KRITIKA – Űrvihar, avagy a film, amit csak akkor érdemes megnézni, ha nem bírod már hallgatni a gyerek bömbölését
Ha fogzik a gyerkőc, az nehéz ügy, okoz pár álmatlan éjszakát, így aztán jól esik, ha néha ki tudunk mozdulni otthonról. Nálunk ís így volt, nagymama vigyázott a kicsire, ezért moziba mentünk az Űrviharra. Hogy miért untatlak titeket ezzel a lényegtelen körülménnyel, kedves olvasók? Azért, mert még ez is érdekesebb, mint a kérdéses alkotás.
Az Űrvihar egy rettenetesen gagyi film, de nem kell hozzá filmesztétának lennie az embernek, hogy már az első előzetesből rájöjjön erre. Pedig akár még komoly alkotás is születhetett volna a tönkretett földi időjárást befolyásoló, világméretű műholdrendszer meghibásodásából, amely különféle, látványos katasztrófák sorozatával kápráztat el bennünket. Csakhogy a rendező, Dean Devlin (akinek ez az első mozifilm rendezése) Roland Emmerich régi munkatársa, és bizony sikerült eltanulnia mesterétől a legnagyobb közhelyeket, amelyeket itt szép sorban fel is vonultat.
SPOILEREK! (bár minek?)
Lássuk csak:
– főhős tudós, akinek figyelmeztetését senki sem veszi komolyan
– felelőtlen politikusok, akik csak a saját hasznukat nézik
– testvérek közötti viszály, akik mégis kénytelenek együtt dolgozni, egyúttal helyretenni kapcsolatukat
– apjáért aggódó cuki kislány
– kellően polkorrekt tudóscsapat, akik közül valaki áruló
– a fizikát távolról sem ismerő hatásvadász jelenetek
– az utolsó másodpercben megmentett világ a főhős önfeláldozásának hála, aki persze csodával határos módon mégis életben marad és kibékül testvérével
– és Ed Harris sunyi karaktere, akiről az első percben ordít, hogy ő a főgonosz, és nem is tévedünk…
Jó-jó, mondhatjuk, hogy ez a film soha nem is akarta jelöltetni magát az Oscarra, sima B-film, amely csak abból a célból készült, hogy két órán át kikapcsolja az embert. Ez azért többé-kevésbé sikerült is neki, noha nem épp azért, amiért gondolnánk. A katasztrófajelenetek unalmasak és ezerszer látott klisék elevenednek meg előttünk a romba dőlő felhőkarcolók láttán. Szinte egy-az-egyben a Holnapután és a 2012 jeleneteit látjuk ismét, de azokhoz a filmekhez képest jóval kevesebb van belőlük. A film középső harmadát ugyanis egy nyomozás teszi ki, amelyben hőseink arra próbálnak rájönni, ki buherálja meg a világot védő műhold rendszert. Aztán amikor a fináléban kiderül az, amit mi már az első percben tudtunk, tehát, hogy Ed Harris keveri a lapokat, olyan hülye indokot találnak ki, amelynél csak fogtam a fejem. Érdekes módon úgy próbálja az alelnök újra naggyá tenni Amerikát, és elpusztítani az ország ellenségeit, hogy egy világméretű Űrviharral mindenkit elsöpör a Föld színéről – beleértve Amerikát is! A műhold felvételeken, ahol a perceken belül kitörő (de azért az utolsó pillanatban leállított) Űrvihar várható pusztítását mutatják, az egész amerikai kontinens pirosra van festve.
Nem nagyon tudok mást elmondani erről a filmről. A popcorn és a kóla jó volt, ezért kap pár pontot.
Értékelés: 10/3
Űrvihar
Geostorm (2017)
Rendező:
Dean Devlin
Producer:
David Ellison
Dean Devlin
Dana Goldberg
Forgatókönyv:
Dean Devlin
Paul Guyot
Szereplők:
Gerard Butler
Jim Sturgess
Abbie Cornish
Alexandra Maria Lara
Richard Schiff
Robert Sheehan
Daniel Wu
Eugenio Derbez
Ed Harris
Andy García
Zene:
Lorne Balfe
