KLASSZIKUSOK – Nemes György: Nincs titok

Pasztler Ágota ismertetőjét olvashatjátok Nemes György Nincs titok című regényéről.


Nemes György (Debrecen 1910. március 21 – Budapest, 1998. szeptember 11) író, újságíró, sajtótörténész. Közgazdászként végzett, a második világháború alatt munkaszolgálatosként dolgozott. Hazaérkezve újságíró lett, és jó néhány könyve is megjelent. Ezek közül a címben jelzettet szeretném ismertetni. Az alcíme tudofántos-utópisztikus-szatirikus regény. A mű a Szépirodalmi könyvkiadó gondozásában jelent meg 1970-ben.

A történet úgy kezdődik, hogy Béla, a főhős, kitölti a nyugdíjazását kérő űrlapot. Igaz, még csak tizenhat éves, és hivatalosan csak tizennyolc éves korában lesz jogosult, de ha három vizsgát letesz, akkor most is megszerezheti. Elvégre a boldog, független időnek gyorsan vége lesz, ha eléri az ötven, esetleg hatvan évet, vagy megrokkan, akkor dolgoznia kell, méghozzá napi négy órában!

Az első kérdés az, hogy mi a neve. Ez könnyű, Vé-Á Béla.

Anyja neve (ha van): Vé-Vé Viki.

Születési éve: 2142.

Apára vonatkozó kérdés nem volt, hiszen a megtermékenyítő állomásokon csak a donor kromoszóma, illetve génszerkezetét jegyezték fel. Sajnos, amikor elterjedt a lombikban felnevelt nemzedék, nekik az volt a véleményük a régiekről, hogy ezek visszataszító korcsok.

A tisztviselő mindenesetre nyugtázta az igényt, és közölte Bélával, hogy három próbát kell kiállnia, az étkezési-élvezési, a pihenési és a szeretkezési próbát. Erre kijelölik az időpontot, és közlik, hogy a legutolsó esetre hozhat magának partnert, ha nem teszi, kijelölnek egyet. Szerencsére Béla találkozik egy, szintén nyugdíjazást kérő, tizenhárom éves lánnyal, aki készséggel vállalkozik erre a szerepre.

A szerző itt jónak látja elmagyarázni a helyzetet. A történtek előtt százötven évvel rájöttek arra, hogy az ifjúsággal szörnyű méltánytalanság történt. Amíg fiatalok, élvezni tudják az életet, az ételt-italt, bulikat, száguldást, a szeretkezést, addig dolgozniuk kell! Hát nem, ez így sehogy sem jó, ezért aztán az egészséges emberek ötven év körül kezdenek el dolgozni, napi négy órán át. A rokkantak, és azok a nagyon ritka emberek, akik nem akarnak nyugdíjba menni, ők dolgoznak..

A lombik program egészséges, jó tulajdonságokkal rendelkező egyedeket hoz létre, sajna azonban elég nagy arányban torzszülöttek vannak köztük, ezeket még idejében megsemmisítik. Akárcsak a munkára már képtelen időseket is. Viszont az élet hosszú, 120-140 évig is élhetnek, és a nők még hatvan éves korukban is képesek arra, hogy petesejtet adjanak le.

A hivatalos teendőket letudva Béla kedvenc sportjával kezd foglalkozni, szeret atletizálni, főleg a magasugrás az erőssége. Ott aztán megismerkedik egy lánnyal, aki még nála is magasabbra tud ugrani. A bemutatkozás után kiderül, hogy a lány neve X-X Ria, ami Bélát nagyon meglepi, hiszen ez azt jelenti, hogy volt apja, volt anyja, és természetes úton született, ami ritkaság ebben az időben, Meg is látszik rajta a kétes származás, hiszen, bár szép és kisportolt, alacsony, alig 190 centi.

Bélánk tetszik a lány, de most jobban foglalkoztatja a próba. Elsőnek az étkezési próbán kell túlesnie, ez két nap múlva esedékes. Szerencsére akad egy felkészítője, aki megmondja, hogy az lenne a legjobb, ha odáig semmit nem enne, akkor nagyobb az esélye a sikerre. Bélának ez nehezére esik, hiszen rajong a természetes ételekért, és csak szükségből eszi az algatablettákat, de a nyugdíj érdekében mindent vállal.

A próba remekül sikerül a minimálisan szükséges 100 pont helyett 119 pontot szerez. Ez számára jó hír, az olvasónak viszont, aki a helyzetről olvas, nem nagyon jön meg az étvágya! Nem komótos, ínyenc falatozásról, hanem mohó habzsolásról-vedelésről szól a történet. Nem is csoda, hogy pihenni kell utána. Még akkor is, ha elaludni nem ajánlatos, vagy legalábbis nem sokat, mert jön a pihenési-alvási próba.

A helyzet kiválóan alkalmas arra, hogy Vé-Á elgondolkodjon azon, amit a felkészítőjétől, illetve a masszőrjétől hallott. Mindegyikük azt mondja, hogy dolgozni nem is olyan szörnyű, hiszen a napi négy óra mellett bőven akad idő minden mást kellemes ténykedésre, igaz, ezt hősünk nem hiszi el.

Mindenesetre Béla megpróbálja megkeresni X-X Riát, mert ez az „anyjakitolta vakarcs” nem megy ki a fejéből. Látszólag könnyű dolga van, hiszen minden ajtó automatikusan nyílik, ha a közelébe lépnek, és egy infravörössel működő szerkezettel a falon is át lehet látni. Igen, na de hol kezdje a keresést? Természetesen az ismerősöknél kezd el kérdezősködni, de ezek csak a nevét ismerik, a címét nem. Ráadásul döbbenten tapasztalja, hogy ezek az ismerősök szinte egész nap unatkoznak. Már kipróbáltak mindent, vagy csaknem mindent, az evést-ivást, száguldást a világűrben rakétán, a mindkét nemmel létesített kapcsolatokat, de még a gyönyörszippantást is. Ez utóbbi csak nyugdíjasoknak jár, a többieknek nem ajánlatos vele próbálkozni. Viszont legalább annyit megtud, hogy X-X Ria hazudott, amikor azt mondta, hogy nyugdíjas, mert az X-X kategóriába tartozók eleve nem vonulhatnak nyugdíjba! Ez szokatlan, hiszen nincs titok! Általában igazat mondanak, de szerencsére nem kell minden kérdésre válaszolni.

Vé-Á Béla az új élményeken elgondolkodik, de azért elmegy a második próbára is, amin szintén sikeresen szerepel. Van még két napja a harmadik és utolsó próbára, az addig hátralévő időt Ria keresésével tölti, mert vele szeretne próbázni. Aztán megpillantja a mozgójárdán, de gyorsan szem elől téveszti.

A történet itt függőben marad. Hogy Vé-Á Béla találkozik-e Riával, vele megy-e próbázni, egyáltalán még mindig nyugdíjas akar-e lenni, ezt Nemes György az olvasó fantáziájára bízza.
Emlékezetem szerint a könyvből hangjáték is készült, de erről nem tudok további részleteket. Hátha valaki ügyesebb lesz nálam!


Pasztler Ágota írása