a természetben, szóval tudtam, hogy mesterségesnek kell lennie. A jel hihetetlen gyorsan és elképesztően egyforma amplitúdóval pulzált; a legelső gondolatom az volt, hogy ez valamilyen bináris adás. Az alatt az egy perc alatt, amíg az adás aktív volt, ezerhatszázhetvenkilenc pulzust mértem. Azután visszatért a csend.
A számoknak először semmi értelmük nem volt. Csak egy csomó értelmetlen zajnak tűnt. De a pulzálás olyan tökéletesen egyforma volt, ráadásul egy olyan frekvencián, ami mindig csendes; mindenképp mesterséges forrásból kellett érkeznie. Még egyszer átnéztem az adást, és a szívem kihagyott egy dobbanást. Ezerhatszázhetvenkilenc – pontosan ilyen hosszú volt az arecibói üzenet, amit negyven éve küldtek ki a világűrbe. Izgatottan kezdtem rendezni a biteket az eredetei hetvenháromszor huszonhármas téglalapba. Még a feléig sem jutottam el, mikor a reményeim beigazolódtak. Ez ugyanaz az üzenet volt. Bináris számok, egytől tízig. Az életet alkotó elemek atomszámai. A DNS nukleotidjainak formulái. Valaki hallgatott minket és azt akarták, hogy tudjuk, ott vannak. És én hallottam meg őket – ezt az adást eredetileg 40 éve küldték. Ez azt jelenti, hogy legfeljebb húsz fényévre innen élet található. Egy civilizáció hallótávolságon belül? Ez minden tudományterületet forradalmasítana, amiben valaha dolgoztam – asztrofizikát, asztrobiológiát, asztro…
A jel megint pulzált.
Ezúttal lassan. Megfontoltan, egyformán. Majdnem öt percig tartott, másodpercenként új bit érkezett be. Annak ellenére, hogy a számítógépek természetesen rögzítették, elkezdtem leírni. 0. 1. 0. 1. 0. 1. 0. 0 … Rögtön tudtam, hogy ez nem ugyanaz az üzenet volt, mint korábban. Azon járt az agyam, mi mindent jelenthet ez. Az adás véget ért, kétszáznegyvennyolc bitet küldött át. Ez túl kicsi egy tartalmas üzenethez. Miféle másik civilizációnak szánt nagyszerű üdvözlet tartalmazhat csupán kétszáznegyvennyolc bitnyi információt? Egy számítógépen csupán azok a fájlok ilyen kicsik, amelyek…
Szövegesek.
Lehetséges lenne? Elképzelhető, hogy a saját nyelvünkön küldtek nekünk üzenetet? Belegondolva ez nem teljesen kizárható – nagyjából a Föld összes nyelvét kisugároztuk az űrbe az elmúlt hetven évben. Hozzáláttam, hogy dekódoljam az első kódnyelvvel, ami eszembe jutott – ASCII-val. 0. 1. 1. 0. 0. 0. 1. 1 . Ez a C… 0. 1. 1. 1. 0. 0. 1. 1 . S…
Miután elkészültem az üzenet összeillesztésével, a gyomrom bukfencet vetett. A szavak mindent megmagyaráztak.
“CSENDESEBBEN, KÜLÖNBEN MEGHALLANAK.”
Fordította: Juhász Roland
Az eredeti történet a Reddit-en olvasható.
