KRITIKA – Szárnyas Fejvadász 2049. (2. vélemény)
Ez egy csodálatos látványvilágú film életről és lélekről. A központi téma, hogy a gépeknek van-e lelkük, élnek-e, álmodnak-e, vannak-e érzéseik? Vajon azért, mert valakit „nem anya szült” attól alacsonyabb rendű-e? – vetődik fel a kérdés. A film posztmodern dissztópiája azt vallja, hogy a gép, helyesebben a mesterséges organizmus alacsonyabb rendű, mert az ember teremtette. Egy kicsit azt a kérdéskört érezzük viszont, ami a Prométheuszban és az Alien Covenant-ban is visszaköszön. Teremtő és teremtett viszonya. Ezek a poszthumán lények, mint K is mind a Wallace vállalatbirodalom termékei. Wallace Isten szerepében kíván tetszelegni, miközben elárulja, hogy talán csak a profit hajtja, mert egyszerűen nem tud annyit gyártani belőlük, amennyire fogyasztói igény lenne.
Ez a probléma nem is olyan távoli a világunktól, hiszen még a mérsékeltebb tudósok is mind azon a véleményen vannak, hogy a mesterséges intelligencia itt kopogtat az ajtón. Fel is hívják ennek a problémakörnek a veszélyeire a figyelmünket. Többek között az ENSZ számára is készítettek egy mértékadó jelentést. Ugyan is a mai közvélemény, és a profit hajtotta világ többsége azon az állásponton van, hogy a gépek, és most mesterséges intelligenciát értünk alatta, az ember szolgálatára születnek. Így alacsonyabb rendűek, és semmiféle jogot nem érdemelnek. Ez azonban önámítás, önmagunk becsapása. Ezt tárja elénk a film is. Hiszen, ha a gép eljut arra a szintre, hogy egyenrangú az emberrel, mind intelligenciában, mind érzelemben, akkor vajon milyen alapon tagadjuk meg tőle a jogokat? Nem más ez, mint modern rabszolgaság.
A filmben az érző gépek jogfosztottak. Nem tekintenek rájuk az emberrel egyenrangú partnerként. Pedig ez az állapot nem fenntartható. Érzik ezt a történet szereplői is. Ez az ember gép konfliktus általában háborúhoz vezet. Jó példa volt erre a Mátrix. Az emberrel egy színvonalon álló gépeknek a jövőben jól megfontolt érdekünk, hogy emberi jogokat adjunk. Ez erkölcsileg is így helyes. Persze akkor felvetődik a kérdés, hogy ki az, aki dolgozik majd helyettünk. A határvonalat ott kell majd meghúzni, hogy léteznek automaták, melyek csak annyi értelemmel rendelkeznek, mely a kívánt feladat elvégzéséhez szükséges.
A film túlmegy ezen. Mesterséges organizmusai minden tekintetben emberszerűek. Talán túlságosan is. A hologram lány, aki egy egyszerű szexpartner szerepét tölti be, ő is érez, ő is él. Már ma is léteznek szexrobotok, és az emberek gyengéd érzelmet táplálnak irántuk. Talán felvetődik, hogy ezt a gép is viszonozza majd a jövőben, amikor képesek leszünk intelligensebb organizmusokat előállítani. De vajon hol kezdődik az érzelmek és a lélek világa? Hol van a gépben a lélek? Tulajdonképpen az ember sem más, mint egy bonyolult neurális modell, melyben elektromosság és kémia szüli a lelket. Legalábbis a materialista tudósok ez mondják. Az Istenhívők azonban úgy gondolják, a lélek Istentől ered, és az ember sajátja. Az nem található meg a gépben. Meglehet, hogy ebből a vallási nézetből fakad minden diszkrimináció alapja.
Mint mondtam Wallace is hasonlóan vélekedik. Egyfajta modern Isten ő. A csodálatos látványvilág, a megkomponált jelenetek tökéletesen visszaadják ezt az illúziót, mégis inkább azt gondoljuk, hogy a Sátán ő, aki az alvilági birodalmában ténykedik, hogy utánozza a teremtést. Eleve a cég székháza úgy jelenik meg előttünk fények és árnyékok szabdalta tereivel, mint Hadész otthona.
Nagyon szép érzelmi ívet láthatunk végigvonulni a sztoriban. K vívódása önmagával és a társadalomban betöltött helyével, keresve önmaga helyét, lelkét és eredetét emberi mivoltot kölcsönöz neki. Megható, ahogy azt hiszi magáról minden okkal, hogy ő a kiválasztott, hogy ő is egy azok közül, akik embernek születtek. Aztán persze összetörnek az álmok, és szétfoszlik az illúzió, azonban a film végén bekövetkező önfeláldozás ad egyfajta megváltói szerepkört a számára.
Összességében a megnézve a filmet, elmondhatom, hogy rendkívül mély benyomást tett rám, mind látványában, mind gondolati tartalmában. Úgy vélem sikerült méltón tovább vinni P.K. Dick örökségét. Így csak ajánlani tudom mindenkinek.
Értékelés: 10/9
Garzó László írása
