Művészi metaforák az Alien filmekben
A nemrégiben elhunyt H. R. Giger Necronomicon c. könyve jelentős hatással volt az Alien mítosz megteremtésében és kidolgozásában. Az ógörög nekro- előtag a halált jelenti. Az Alien központi gondolatvilága a halál, és annak metaforikus és művészi ábrázolása a képi nyelv eszközeivel, mindezen túl egy sci-fi film cselekményének központi témájává tenni a gondolatot. A halál és az elmúlás egyidős az emberiséggel, ugyan akkor az a vágy is, hogy legyőzzük, vagy valamiképpen kijátsszuk az elkerülhetetlent. Már igen korán megjelenik a halottkultusz a művészi ábrázolásokon az óegyiptomi sírokban, illetve a Gilgames mítoszban. Gilgames az örök életet keresi. Az ógörög aranykor mítoszokban még ember és isten egyenrangú, majd a Prométheusz által segített emberekre rászabadul a halál és a szenvedés Pandora által. Az aranykorban az emberek úgy nőttek ki a földből, mint a gabona és állva haltak meg. Ennek vége szakad, a múlt ködébe vész. Az Alien előzményfilmjében a Prométheuszban kibontásra kerül teremtő és teremtett viszonya. A teremtő elpusztítani igyekszik teremtményét. Ennek eszköze az Alien.
Giger többféle metaforát használ. Egyrészt az élet rövidsége a kérész metamorfózisát, az Ephemeront. Másrészt a metamorfózist, azt az átalakulást, ahogy a gazdatestből előtör az új élet, mely maga a halál. Minden halálban ott van az új élet – hangzik el a Végső megoldás Halál c. részben a szektavezér szájából.
Giger az Alien figurát a Halállal azonosítja. A természeti népek haláltáncait jeleníti meg, illetve a keresztény figyelmeztetést: „memento mori” azaz emlékezz a halálodra. Különös freskóin az idegen lények mintegy haláltáncot lejtenek. E haláltánc ábrázolásokba szexuális töltöttség, erotikus, már-már perverz elemek vegyülnek benne. Csoportos szex és szadista elemek ötvöződnek a halál képzetével. Az idegen lény figurája tipikus női princípiumot nyer. Xenomorph lénye női jegyeket hordoz, melyek egyértelműen megmutatkoznak az ábrázolásokban. A nőiség fontos elem, mert Pandora is nő volt, az ajándék, aki a férfi bukását hozza magával. Ugyanígy a héroszokat, mint például Heraklészt csak az asszonyi butaság képes elpusztítani, okozza a vesztét. Héraklészen férfi nem győzhet. (szerelme Nesszosz kentaur mérgező vérével átitatott inget ad rá, azt gondolván, így hűséges lesz hozzá). Giger szemléletében a démonasszony női bujasága és szexuális túlfűtöttsége összekapcsolódik a végzettel és a halállal.
Ugyanilyen érdekes metafora az ógörög szfinx képe, aki félig nő, félig oroszlán. Az Alien ábrázolások, vázlatok között is akad ilyen megközelítés. A szfinx felteszi kérdéseit, melyek az élet és a halál kérdései. Oidipusz tudja csak a megoldást, de Odipusz saját magára hozza balsorsát és pusztulását a szfinx legyőzésével.
Az Alien mítosz összevethető az Alvilág mítoszokkal is. Érdekesek az ezeket kifejező képi világ megnyilvánulásai, melyek Hadész birodalmába kalauzolnak el. Az antropomorf szörny-isten Hadész, mint a sötét alvilág megtestesítője. Ezeket a szimbolikákat emelik át a sci-fi nyelvét, kifejezésmódját felhasználva. A pokol elevenedik meg a képeken.
Az Alien erőszakos megszületése, amint áldozatából előtör, egyben a születés allegóriája. Magzat, amely halált hoz. A bennünk élő gonosz átvitt értelmű manifesztálódása, a testet öltött halál és rettegés, mely vérben születik. A női motívum erősen tetten érhető, az anyaság-magzat viszony, mely teljesen elferdül. Ripley maga is megszüli a lényt, de mielőtt az távozna belőle, feláldozza magát, áldozata krisztusi áldozat, és a metán-olvasztókemence poklába veti magát. Hasonló képen teherbe esik a Prométheuszban Elizabeth szerelmétől, de ez csupán az antimagzat lesz, az élet helyett a halál.
Giger rendkívül összetett és szimbolikus jelentéstartalmakkal átszőtt képei, vázlatai, plasztikái nagy hatásúak voltak, mivel azok az emberi kultúra mélyebb rétegeiben gyökereztek. Mindezeket sikerült átemelni a tudományos fantasztikumba, ezzel megalkotva a kultikus Alien sorozatot, és magát a lényt.
Garzó László
