KRITIKA – Doctor Strange, avagy ha beüt az LSD…

A Marvel Filmes Univerzum (MCU) legújabb darabja a Benedict Cumberbatch főszereplésével készült Doctor Strange című eposz. A film mindenképp újítás az MCU-filmek sorában, hiszen most először mutatkozik meg a mágia vegytiszta formájában (jóllehet, a Thor-képregényekben is aktív szerepet játszik a varázslat, lásd pl. Loki esetében, azonban ott mindeddig egyfajta földönkívüli technológiaként magyarázták). Most is igyekeznek a mágiát félig-meddig tudományos/áltudományos köntösbe csomagolni, mondván, a varázslók hatalma más dimenziókból származik, ahol mások a fizikai törvények.

A Doctor Strange varázslata pedig elképesztő! Nem rajongói túlzás, ha azt mondom, a film látványvilága minden képzeletet felülmúl. Az előzetesek alapján sokan az Eredet (Inception) című Nolan-filmre asszociáltak, amikor látták az önmagába visszahajló várost, de ez semmi ahhoz képest, ami a film legjobb jeleneteiben látható. Sokan máris Oscar-díjat emlegetnek a látványvilágért, és összehasonlítva az idei filmterméssel, azt kell mondanom, joggal kaphatná meg a Doctor Strange a filmakadémia legnagyobb díját – persze szigorúan csak a látványvilágáért.

 

doctor-strange-trippy
A film a feje tetejére állítja a várost.

 

Mert azért vannak problémák a filmmel, és ezek közül az első és legnagyobb probléma ugyanaz, mint az összes többi nyavalyás Marvel szuperhős eredetfilmjével: a főgonosz.

A továbbiakban minimális SPOILER-ek következnek a filmből!
Elég elkeserítő, hogy míg a folyamatosan pellengérre állított DC-filmek képesek épkézláb rossz fiúkat a vászonra varázsolni (lásd Nolan-féle Batman-trilógia, Luthor a Batman v Superman-ben, aki ugyan erősen vitatott, de tény, hogy van mélysége a karakternek), addig a Marvel folyamatosan csak a “gonosz vagyok, mert csak” tucatgonoszokat gyártja. Motivációik közhelyesek, milliószor elismételt, sablonokra felhúzott antagonisták. Szinte el tudom képzelni, hogy a forgatókönyvírók megpörgetnek egy szerencsekereket, melyre a szokásos motivációkat írkálták fel: világuralom, bosszú, gonosznak születtem és kész, fel akarom támasztani a halott szerelemem, sok-sok pénz, vagy jelen esetben – a halhatatlanság.
Igen, Kaecilius, akit az egyébként igen tehetséges Mads Mikkelsen alakít, a halhatatlanságra vágyik, melyet megirigyelt az ősöreg mesterétől (Tilda Swinton).

Az Ősi szerepében látható Swinton már a szereposztás idején erős ellenérzéseket váltott ki egyesekben, hiszen Doctor Strange mestere az eredeti képregények szerint egy vén, kínai férfi, nem pedig egy fiatal, fehér nő. De ha félretesszük ezt az apróságot és csak Swintonra figyelünk, akkor nem kell csalódnunk benne. Különös kisugárzása uralja az összes jelenetet, amiben szerepel, még Cumberbatch-t is elhomályosítja.

Benedict Cumberbatch amúgy kiváló a főszerepben. Megint csak igaz a Marvel-recept, hogy a harmatgyenge főgonosz mellett bitang jó hősöket képesek a vászonra varázsolni, elsőrangú szereposztással. A film első felétől kezdve, ahol az arrogáns, egoista sebészt alakítja, egészen az utolsó jelentig, a gonosszal szembenéző világmegmentőig a tőle elvárható színvonalon játszik. Karakterének utazásában nem nehéz felfedezni a párhuzamot Vasemberével, és bevallottan ez volt a célja a film készítőinek is: Robert Downey Jr. szerződése hamarosan lejár, a karakter kiöregszik és elfárad, ideje hát találni másik húzónevet. Cumberbatch Doctor Strange-e bebizonyította, hogy képes lehet betölteni a Tony Stark után majd egyszer keletkező űrt, mert a film humora, látványvilága, főhősei mind nagyon rendben vannak, és az sem elhanyagolható tény, hogy egy teljesen új világot nyitott meg a Marvel előtt.

 

Marvel's DOCTOR STRANGE..Doctor Stephen Strange (Benedict Cumberbatch)..Photo Credit: Film Frame ..©2016 Marvel. All Rights Reserved.
Marvel’s DOCTOR STRANGE..Doctor Stephen Strange (Benedict Cumberbatch)..Photo Credit: Film Frame ..©2016 Marvel. All Rights Reserved.

 

A már méltatott látványvilág ugyanis sok mai popcorn-mozival ellentétben itt igenis célt szolgál. Mindenki hallott már alternatív dimenziókról, ahol másként működhetnek a fizika törvényei, ahol visszafelé folyik az idő, vagy nem is létezik egyáltalán az idő… de vajon el tudunk-e képzelni ilyen világot? A filmkészítők megpróbáltak lefesteni nekünk nem is egy ilyen, de számtalan megdöbbentő univerzumot. Abban a jelenetben, mikor Stephen Strange először pillantja meg az alternatív dimenziók sokszínűségét olyan kaleidoszkóp-szerű, kábítószer-mámoros utazásban van részünk, ami sokáig emlékezetes élmény marad!

Összefoglalva, a film jó, megtekintése mindenképp ajánlott, azoknak is, akik amúgy nem lelkesednek a képregény-filmekért. A látványfilm megnevezés jelen esetben nem lekicsinylő, hanem az első számú, nagyon jó indok, amiért érdemes mozijegyet váltani a Doctor Strange-re. Az új hős létjogosultsága is megkérdőjelezhetetlen az MCU-ban, hiszen bemutatásával teljesen új utakra lehet majd vinni a sorozatot.

A folytatásban csak egy dologra figyeljenek oda végre az alkotók, de arra nagyon: kérünk szépen végre egy emlékezetes főgonoszt!
Értékelés: 10/7

 

 

Doctor Strange (2016)

Rendező:
Scott Derrickson

Producer:
Kevin Feige

Forgatókönyv:
Jon Spaihts
Scott Derrickson
C. Robert Cargill

Szereplők:
Benedict Cumberbatch
Chiwetel Ejiofor
Rachel McAdams
Benedict Wong
Michael Stuhlbarg
Benjamin Bratt
Scott Adkins
Mads Mikkelsen
Tilda Swinton

Zene:
Michael Giacchino

IMDb Link


R. J. Hendon

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is:

One thought on “KRITIKA – Doctor Strange, avagy ha beüt az LSD…

Comments are closed.