AJÁNLÓ – Ursula K. Le Guin: A rege


Ursula K. Le Guin: A rege
Ursula K. Le Guin: A rege

Amikor elolvastam Orson Scott Card: Fhérgek című regényét, ami a Delta Vision MesterMűvek sorozatának 5. kötete, kíváncsiságból megnéztem, hogy mi jelent még meg a sorozatban. Az, hogy Alfred Bester: Tigris! Tigris! regénye is a MesterMűvek része, megadta a kezdő lökést, hogy elolvassam a többit is. A nagy lelkesedés azonban kicsit mérséklődött, amikor Ursula K. Le Guin nevével találkoztam, pontosabban A rege fülszövegével. Bár az írónő munkásságáról nagyon sok jót hallottam, mégsem éreztem azt, hogy ez a könyv nekem szólna. Nem is tudtam hová tenni első pillanatban a fülszöveg alapján. Kételyeimet felvetettem az ismerőseim körében és mindenki arra biztatott, hogy végjak bele, nem fogom megbánni. És, igazuk lett!

A történet Szatí nézőpontjából van elmesélve, aki a Földön nevelkedett. Gyerekkorában a vallási vezetők gyakorolták a hatalmat az egész bolygón, kivéve a Karámokat, amik az Ekumen védelmét élvezték. Azonban teljes biztonságban nem érezhették magukat, mert a vallási terroristák folytonos támadásainak voltak kitéve. A Karámok voltak az utolsó helyek, ahol a világi irodalom, művészet és múlt fellelhető volt. Ezeken a területeken kívül, azonban csak a vallási doktrínákkal összeegyeztethető dolgok maradhattak fenn. Szatí számára az egyetlen kiút az volt, ha csatlakozik az Ekumenhez, hogy ő is megfigyelőként dolgozhasson más bolygókon. Így kerül Akára, ahol a körülmények nagyon hasonlítanak a földihez, azzal a különbséggel, hogy itt a világi uralom próbálja elpusztítani a vallási emlékeket és ezzel együtt az akai történelmet is, ami erre épült.

Szatí megfigyelői státusza csak Dovzaváros területén érvényes és csak azt láthatja, amit a Társasági Állam elébe tár. Azaz, egy színfal az egész város, ahol a technika uralkodik, és az emberek létezése is ennek van alávetve. Több éves ott-tartózkodás alatt sem sikerült Szatínak többet megtudnia az akai múltról. Mígnem egy napon engedélyt kap, hogy elhagyja Dovzavárost, és vidékre mehessen tanulmányútra. Megjelenik a remény, hogy talán találkozhat olyan emberekkel, akik tudnak neki segíteni ismeretanyagai bővítésében, és talán a régi írásból is fennmaradt valami. Okzat-Ozkatban, legnagyobb meglepetésére, többet talál, mint amit remélt. Bár ez a felfedezhető tudás veszélyes lehet a számára is, és azokra is, akik megosszák vele, fellebbentve a fátylat a múltról és a regéről.

Az írónő egy teljesen szokatlan nézőpontból mutatja be a világunkat. Azzal, hogy Akára helyezi a történetet, csak kibővíti a globalizáció okozta károk hatáskörét. A társadalomkritikája azonban nem csak ezt a jelenséget veszi górcső alá, hanem az egypólusú államigazgatást is. Nem tesz különbséget a világi- és vallási autokrata uralkodás között. Mindkettő éppoly veszélyes, ahogy azt jelenünk és történelmünk is többször igazolta. Ahol nincs egyensúly múlt, jelen és jövő között, ott a három közül legalább egy meg fogja sínyleni.

Információszűrés
Forrás: HVG Tech

A rege nem egy izgalmas kalandtörténet, hanem egy érdekes és elgondolkodtató utazás a tudás földjén. De mielőtt azt hinnénk, hogy valami kinyilatkoztatásban lesz részünk és meglátjuk a fényt az alagút végén, ki kell, hogy ábrándítsam a kedves Olvasót. Nem létezik abszolút tiszta tudás. Nekünk kell eldöntenünk, hogy a megszerzett ismeretanyagokkal mit tudunk kezdeni és hogyan tudjuk felhasználni annak érdekében, hogy egy teljesebb életet élhessünk. Mindenhová beszivárognak az áltudományos “ismeretek”, és tudnunk kell ezt felismerni.

Nem kell megijedni, hiszen nem egy értekezést tartunk a kezünkben, hanem egy mesét, ahol Szatí kísérletet tesz egy rejtélyes bolygó társadalmának és az abban élő emberek megismerésére. Az, hogy ki mit fedez fel a sorok között, már más kérdés. Ami nagyban függ attól is, hogy milyen hangulatban olvassuk a regényt. Hiszen dönthetünk úgy is, hogy kalandregénynek könyveljük el és akkor sem fog senkinek csalódást okozni.

Ursula K. Le Guin kiemelkedő tehetségét igazolja, hogy képes úgy körbejárni újra és újra egy témát, hogy közben nem unja el magát az olvasó. Sok visszatérő motívum és gondolat van a regényben, aminek olvasása közben azon tűnődtem, hogy ha ezt más próbálta volna meglépni, akkor valószínű halálra untam volna magam. Mindig kaptunk egy kis plusz információt, egy új megközelítést.

Minden egyes tanító (maz) más-más részét képezi a regének. Olyan, mintha egy hatalmas puzzle-t szeretnénk kirakni, aminek minden egyes eleme képes kapcsolódni a másikhoz, mégis ez a kapcsolódás nem teljes, amíg az egészet meg nem ismerjük. A teljes ismeretanyag megszerzésére pedig egy ember képtelen.

Visszakanyarodva egy kicsit a globalizáció okozta károkra, sok párhuzamra ráismerhetünk. A technika bűvöletében élünk, és azt hisszük, hogy mindenre megtaláljuk a megoldást. Újra felfedezünk dolgokat, amik már pár száz évvel ezelőtt is ismertek voltak. Gondolok itt a gyógyszeripar és a hagyományos gyógyászat esetére is. Kiragadott példa, de talán ezen keresztül lehet legjobban szemléltetni, hogy mennyire hézagosak az ismereteink. Mindkét módszernek megvannak az előnyei és a hátrányai is, mégsem tudjuk megfelelően alkalmazni mindkettőt. Egy elmaradottabb területen, mint például a regénybeli Aka bolygó is, hiába van meg a technikai tudás, amikor a szintek közti átmenetek hiányoznak.

Ez a regény időtlen és helye van a MesterMűvek sorozatban. Mese a múltról, a jövőről, jelenről, az elfeledett, elveszített értékeinkről és az egypólusú gondolkodás pusztító hatásáról. Zsánertől függetlenül, mindenki megtalálja benne azt, ami neki szól. Én a saját verziómat írtam most le, de másnak lehet, hogy teljesen mást fog mondani a regény. Mégis egyet fogunk abban érteni, hogy ez egy remek történet, amit érdemes időnként újra elolvasni, hiszen lehet, hogy más hangulatban, másként fog hatni.

IMÁDTAM

ISBN: 978 963 9679 46 7
Delta Vision, 2011
Fordította: Kleinheincz Csilla
Terjedelem: 218 oldal
Bolti ár: 2990- Ft

A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: