KLASSZIKUSOK – Zsoldos Péter regényei

Idén van húsz éve annak, hogy Zsoldos Péter nincs közöttünk. Róla viszont minden alkalom nélkül is érdemes beszélni! Bevallottan szubjektív könyvismertetéseket olvashat itt, akiket érdekel a téma, időnként a szerző felidézett történeteit is beleillesztem. Ezt sajnos nem úgy kell elképzelni, hogy leültünk beszélgetni. Ő beszélt az egykori TIT klubban, én (és még jó pár ember) hallgatta, amit elmondott.

Kezdem a trilógiával, már csak azért is, mert A Viking visszatér volt az első könyv, amit tőle olvastam. Ezt nagy érdeklődéssel tettem, elmentem egy antikváriumba és megvettem. Utána rájöttem, hogy ennek a folytatása a Távoli tűz, és ezt sem hagytam ott!

A Viking visszatér cselekménye talán a robinzonád műfajba (is) sorolható. Egy űrhajós (Gregor Man) elszakad a társaitól, és – ahogy ő maga fogalmazza – az ősember körülményei között, de az ősember tapasztalata nélkül kell boldogulnia. Szerencséjére Nogo, a paleolit korabeli ősember személyében segítője akad, így jelentősen nő a túlélési esélye. Érthető módon minél hamarabb szeretne visszatérni a társaihoz, de ez csöppet sem könnyű feladat. Útja során számos kalandot él át, de mind ő, mind Nogo ha nem is sértetlenül, de épen kerülnek el Avana városába, ahol a sérült űrhajót próbálják javítani. Gregort itt óhatatlanul politikai szerepet kezd játszani, és időnként visszakívánkozik a békés vadonba, ahol legföljebb néhány oroszlánt és krokodilt kellett kikerülniük. Viszont ő legalább nem olyan naiv és gyanútlan, mint a társai. Például rendez egy békés erődemonstrációt, méghozzá sikerrel. Ezek után sikerül a társainak elutaznia. Őt viszont kénytelenek otthagyni, mert rossz a szíve, és nem bírná ki a hosszú utat.
A regénnyel kapcsolatban Zsoldos Péter elmondta, hogy a Kőbaltás ember az egyik kedvenc könyve volt. Elgondolkodtam, hogy vajon véletlen-e, hogy ennek a műnek a főhőse Ge-Og, Zsoldosé Gregor. Talán nem véletlen egyezés. Gyanítom, hogy a vezetékneve sem véletlen.

A Távoli tűz a történet folytatása. Ahogy valaki fogalmazta: áltörténelmi regény. Gregor Man Avanában marad, és az előző főpap-király meggyilkolása után ő lett az uralkodó. Az eredeti szakmája szerint geológus, nem foglalkozott államvezetési tudnivalókkal, ehhez képest nagyszerűen helytáll. Igaz, a legjobb adottsága az, hogy képes kiválogatni a megfelelő embert a neki legjobban megfelelő feladatra. Ráadásul ott van Numda, a szervezőzseni, a jobbkeze, aki mindig a város érdekeit nézi, Igaz, az első év sima, a gondok később jönnek, akkor viszont mindjárt háború formájában.

Miután Gregor Man nem hadvezér, az előrelátása mellett nagy szerencséje is van. Sikerül megtalálnia azt a két embert, akikre nyugodtan rábízhatja a háborúskodást. Ezek egyike a saját városából, másika a nomád állattartók közül kerül ki, de mindkettő egyaránt fontos és valóban sorsfordító szerepet játszik a város életében. Igaz, Gregornak is van egy jó ötlete a védelemmel kapcsolatban. A győztes csata után a szomszédjukban élő nomádokkal is baráti viszonyt alakítanak ki, és egy, számukra eddig ismeretlen fém, a vas monopóliuma által megszerzik a környező városok fölötti elsőbbséget. Ezért aztán némi fosztogató hadjáratot terveznek, és Gregornak sehogy sem sikerül ezt meggátolnia. Sajnos, ennek következtében támad a legnagyobb ellenség: egy súlyos járvány. Ezt is leküzdik, nagyrészt Gregor Man földi ismeretei alapján kísérletezik ki a védőoltást.

