IDÉZET – Isaac Asimov: Kavics az égben
Egy ember soha és sehol sem veszhet el annyira, mint önnön magányos agyának végtelen és bonyolult folyosóin, ahová senki sem nyúlhat utána, ahonnan senki sem szabadíthatja ki.
Ki tudná mindezt jobban Isaac Asimovnál?
Ezen idézet Kavics az égben című, 1950-ben megjelent regényéből származik. A Kavics az égben Asimov legelső regénye, noha az Alapítványnak, leghíresebb munkájának már korábban is megjelentek részletei, de az csak 1951-ben állt össze egységes regénnyé.
A történet főhőse egy szabó, Joseph Schwart, aki 1920-ból egy véletlen baleset folytán a távoli jövőbe kerül, amikor a Föld lakói lázadást terveznek a Galaktikus Birodalom ellen. Ebben a korban a hatvan év fölötti földlakókat kivégzik, mely alól csak maroknyi, kivételesen hasznosnak titulált ember képezhet kivételt. Joseph azonban már hatvankét éves, mikor a jövőbe kerül, így menekülni kényszerül, és akaratán kívül olyan konfliktusba keveredik, melyről sejtelme sincs.
A Kavics az égben szerves része Asimov gigászi Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumának, mely máig az egyik legtöbbször hivatkozott alapköve a klasszikus science-fictionnek, s jelentőségéhez csupán a Dűne-ciklus mérhető.
Isaac Asimov ma lenne kilencvenhét éves.
R. J. Hendon
