Exobolygó art
A számítógépes grafika elterjedésével és tökéletesedésével egyre inkább terjednek azon képek a világhálón, melyek exobolygó rendszereket ábrázolnak. Ezeket az ábrázolásokat két felé kell bontani. Az egyik a tudományt szolgálja, a másik tisztán művészet, azaz fikció. Én most ez utóbbival szeretnék foglalkozni ebben a cikkben szem előtt tartva azt, hogy a fantáziáját szabadon engedi a művész, ám mégis meg kell vizsgálni, hogy a valóságban létezhet-e az, amit ábrázol a kép. Ezek a képek nagyon megrázó erejűek, sokszor hátborzongatóan szépek, e szépségen túl azonban érdekes lehet számunkra, hogy van e realitása, és ha igen, milyen lehet ott az élet?
Kiválasztottam nyolc tipikus képet, és ezeket elemezve kívánom feltárni az olvasó előtt, hogy a művész fantáziájában megjelenő világ milyen lehet a valóságban.
Az első kép egy óriáscsillagot ábrázol, egészen pontosan tudományos nevén egy kék óriást, melyet a művész porkoronggal övezett, és az előtérben egy körülötte keringő bolygó látható. A bolygónak légköre van, és talán víz is lehet a felszínén. Az alkotó úgy képzelte el, hogy az életövben kering. Egy ilyen kék óriás csillag (mint például a Rigel az Orionban vagy a Deneb a Hattyúban, esetleg a Spica a Szűz csillagképben) általában 8-10 Naptömegűek, és felületi hőmérsékletük 15-25 ezer Celsius fok körül lehet. Ezért ragyognak kéken. Sokkal több hőt és fényt bocsátanak ki, mint a mi Napunk. Az életöv is messzebb van a csillagtól. A Tejútban jónéhány ilyen csillag akad, nyilván bolygóik is vannak. Ám tudni kell azt, hogy ezek az óriáscsillagok igen hevesek, és rövid életűek, általában néhány százmillió évet élnek, életük végén vörös szuperóriássá duzzadnak, elpusztítva maguk körül a bolygórendszert, mely kialakult, és életüket hatalmas szupernóva robbanással zárják, melynek végeredménye fekete lyuk vagy neutroncsillag.
A második képen ennek az elképzelt bolygónak a felszínén állunk, az égboltot a kék óriás csillag uralja. Sokkal nagyobb, mint amilyennek a Nap látszódik a Föld egén. A művész úgy gondolja, ha a csillag nagyobb, akkor nagyobbnak is látszódik. Ez igaz lehet, feltéve, ha a bolygó közel kering hozzá. Ha ugyan is távolabb kering, akkor nem feltétlen látszódik nagyobbnak. Ez az elképzelt bolygó igen sivár a képen, nem csoda, hisz forró lehet a felszín a csillag közelsége miatt. Életre alkalmatlan nagy valószínűséggel az igen heves UV és gamma sugárzás miatt. Ha az élet ki is alakul mondjuk egy távolabb keringő bolygón, nem sok ideje marad, hiszen mint mondtam, a csillag rövid életű. Az összetett életforma kialakulásához pedig évmilliárdok szükségesek.
A harmadik képen egy rendkívül közkedvelt téma kerül megjelenítésre, nevezetesen az, hogy egy exobolygó holdjáról szemlélünk egy gázóriást (olyasmi mint a Jupiter). A kép meglehetősen drámai. A gázóriás monumentalitása ragadja magával a figyelmünk. A horizonton hegyvonulat látszik, és a mögött az égbolt tekintélyes részét az óriásbolygó tölti ki. Az ilyen képekkel, és jelen esetben ezzel is, az a baj, hogy a hatás fokozása kedvéért a gázbolygót túl nagynak ábrázolja a művész a horizonton. Olyan nagynak ami azt feltételezi, hogy Föld méretű holdja nagyon közel kering hozzá. Sokszor már olyan közel, hogy az fizikailag lehetetlen, ugyanis nem maradhatna ott meg stabilan, az ár-apályerők szétszaggatnák. Azaz a roche-határon belül. Ha a valóságot szeretnénk alapul venni akkor óriásbolygó nem lehetne nagyobb mint 46 Holdátmérő, azaz 23 fok átmérőjű az égbolton. A kép ezt jóval meghaladja.
A negyedik kép egy többes hold-bolygórendszert ábrázol. Ismét drámai, erőteljes látványvilágú képpel van dolgunk, ahol túlságosan közel keringenek egymáshoz az egyes alkotók. Tehát itt is igaz, hogy ez a rendszer nem lehet ily módon stabil. A művészi szabadság értelmezése fokozottan érvényesül tehát.
Az ötödik kép közelebb áll a valósághoz ebben a tekintetben. Itt egy Szaturnusz-szerű bolygónak van egy életet hordozó holdja. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a gázóriás jóval közelebb kering a csillagához, mint a Naprendszerben a Szaturnusz. A Szaturnusz ugyanis 1,4 milliárd km távolságban van, ahol a hőmérséklet átlagosan mínusz 170-190 Celsius fok körül mozog. Ez jóval a lakhatósági zónán kívül van. Ennek külső határa a Naprendszerben a Mars. Van azonban számos olyan exobolygó rendszer, ahol a gázóriás közelebb kering. Ha van nagy holdja, akkor azon víz is és élet is lehet. Valahogy úgy, mint az Avatar c. filmben.
A hatodik kép ismét egy közkedvelt beállítás, nevezetesen, amikor többes csillagrendszer körül kering a bolygó. Ilyen többes rendszer a legközelebbi csillag is. Az Alfa Centauri A és B valamint a Proxima Centauri. Az A és B komponens Napszerű csillag, a Proxima egy vörös törpe. Ma már bizonyított tény, hogy az ilyen csillagrendszereknek is lehet bolygója. Igaz, a bolygópályák meglehetősen bonyolultak ez esetben, de a fizika törvényi nem zárják ki, hogy bolygók vagy bolygórendszerek alakuljanak ki. Igen érdekesek az ilyen ábrázolások, amikor több nap van az égen.
Esetleg előállhatnak olyan jelenségek, hogy sosincs éjszaka az adott bolygón, vagy különös fogyatkozások vannak, mint az emlékezetes a 22 évente sötétség c. filmben.
A nyolcadik kép végül azoknak az ábrázolásmódoknak egy típuspéldája, amikor a művész a bolygó egén hatalmas csillagközi gázködöt, vagy jelen esetben planetáris ködöt jelenít meg. A csillagközi gázködök a Föld egén szabad szemmel láthatatlanok, csak távcsővel figyelhetők meg. Ennek oka, hogy nagyon halványak és messze vannak. Azonban létezhetnek olyan bolygók, amikor az valamely gázködbe beágyazódott csillag körül kering. Ilyenkor az esti, de még a nappali égboltot is a gázköd varázslatos látványa uralná. A kiválasztott képen egy planetáris köd látható a bolygó egén. Planetáris ködök Nap-szerű csillagok pusztulásakor keletkeznek, amikor a vörös óriássá felfúvódott csillag ledobja külső gázburkát, és táguló planetáris köd keletkezik. Ha néhány fényéven belül lenne ilyen a Föld közelében, akkor minden bizonnyal valami hasonló látványban gyönyörködhetnénk.
Garzó László
Forrás:
http://www.eso.org/public/poland/news/eso1328/
http://newearthplanets.blogspot.hu/2010/07 /extrasolar-art.html