Az Isteni Úr, azaz Gregor Man megreformálja az írást és a számolást is, és expedíciókat indít a környező területek felderítésére. Sajnos, nem talál olyan helyet, ahol új várost lehetne alapítani. Talál viszont olyan nyomokat, amik arra vallanak, hogy egy másik kontinensen egy olyan civilizáció él, ami jóval fejlettebb az övékénél, és alighanem hódító szándékai vannak. Erre újabb bizonyítékot is rátalál, egy hajótörés egyetlen túlélője, egy kamaszlány személyében.

Nem akarom az egész cselekményt elmondani, aki eddig nem tette, annak érdemes most elolvasnia. Csak a történelmi párhuzamokra emlékeztetek, ezért egy kritikusa találóan nevezte áltörténelmi regénynek.
Avana és a naunik viszonya a szkíták és a görögök kapcsolatára emlékeztet, a vöröshajú hódítók a vikingekre, a társadalmuk szerkezete a kasztrendszerre, vallásuk a kereszténységre.

Hogy némi romantikus szál is legyen a történetben, a hajótörést túlélő lány, Enit, és Gregor között szerelem szövődik.
Tényleg nem akarok hosszadalmas lenni, de az utolsó fejezet finoman ironikus voltát ki kell emelnem. Ebben a Gáma régészei a kiásott tárgyak és feljegyzések alapján jó néhány érdekes, de sokban téves következtetésre jutnak. Azonkívül egy pár mondat erejéig mintha kapcsolódna a Feladat című regényhez. Az Idősebb Testvérek (A földlakók) üzenik a Gáma kérdezőinek.
Ezeket most idézem: Saját, töredékes adataink szerint az időszámításotok előtti ötödik század végén két űrhajónk kereste fel bolygótokat, két egymást követő ciklusban.
Úgy érzem, az első csillagközi expedíció dokumentumait minden civilizáció megőrizné, tehát, ha valami okból hiányos az információ, annak komoly oka van.
A könyv azt a kérdést isfelveti, hogy mi a helyes: beavatkozni, vagy sem. Az Idősebb Testvérek nagyon is beavatkoznak a Gáma életébe. Hogy ezt helyes vagy sem, azt az olvasó feladata eldönteni.

A trilógia harmadik, befejező része Az Utolsó kísértés címen jelent meg. Ebben nyomon követhetjük Gregor Man és városa további sorsát, de ennél azért többet is.
Ami főhősünket illeti, kénytelen átélni egy súlyos magánéleti csalódást. Ami a közéletet illeti, ott viszont kellemes meglepetés éri: az Értelem Szövetsége a tagjaik közé választja, illetve választanák, ha elfogadná. Annak ellenére, hogy ő beavatkozott a természetes fejlődés rendjébe, és a Szövetség a be nem avatkozás híve. Igaz, sok jót is tett, Viszont, amikor elfoglalták az egyik nagyvárost, azt felégették, a visszatérők járványt hoztak magukkal. A másik űrhajó felrobbant, a sugárzás jó darabig életre alkalmatlanná tette a környéket Egyszóval, a beavatkozás nem mindig vezet jóra. Gregor viszont Avana városa iránti felelősségből nem megy velük. Pedig az ajánlat kecsegtető. Halhatatlanság, érdekes munka, hiszen felderítő lenne idegen bolygókon, és az emlékei közül csak azt hozná magával, amit jónak tart. Sok új és érdekes bolygót ismerhet meg, hiszen a geológiai tudásának itt is hasznát veheti.

A Feladat, amire az előbb utaltam, a Föld által kiküldött űrhajón történt, ismeretlen eredetű reaktor balesettel kezdődik. Csak ketten vészelik túl, főhősünk, Gill, és az űrhajó parancsnoka, ők sem bízhatnak abban, hogy sokáig élhetnek még. Gill tudatában van annak, hogy az eddig elért eredményeiket rögzíteni kell, hiszen ha nem érnek vissza a Földre, okvetlenül utánuk jönnek, hogy kiderítsék, mi is történt. A legnagyobb felfedezésük egy, ősemberekből álló törzs volt, megpróbálták felvenni a kapcsolatot velük, de sikertelenül. Egy olyan készüléket használtak, amit, ha mindkét fél a fejére erősít, átérzik egymás érzéseit és gondolatait. Miután a megbénított alany csak félelmet és dühöt érzett, a társalgás sehogy nem jött létre. Sajnos, Gillnek ez egy nehezen kivételezhető, de elképzelhető ötletet sugallt. Mi lenne, ha úgy állítaná be az Agyat, hogy a sugárzás veszélytelenné válása után próbáljon rabul ejteni egy őslakót, és az ő tudatába átvinni a sajátját? Ha ez sikerül, akkor az új személyiség további embereket hozhatna, és lassacskán helyreállna az űrhajó legénysége, főként a technikai tudásuk. Ezek után pedig helyrehozzák a Galateiát, és indulhatnak vissza a Földre. Az első, a környéken élő és vadászgató embereket visszariasztja az infrahang, nem mernek a hajó közelébe menni. Ez olyan mélyen beléjük vésődött, hogy amikor egy másik, náluk fejlettebb törzs elfoglalja a területüket, akkor sem vonulnak vissza, így aztán legyőzik, kiirtják és megeszik őket. Zsoldos Péter elmondta, hogy amikor régész ismerősei ezt elolvasták, tiltakozni kezdtek, mondván, hogy nem tudnak arról, hogy a cro-magnoni és a neandervölgyi ember együtt élt volna. A választ, miszerint a történet nem a Földön játszódik, nem vették figyelembe. Aztán pár év múlva előkerült egy olyan lelet, amiben valóban együtt szerepelt a két faj, sajna, az egyik az étlapon. Akkor viszont azt kérdezték, honnan tudta?

A történetre visszatérve, az Agynak sikerül foglyul ejtenie egy, a törzsétől menekülő embert, és beletölti Gill tudatát. A két értelem együttélése nem könnyű, hiszen Umu, az eredeti és Gill, az új személyiség azonos testen osztozik. Lassacskán életre kelnek a többiek is, bár őket csak a feljegyzéseik, és Gill róluk való emlékei alapján „programozzál” be.

Nem minden alakul úgy, ahogy Gill eltervezte, például egy másolt személy megszökik, visszamegy a törzséhez, hiszen a lopott fegyver segítségével ő lehet (és lesz is) a törzsfőnök. A többiek vissza-visszalátogatnak az otthagyott asszonyaikhoz.
Aztán valami váratlan történik: felfedeznek egy magasabb szintén élő, városban lakó, halászattal foglalkozó közösséget. Aki ismerősnek találja a helyzetet, annak igaza van, ehhez hasonló volt a társadalom a Viking visszatérben.
Gill bízik abban, hogy a magasabb fejlődési fokon álló emberek könnyebben boldogulnak az új helyzetben. Ebben igaza is lesz, csak nem éppen úgy, ahogy gondolta… Mindenesetre az új emberek már magukkal hozták a feleségüket is.

Elindulnak a Föld felé, ez sem megy zökkenőmentesen, de végül is elérnek a Holdon lévő állomásra. Ott várja őket az igazi, nagyon kellemetlen meglepetés: a Föld egy nukleáris háborúban és az azt követő járványban elvesztette minden lakosát, csak azok maradtak életben, akik a holdi űrállomáson élnek, és azok, akik csillagközi expedíción vesznek részt. Ilyenből több is van, pár éven belül visszatérnek.
A visszaérkező űrhajóban már nők is vannak, ami némi reményt nyújt a túlélésre. A Holdon lévők túl kevesen vannak és túl öregek ahhoz, hogy a földi állapotokkal megküzdjenek.

A történet záró párbeszéde:
– Mond, Matt, hogy történhetett ez?
– Miért, Grom, velünk hogy történhetett?

Egy találkozón Zsoldos Péter említette, hogy a következő regényének az Áldozat címet szánja, ezt a szó összes értelmében véve. Ez a könyv a Holtak nem vetnek árnyékot címmel jelent meg. Nehéz lenne a műfaját meghatározni. Olvasható klasszikus szerelmi háromszög történetnek, pszichológiai regénynek, de a manipuláció és a hivatali intrikák is fontos szerepet játszanak benne. A sci-fi téma igazán érdekessé csak az utolsó húsz lapon válik. Újraolvasva nagyon tetszett, hogy finoman hivatkozik néhány közismert regényre, például a szerelmi megszállottság egyik legismertebb regényére, az Üvöltő szelekre. No meg belefér egy kis tisztelgés Fred Hoyle emléke előtt is.

Utolsóként az Ellenpont című regényről írok. Szerintem ez Zsoldos Péter legjobban szerkesztett könyve. Ebben a művében felépített egy robottársadalmat, amiben van rangsor, a feladatok egyértelműek és világosak, a végrehajtásuk mintaszerű. Az új robotok építéséről is gondoskodnak, méghozzá a helyszínen lévő nyersanyagokat használják fel. Igen ám, csak ez a közösség egyre több és több olyan tényt észlel, amit nem tud megmagyarázni. Pedig a gépek szakosodtak, csillagászatra, kémiára, energiatermelésre, általános karbantartásra, és van egy központi irányítás is. Ez utóbbi a bonyolult, nehezen érthető helyzetek megoldására létrehoz egy külön részt magából, ő próbálja értelmezni a helyzetet. Például sok, ismeretlen szerves anyagot találnak egy feltáráson, ezek egy részét el tudják olvasni. Az írni-olvasni tudás velük született, soha nem gondolkodnak el az okán.

A beléjük épített program hatására megkezdik más bolygók felkutatását. Csak ekkor derül ki, hogy ezek a robotok a Plútón élnek, és az Szaturnusz, majd a Jupiter bolygó holdjait kell felkeresniük. Itt is robotokat találnak, és az ember nyomait. Ezek a gépek azt közlik velük, hogy ők az embert szeretik és szolgálják, csak éppen azt nem tudják érthetően elmagyarázni, mi is az ember.
Itt történik, hogy Jo, aki az új ismeretekkel foglakozik, olyan szöveget talál, amit nem tud helyesen értelmezni. Ez főleg két sorra vonatkozott:
A rejtett írást felkutatta, betemetett nyomokra bukkant, veszélyes, messzi útra indult, melyre tudás-szomj ösztökélte.
Nem értik, hogy írhatnak olyanról, ami jóval e pár sor megjelenése után történik. Azt hiszem, Zsoldos Péter itt megfejtette az irodalom egyik titkát.
Lassacskán kiderül, ki és miért kölcsönzött egyéniséget és programot a gépeknek, de ez a tudás sem kellemes, viszont annál szükségesebb.
Nem akarom részletesen ismertetni a regényt, tessék újra elolvasni, érdemes.

A történet végén a robotok kutató űrhajója megérkezik a Földre. Sajnos, ez a Föld egy nukleáris háború utáni világ, ami erősen tagozódott társadalmilag. Van a vidék, itt mezőgazdasággal és kézműiparral foglalkoznak, van a Város, ahol kereskedők élnek, és van a Sziget, ahol tudósok. Itt mindegyik csoport erősen kasztosodott, és kölcsönösen lenézik és tartanak a többitől. Ilyen körülmények között jön létre a Nagy Találkozás, nem is volt a félreértésektől mentes. Remélhetően a végeredmény megéri, bár mind az embereknek, mind a robotoknak sok feldolgozni való tény jut a birtokukba.
A könyv szerkesztése olyan szempontból is érdekes, hogy mind a robotoknak, mind az embereknek megvan az egymás közti megfelelője, néha még névben is. Az, hogy a robotok társadalma jobban szervezett és ésszerűbb, mint az embereke, nem túl meglepő. De hogy még az ismeretek szerzésének vágya is az előbbieknél legyen fontosabb, valóban az. Viszont a kettő találkozása sok érdekességgel járhat.

Azt hiszem, nem csak húszévenként, de minél többször érdemes elolvasni Zsoldos Péter regényeit. És eltöprengeni rajtuk.

 

 


Pasztler Ágota írása

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: