KRITIKA – Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet

2016-12-192017-05-26 R. J. Hendon rogue one, star wars, zsivány egyes

Amikor a Disney megvásárolta a Lucasfilm-et és bejelentették a VII. rész és egy új trilógia bemutatását, sokan felvonták a szemöldöküket. Majd még többen fejezték ki kétségeiket, amikor a Skywalker-családtörténet mellett spin offok, vagyis a fő történeti szálhoz csak lazán kapcsolódó filmeket is bejelentettek, elsőként a Zsivány Egyest. Nem kevés rajongóban merültek fel kétségek, hogy a Disney milyen minőségű filmeket fog gyártani, és ezen kétségek még a VII. rész megtekintése után sem oszlottak el maradéktalanul. Ugyan Az Ébredő Erő hatalmas siker lett, a rajongók körében megosztó maradt – sokan sajnálatukat fejezték ki, hogy túl sok ismerős elemet ragadtak át az eredeti első Star Wars filmből, de azért a végeredmény egy kellemesen szórakoztató film lett.

Rogue-One-trailer-breakdown-5-700x287 — A Birodalom ereje teljében van

A Zsivány Egyes viszont más. Nagyon más. Amikor elkezdték reklámozni, háborús filmnek aposztrofálták, mely kemény, rideg, kegyelmet nem ismerő történetet tár elénk a Halálcsillag terveinek meglovasításáról. És bizony ezeket az ígéreteket be is váltotta. A film jó lett. Nagyon jó. De azért vannak apróbb hibái.

Ezen hibák közül az egyik az, hogy a film kevés szereplőt tud megszerettetni a nézőkkel a Zsivány Egyes osztag tagjaiból. Jyn Erso (Felicity Jones alakításában) ugyan erős, érdekes női karakter, ami igazán ráfért a Star Warsra, és a készítők nem is estek bele abba a hibába, mint Rey megteremtésénél – Jyn nem egy Mary Sue karakter, akivel ott az erő, Han Solot megszégyenítő módon vezet űrhajót, majd szembeszáll egy képzett fénykard-forgatóval… Jyn megmarad esendő embernek az egész film alatt és ez így van jól. A szüleitől elszakított kislány tragédiáját a film prológusában ismerhetjük meg, utána pedig egy birodalmi munkatáborban találkozunk az immár felcseperedett lánnyal. Igazi vadóc, aki nem bízik senkiben és nem akar senkit – csak az édesapját szeretné viszontlátni.

Jyn karakterével tud azonosulni a néző az első perctől az utolsóig. Hibának legfeljebb csak az ilyen filmekben elmaradhatatlan, harcra buzdító, lelkesítő beszédét lehet kiemelni, ami kicsit eltér attól a személyiségtől, amit a film során megismerhettünk.

Az első megjelent kép a filmből, a Zsivány osztag tagjaival

Rajta kívül az egyetlen másik, érdekes karakter a filmben Chirrut (Donnie Yen), a jedhai Jedi templom vak őrzője, akinél a néző nem tudja eldönteni, hogy vajon vele van-e az Erő vagy sem – és ez így van jól. Chirrut szavait hallgatva, jelenteit látva, ahogy szó szerint vakon hisz a mindenható Erőben az embernek olyan érzése van, mint amikor Obi Wan először mesélt nekünk a mindent átható energiáról, ami átsző élőt és élettelent. Chirruttal újra misztikussá vált az erő, nem pedig egy midichlorianos X-Men mutánsképességé, amivé az előzményfilmek degradálták.

A film egyébként nem csak ebben emeli újra régi dicsőségébe a Star Warst. Szinte hihetetlen, de képes arra, hogy még az eredeti filmeken is javítson. Az Új Remény ellen felhozható kevés kritika egyike az, hogy a Halálcsillag elpusztítása, történetesen az a gyenge pont, amelyet a lázadók kihasználnak, egyszerűen szólva nevetséges. Hogy lehet, hogy a birodalmiak nem vették észre ezt a gyenge pontot? Hogy hagyhattak ilyen hibát egy csillagászati összegekbe kerülő, tökéletes tömegpusztító fegyverben? Nos, a Zsivány Egyes egyszerű és logikus választ ad erre a kérdésre.

Ugyancsak sikerként könyvelheti el a film, hogy visszaadta Darth Vadernek azt a hátborzongató aurát, amelyet az előzményfilmek elvettek tőle. Itt ereje teljében találkozhatunk a Sith Sötét Nagyurával, nem ismer kegyelmet, nem lehet vele szót érteni, nem lehet megállítani, ha egyszer bekapcsolja a fénykardját… Tökéletes!

Azonban ezzel el is értünk a remekül megalkotott karakterek végéhez. A Zsivány Egyes osztag többi tagja nincs eléggé kifejtve, nem tud a néző izgulni értük. Még az átprogramozott birodalmi droid, K2-SO az (Alan Tudyk), aki képes mosolyt csalni az arcunkra és működnek a jelenetei. Határozottan kevésbé idegesítő, mint C-3PO, és utolsó jelenete igazán hősies és méltó hozzá.

A főgonosz szerepében tetszelgő Orson Krennic Igazgató (Ben Mendelsohn) halvány utánzata Tarkin kormányzónak (aki maga is felbukkan a filmben), kettejük rivalizálása adná a birodalmi tiszt jellemének mozgatóerejét, mégsem sikerül atmoszférát teremtenie a jelenlétével. Nem tudunk félni Krennictől, csak a Halálcsillagtól, amelyet épít. Ráadásul utolsó jelenete unalmas, egyszerű és egy pillanat alatt vége. Krennic karakterén bizony dolgozni kellett volna még egy picit.

Végezetül ott van Galen Erso, Jyn apja, aki a Halálcsillag építését vezető tudományos tiszt, Madds Mikkelsen alakításában. Galen jó, Mikkelsen hozza is a tőle elvárható színvonalat a karakter életre keltésével, de túl keveset szerepel a filmben. A gyermek Jyn védelmezője, Saw Gerrera, Forest Whitaker alakításában pedig eltékozolt karakter, akit sokkal többet is lehetett volna szerepeltetni.

Krennic nem fog bekerülni a Star Wars legjobb gonosztevői közé... — Krennic nem fog bekerülni a Star Wars legjobb gonosztevői közé…

Ezzel el is értünk a hibák végéhez, ugyanis a film többi része páratlan. Képes újat mutatni a Star Wars-filmek sorában, nem másolja a korábbi részeket, nem használ újra bevált kliséket (leszámítva Krennic bukását), és elképesztő látványvilága a székbe szökez. Itt nem is az űrcsatákra vagy a rohamosztagosokkal vívott tűzpárbajokra gondolok (a rohamosztagosok még mindig nem tanultak meg célozni), hanem azokra a jelenetekre, amikor a Halálcsillag beúszik a képbe. Talán kissé furcsának tűnhet, de a Halálcsillag önmaga karakterré válik a filmben. Olyan baljós erőt képvisel a puszta megjelenésével, ahogy feltűnik a horizonton, vagy amikor Jedha fölött eltakarja a napot az égen, hogy az ember karja libabőrös lesz a látványtól. A Halálcsillag a film igazi főgonosza, nem Krennic.

A továbbiakban SPOILER-ekkel folytatjuk, csak az olvasson tovább, aki már látta a Zsivány Egyest!

Talán nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha azt mondom a Zsivány osztag minden egyes tagja meghal. De ez így is van rendjén, áldozatuk hozza el azt, ami a film utolsó elhangzó mondata: egy új Reményt. Ezen modnat egyébként Leia szájából hangzik el, akit Tarkin kormányzóhoz hasonlóan számítógépes animációval keltettek életre. Hogy hogy sikerült? Hááát… Nem olyan jól, mint az Amerika Kapitány 3 elején a megfiatalított Robert Downey Jr., sem olyan jól, mint a Hangya elején a fiatal Michael Douglas. De azért elmegy. Akivel gondok vannak, az Tarkin. Szegény Peter Cushing 1994-ben eltávozott közülünk, de a Zsivány Egyes készítői feltámasztották. Karaktere azonban úgy néz ki, mintha egy számítógépes játékból lépett volna elő. A szem észreveszi, hogy valami nem stimmel vele, nem tudod pontosan mi, de az arca olyan idegennek tűnik. Nem is értem, miért nem döntöttek úgy, hogy csak hologramon keresztül jelentkezik be. A jelenetei ugyanúgy működtek volna akkor is, ha Tarkin személyesen nincs jelen a hajó hídján vagy a Halálcsillagon, csak hologramként, mivel csak áll és beszél.

A Halálcsillag megmutatja pusztító erejét

A film néhány elemében különbözik a szokásos Star Wars-filmek felépítésétől. Egyrészt hiányzik az elején a szokásos fanfár alatt futó szöveg, sőt, még a “Star Wars” felirat is hiányzik. A Lucasfilm logója után rögtön belecsapunk a lecsóba, a Zsivány Egyes címet pedig csak a prológus után írják ki. Hogy ez jót tett-e a filmnek? Nekem személy szerint hiányzott.

Ami viszont jó ötlet volt, hogy ezúttal kiírták a bolygók nevét, mikor a szereplők megérkeztek egy új helyszínre (ezekből jó sok van), ezt a szokást átemelhetnék a fő-filmekbe is.
Összesen nyolc helyszínre látogat el a film, a Halálcsillaggal együtt kilencre. A legszebben megvalósított bolygó vitathatatlanul a hideg, sivatagi világ, Jedha, ahonnan a birodalmiak Kyber-kristályokat szállítanak – ezek a kristályok működtették a Jedik fénykardját, s most a Halálcsillag bolygópusztító fegyverét. A kristály már az előzetesben is feltűnt, Jyn hord egyet nyakláncként, azonban semmilyen célt nem szolgál.

A nyolc bolygó között kettő van, amit régebbről is ismerhetünk, az összes többi új helyszín. Az egyik klasszikus világ a Yavin 4, ahol a Lázadók főhadiszállása található, a másik azonban kissé meglepő: a Mustafar lávaholdja, ahol Vader kezét-lábát (és a lelkét) elvesztette. Ugyanis Darth Vader kastélya itt található, itt látogatja meg Krennic igazgató, itt próbál kuncsorogni, hogy feljebb mászhasson azon a bizonyos ranglétrán. Vader válasza azonban telitalálat: “Csak nehogy a torkán akadjon a becsvágya, Igazgató!” – mondja, miközben gégemasszázsban részesíti.

Eadu, melyet a rendező Gareth Edwards szerint az Alien-beli LV-426-ról mintáztak

Ez az egyik olyan jelenet, amelyben Vader megmutatja, ki is ő valójában. Ismerős, de rég láttuk ilyennek. A másik, a nagy jelenete a film legvégén látható. A lázadók már megszerezték a Halálcsillag terveit, a dokumentum kézről-kézre jár, ahogy a szerencsétlen, pánikba esett lázadók próbálják kimenekíteni arról a hajóról, amelyet megszálltak a birodalmiak. A sötét folyosón felbukkanó Vader nagyúr látványa mind a nézőkből, mind a lázadókból ugyanazt az érzést váltja ki: “Ó, hogy az a @&#%!$…”

Vader megállíthatatlan erőként szabadul el a hajón, és ez a jelent már ön magában megéri a pénzt, hogy beüljünk a moziba.

Olvastam a neten olyan kritikát, ami ezt a jelentet negatívumkén említette. Nemes egyszerűséggel azért, mert a Zsivány Egyesben látható Vader sokkalta erősebb és kegyetlenebb, mint amilyennek az Új Reményben láthatjuk, márpedig az a film gyakorlatilag néhány órával, vagy perccel később játszódik, történeti sorrendben. A cikk írója úgy vélte, a Zsivány Egyes után az Új Remény gyermetegnek, az ottani Vader lomha nagypapinak tűnik, Obi Wannal vívott párbaja pedig nevetségesnek. Tény, hogy az Új Remény még nem a mai technológiával készült, azonban ez nem indok arra, hogy a 2010-es évek nézőit a hetvenes évek filmtechnikájával próbáljuk meg – hiábavaló módon – elkápráztatni. Továbbá azzal az állítással sem értek egyet, hogy az Új Remény Vadere gyengébb lenne. Az Obi Wannal vívott párbajról egyértelműen látszik, hogy csak játszadoztak egymással, Vader pedig azért nem hentelte le a menekülő Hant, Leiát, Luke-ot és Chewbaccát, mert elrejtették az Ezeréves Sólymon a jeladót. Már nem akarta üldözni őket, nem kellett átvágnia magát egy csapat lázadón, hogy megkaparintsa a terveket, mielőtt kijutnak a hajóról. Szóval Vader ámokfutása és az Új Remény-beli lassúsága megalapozott.

A film megtekintése után csak egy valamit sajnálok: hogy Gareth Edwards rendező nem szerződött le több Star Wars-filmhez. Grandiózus jelenetei, okos történetvezetése, az eredeti filmek maximális tisztelete jót tett a sorozatnak. Reméljük, visszatér még a rendezői székbe egy másik epizóddal.

Értékelés: 10/8