KRITIKA – Szárnyas Fejvadász 2049

Az Alien: Covenant után sokan joggal aggódtak Ridley Scott másik mesterműve, a Szárnyas Fejvadász folytatása miatt, azonban hála az égnek, nem kellett csalódnunk: a Denis Villeneuve rendezésében és Ridley Scott producerkedése mellett elkészült Szárnyas Fejvadász 2049 jött, látott, és győzött! E cikk írója szerint máris kikiálthatjuk az év legjobb scifi filmjét, és nagyon össze kell kapnia magát a Star Wars VIII.-nak, ha le akarja taszítani 2017 trónjáról.

 

 

A film nem remake, hanem egyenes folytatása az 1982-es filmnek, amely annak idején egyáltalán nem találta meg azonnal rajongótáborát. Az eredeti Szárnyas Fejvadász majdhogynem bukásnak számított, csak később vált kultfilmmé, a scifi egyik megkerülhetetlen alapművévé. Az eredeti film egy elképzelt, nyomasztó, cyberpunk Los Angelesbe kalauzol el minket, 2019-be, ahol az emberiség megvetette már a lábát néhány földön kívüli kolónián. A kolóniákon replikánsok, azaz biotechnológiával létrehozott lények dolgoznak, akik erősebbek, kitartóbbak, mint a hétköznapi emberek, eleve egyfajta munkás és katonai rétegnek tenyésztette őket a Tyrell vállalat. Azonban biztonsági okokból minden Nexus-6-os replikánsnak rövid életet adtak, akik ennek egyáltalán nem örülnek. A rövid élettartam már nem képezi az új film alap-problémáját, azonban a replikánsok még mindig saját helyüket és jövőjüket keresik a világban.

A Tyrell vállalat helyét 2049-re átvette a Wallace vállalat, akinek enyhén istenkomplexusos vezetőjét, Niander Wallace-t Jared Leto alakítja (aki szerintem a film egyetlen gyengepontja). Ugyan Harrison Fordnak fontos szerep jut a filmben, ez az új rész érezhetően nem az ő filmje, sokkal inkább a fantasztikus Ryan Goslingé, aki az új szárnyas fejvadász, vagyis az a rendőr, akinek a feladata a törvényen kívüli replikánsok likvidálása. Ryan Gosling karaktere, K maga is egy replikáns, egy újabb modell, akit engedelmességre tenyésztettek. Egyik küldetésén, melynek során egy régi, Nexus-6-ost kell kiiktatnia, olyan felfedezést tesz, amely alapjaiban rengetheti meg a világot, és ha kitudódik, mindenhol fellázadhatnak a replikánsok, káoszba és háborúba taszítva a kolóniákat és a Földet is. Többet nem lehet elárulni a történetről spoilerveszély nélkül, és nem szeretnék lelőni egyetlen poént sem, mert van belőlük bőven!

 

 

A Föld egyébként még rosszabb állapotban van, mint az első részben: az ökoszisztéma teljesen összeomlott, jóformán egy darab fűszálat sem látni az egész filmben, csak egy elszáradt fát, meg egy kutyát, amelyik vagy igazi, vagy nem… Ez a disztópikus környezet annyira nyomasztóra sikeredett, hogy az egész filmnek ad egyfajta szomorú, depresszív hangulatot, és ezen csak erősít a csodálatos fényképezés. Sokan szoktak hollywoodi szuperhős-filmekre, csihi-puhi űrkalandokra látványfilmként hivatkozni, azonban elbújhatnak a Szárnyas Fejvadász 2049 igazi, narratív látványvilága mellett. A huszonegyedik század közönsége hozzászokott a csilli-villi űrcsatákhoz, utolsó milliméterig megkoreagrafált harcjelenetekhez, bámulatos bolygókhoz és fantasztikus idegen lényekhez, így nehéz nekünk újat mutatni. Viszont itt a puszta városkép, a végtelen szeméthegyek felett repülő autó, az apró bérlakások elkeserítő minimalizmusa, vagy a Wallace vállalat egyszerre archaikus és modern építészeti stílusa olyan atmoszférát teremt, amely beszippant és nem ereszt el: egyszóval a hatás folytonos, nem pedig néha az arcunkba robbanó akciójelenetekkel próbál elkápráztatni.

Budapestet nem sok helyen lehet felismerni a filmben, leszámítva az előzetesekben már látható Tőzsdepalotát, ahol Gosling és Ford karaktere találkozik.

 

 

Nem csak a látvány, de a zene is kiváló. Aki fanyalog Vangelis hiánya miatt, az azonnal megnyugodhat, ha meghallja, mit komponált a filmhez Hans Zimmer és Bejnamin Wallfish! Egyszerre emlékeztet Vangelis legendás zenei témájára és Villeneuve tavalyi filmje, az Érkezés feszültségkeltő hanghatásaira.

Mint már említettem, ez Gosling filmje, aki eddig is jó színész hírében állt, azonban most, Leonardo DiCaprióhoz hasonlóan végleg bebizonyította, hogy nem csupán a szépfiú karakterét lehet rábízni, hanem bármilyen komoly témát elvisz a vállán. Alakításában K karaktere az egyik legtragikusabb, leghihetőbb scifi hős, akit valaha láthattunk a mozivásznon.

 

 

Ryan Gosling mellett a többi szereplő is brillírozik. Érdemes még kiemelni Ana de Armast, aki K virtuális feleségét, Joit alakítja, egy olyan mesterséges intelligenciát, aki/ami holografikus kivetítésként követi hősünket. Az első egy-két jelenetnél még megmosolyogtatónak tűnik a hol hatvanas évekbeli háziasszonynak, hol kihívó prostituáltnak tűnő MI, azonban ahogy halad előre a történet, úgy kezd el motoszkálni a néző fejében a kérdés, hogy Joi érzései talán valódiak és nem programozottak. Ott van példának okáért a filmtörténet egyik legegyedibb, legötletesebb szex-jelenete, aminél leesett az állam. Aztán a film vége felé még csavar egyet a dolgon a forgatókönyvíró, és mindent megkérdőjelezünk Joi-val kapcsolatban, s így, egy ötletes kis mellékszereplő válik a film egyik legnagyobb talányává, amely még jobban kiemeli a Szárnyas Fejvadász legfőbb kérdését: mi az ember, mi a lélek, mit nevezünk öntudatnak?

 

 

Robin Wright a rendőrkapitány szerepében tisztességes iparosmunkát végez – hol utáljuk K-hoz és a replikánsokhoz való hozzáállása miatt, hol tiszteljük határozottsága és megingathatatlansága miatt.

Sylvia Hooks alakítja Luvot, a Wallace vállalat könyörtelen, kimért és hűvös ügyintézőjét, aki maga is replikáns és egy igazi gyilkológép. Ő K igazi ellensége, az előzetesekben nagy hangsúlyt kapó Jared Leto karaktere azonban sajnos egysíkú, megalomán cégvezető, akiből tucatszámra láttunk már számtalan filmben hasonlót. Ráadásul abban a jelenetben, amelyben először látjuk Niander Wallace-t, teljesen szükségtelenül megöl egy frissen “született” replikánst, csak azért, hogy láthassuk, mennyire gonosz. Wallace-t tartom a film egyetlen gyenge pontjának, ami azért nagy szó, ha egy 166 perces alkotásról beszélhetünk!

Harrison Ford hozza a szokásos színvonalat, bár én azon kaptam magam, hogy sokszor nem Rick Decardot látom benne, hanem magát Fordot, vagyis sok tekintetben nem lehetett megkülönböztetni alakítását az idős Han Solo szerepétől, és több más filmben látható alakításától.

Edward James Olmost, akihez az első film híres magyar mondata fűződik, csak néhány másodperce látjuk a filmben, sajnos több szerepet nem kapott. Dave Bautista pedig – noha ő is csak keveset játszik a filmben – ismét bebizonyította, hogy a pankráción túl is van élet, igazi színésszé érett, aki előtt még nagy jövő állhat.

 

 

A Szárnyas Fejvadász 2049 beváltotta, amit ígért, és még sokkal többet is. Nem csak méltó az eredeti filmhez, de sok tekintetben – véleményem szerint – túl is szárnyalja azt. Ott van benne a folytatás lehetősége, amit én egyáltalán nem bánnék, ha hasonló minőségben készül el, mint ez. De remélem, hogy a stúdió nem fog ennyire előreszaladni, hagy időt az előkészületekre és talán öt-hat év múlva elkészítenek egy olyan alkotást, amely szintén minőségi moziélményt jelent. Elvégre a jó munkához idő kell.

Értékelés: 10/10 (vagy inkább 12)



Szárnyas Fejvadász 2049

Blade Runner 2049 (2017)

 

Rendező:

Denis Villeneuve

Producer:

Ridley Scott

Andrew A. Kosove

Broderick Johnson

Bud Yorkin

Cynthia Yorkin

Forgatókönyv:

Hampton Fancher

Michael Green

Szereplők:

Ryan Gosling

Harrison Ford

Ana de Armas

Sylvia Hoeks

Robin Wright

Mackenzie Davis

Carla Juri

Lennie James

Dave Bautista

Jared Leto

Zene:

Hans Zimmer

Benjamin Wallfisch

IMDb link

 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: