A mai magyar SF film – kerekasztal-beszélgetés

Pasztler Ágota beszámolója az Írószövetség áprilisi estjéről, amelynek témája a magyar SF film helyzete volt.

A kerekasztal-beszélgetés tagjai: Dési András rendező, Schreiber András filmes újságíró (a továbbiakban: András) Sóstai Zoltán (a továbbiakban: Zoltán) Freund Ádám (a továbbiakban: Ádám). A moderátor Szélesi Sándor (a továbbiakban Sándor) volt, ő is csatlakozott a beszélgetőkhöz.

A beszélgetés a 639. baba című, élőszereplős rövidfilm bemutatásával kezdődött. Aki teheti, nézze meg a filmet, érdemes. Ezt egy csomó díj is bizonyítja, fel sem tudtam jegyezni az összeset, legalább hat-hét volt, ebből a Fekete Tulipán díj volt a kedvencem. Nehéz elmondani a film tartalmát, nem is nagyon érdemes, de lényegében (a rendező szerint is) az elmagányosodásról szól.



A beszélgetést Sándor kezdte, bemutatta a jelenlévőket. Szerinte Sóstai Zoltán fél évig zsömlén élt, mire sikerült a filmjét (Cycle) megvalósítani. Zoltán közölte, hogy ez két év volt. Így mégis más!

Freund Ádám rendezői szakon végzett, az ő diplomamunkája a Földiek című rövidfilm volt. Schreiber András filmes újságíró, ő és Kárpáti György, mint társszerző könyvet írt a Sci-fi címmel, ebben az ilyen tematikájú filmekről írtak.

Sándor: Miért ezt a témát választottátok? Honnan jött a 639. baba alapötlete?

Dési András: Nem akartam realista lenni, ezért a téma adta magát. Azért ez valóság is, a helyzet sokunk számára nem idegen.

Sándor: Másról is lehetne filmet készíteni? Kinek jutott eszébe?

Dési András: Mind én, mind a forgatókönyv írója kedveljük ezt a műfajt. A történetben két magányos ember találkozik, de elhalad a másik mellett.

Sándor: Senki nem mondta, hogy ebből a témából nem lesz sci-fi film?

Dési András: A film már tíz éves, ezt senki nem mondta rá, Az a jó, ha film műfajszerű.

Sándor (Ádámhoz fordulva): Miért áldoztál a filmért két évet az életedből?

Ádám: Ez a téma egyfajta legózás volt, ötletdarabokból építkeztem. Persze, a lego elemekből sem mindegy, melyiket választjuk, mert rózsaszínű elemekből nem fog vasútállomás épülni. Sok oka volt, hogy ezt választottam, érdekelt az időutazás, és szerettem volna egy olyan filmet, amiben nincs vágás, de lett. Az első verzió érthetetlen volt, Az alapötletben azt a tételt használtam fel, hogy minden véges fizikai rendszer szimulálható. Milyen a valóság szerkezete, és milyennek látjuk mi? A filmekben igazat kellene mondani. Nem hiszek a történetben, a fizikában nincs eleje, közepe és vége. (Viszont a filmben van, tettem hozzá gondolatban).

Zoltán: Mi a történet?

Ádám: Három történet keveredett, az egyik az égigérő paszuly meséje, vagy ha jobban tetszik, egy átjáró létezése.

Sándor: Tanultál fizikát, filozófiát is, hasznát vehetted a filmednél. Aztán Zoltánhoz fordult: Diplomamunkaként sci-fi? Vagy ez nem is számít annak?

Zoltán: Én hiszek a történetben. A kérdés az, a történet alkalmas-e egy rövidfilmre? Nem csak sci-fiként, de válástörténetként is felfogható. A főszereplő egy tizenkét éves fiú, ő meséli el a történetet. Házaspár, két gyerekkel, a szülők elég sokat vannak távol egymástól. A férfi egyfajta őrült feltaláló, folyton a fészerben dolgozik. A feleség nem szereti, hogy ezzel foglalkozik, tejesen haszontalan tevékenységnek tartja. Aztán a férj előáll egy lehetetlen külsejű, rozsdás, nyikorgó szerkezettel, és kilövi magát az űrbe. Hogy dolgozza fel ezt a fiú? Ezt a filmet a mágikus realizmus műfajába sorolnám. Belső történet, egyfajta földrengés az érzésekben.

Sándor (Andráshoz fordulva): A sci-fi elemek mennyire határozzák meg a magyar filmeket?

András: Nem alapvetően, nálunk ennek a műfajnak nincsenek hagyományai a nagyfilmben. Talán a Meteo sorolható ebbe a műfajba. Ezzel foglakozik az Adás című film is. Ebben megszűnik a tévéadás, az internet, a mobiltelefon. Ehhez az új helyzethez kell alkalmazkodni. Megjegyzem, nem túl régen Olaszországban valahol megszűnt az áramszolgáltatás, az új generáció felfedezte a vezetékes telefont, az elemmel működő rádiót, a társasjátékot és a beszélgetést.
Úgy veszem észre, 2009 óta feljövőben a sci-fi műfaj az animációs filmekben is, vagy legalább sok elemük ilyen. Ilyen az Egon és Dönci című animációs film.

Sándor: A producerek hogy állnak ehhez a műfajhoz?

Ádám: Megkapják a segítséget ehhez a műfajhoz.

Dési András: Ennek a műfajnak még nincs akkora műszaki bázisa. Egyébként a művész inkább zsánerfilmet akar csinálni. A szerzői filmhez a felkészült tanárok minden segítséget megadnak.

Sándor: A forgatókönyv írója könnyebb helyzetben van, leteszi a könyvet, a gyártói rész a rázós.

Ádám: Választani kell az eszközökből. A film környezetét én magam találom ki.

Sándor: Milyen a producerek hozzáállása?

Ádám: Már készítettem ilyen filmet, én döntöttem el, hogy mit csináljak. Tudtam, hogy nem lett elég jó a története, sokat kellett vágni. Nem az került a vászonra, amit elképzeltem.

Dési András: Általában nem az kerül a vászonra, amit elképzelünk. Ami rossz, azt ki kell vágni.

Sándor: A producerek nem próbálnak lebeszélni?

Dési András: Egy stúdió segített megvalósítani a terveimet. Nem mindig szükséges a trükkfelvétel, például a Stalkerben sincs több, mint egy átlagos filmben. Nem a trükk teszi a sci-fit.

Vancsó Éva: Akkor mi?

Zoltán: Ha robbanás van, akkor nem árt, ha az látványos, de robbanás nélkül is van jó film. A közönség hozzászokott az autós üldözésékhez, sokat látott ilyet az amerikai filmekben, a gyengébb kivitelt nem fogadja el.

Sándor: Azért a Dögkeselyűben remek üldözési jelenetek voltak.

Sándor: Az ilyen témájú filmekre hogyan reagál a kritika? Mennyire kedveli?

András: Erről nincs egységes álláspont. A Filmvilág újságban kedvelik a műfajt, a jó, lehet neki örülni, ha nem jó, akkor nem a műfaj a hibás. A legtöbb kritikus szeretne egy igazán jó sci-fit.

Zoltán: Próbálnak elvonatkoztatni, de magas lett az ingerküszöb, kell a tűz, a füst, a robbanás.

Sándor: Jó ötlet, rossz technika, Viszont van olyan, ami nem igényli trükköt.

Zoltán: A trükk megoldható, de nehéz. Hiányzik a megrendelő hozzáértése is.

Dési András: Dramaturgiához kell alkalmazni.

Sándor: A gyakorlatban megvalósítható megoldásokat kell keresni.

Dési András. Fölösleges a nálunk fejlettebb technikával versenyezni.

Sándor: Kinek készíti a filmet az alkotó? A minőség vagy a mennyiség fontos?

Dési András: Mindegy, úgyse nagyon van közönség.

Zoltán: Úgy látszik, van igény a Várkonyi Zoltán-féle kosztümös-kardozós filmre, csak egy kicsit le kell porolni az ötletet. Talán ezzel magyarázható a Kincsem sikere. Ebben csipkezsabós úriemberek kardoznak, legalábbis idejük egy részében.

Sándor: Milyen az ideális közönség?

Dési András: Értő, okos, pénzes.

Zoltán: Ebben az országban?

András: Itthon nem nagyon van közönség. Kis piac, kis nézőszám. Rossz filmből is lehet legenda. Mennyiség nélkül nincs minőség.

Sándor: Azért a műfaj körül elég sok a megszokás. Amikor ehhez az előadáshoz illusztrációt kértem, a Pirxből vettek elő egy képet a kávéfőző-űrhajóról. Kértem, hogy változtassák meg, a következő rajzoló is ugyanezt követte el.

Vancsó Éva: Amikor Barcelonában előadást tartottam a magyar sci-firől, illusztrációként én is néhány képet használtam fel a Pirx-sorozatból. Meglepetésemre mindenkinek nagyon tetszett, elég sokan elkérték a hozzáférhetőségét.

Zoltán: A minőség nem a mennyiség függvénye.

Dési András: Az animációs film jó megoldás lehet. Az egyik ilyen filmben három fekete lovag fekete lovon üget a körúton. Lehet, hogy időhurokba kerültek?

Zoltán: Ez a technika nincs olyan távol.

Dési András: Elindult egy jófajta változás. A látványtervezőink jók, képzés is indult erről. Felkészült emberek jönnek ki onnan.

Zoltán: Részben egyetértek. A rendezőnek tudnia kell, milyen lehetőségei vannak. Jó a technikai háttér, de ha nincs hozzá megfelelő ötlet, semmit nem ér.

Dési András: Videojátékok is készülnek, ehhez is megfelelő háttér kell.

Schreiber András: Hiányzik a rendezői bázis. Talán Mészáros Károly, a Liza, a rókatündér rendezője jöhet számba.

Dési András: Miért az a cél, hogy sci-fi film legyen? Jó film legyen!

Sándor: Adnál rá pénzt?

Schreiber András: Lehetséges, bár nem biztos, hogy sok pénz kell rá. Nemrégiben Oroszországban elkészült a Nehéz istennek lenni filmváltozata, nem is volt túlzottan költséges.

Sándor: No igen, de Oroszországban nagy hagyományai voltak-vannak a fantasztikus filmnek.

Ezzel a találó végszóval zárult a beszélgetés, lévén hogy már el is múlt nyolc óra.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: