AJÁNLÓ – Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után


Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Mielőtt belekezdenétek egy könyvbe, figyelmesen olvassátok el a fülszöveget, nehogy abba a hibába essetek mint én. Elolvastam, csak éppen az utolsó mondatot valahogy nem tudatosítottam, azaz, hogy a St. Mary-krónikák jelenleg 9 részből áll (a 9. jövőre jelenik meg angolul) és legalább 7 köztes rész is napvilágot látott már (novella vagy kisregény formájában). A jó hír viszont az, hogy ha a Metropolis Media folytatja a sorozatot, akkor évente 1-2 résszel gazdagodhatunk 🙂

Az Egyik átkozott dolog a másik után egy igazán pörgős történelmi, időutazós sci-fi regényfolyam. A St. Mary Történettudományi Kutatóintézet kívülről egy átlagos intézetnek néz ki, azonban a falai között múltjárók utazgatnak az időben, hogy első kézből szerezzenek információt a kérdéses történelmi eseményekről. Ebbe a közegbe kerül be Madeleine Maxwell (röviden Max) egy régi tanárának az ajánlásával.

Az első pár fejezet kísértetiesen hasonlít A titkok könyvtára filmhez, azzal a különbséggel, hogy itt nem könyvtárost, hanem történészt keresnek. Aztán ez az érzés lassan elmúlik és amint az olvasó az időjáró kompos részhez érkezik, egy másik sorozat ötlik fel benne. Igen, a Doctor Who! Azzal a különbséggel, hogy itt nem az Idő Lordok utazgatnak a történelmi korokban, és földönkívüliekkel sem futunk össze (még).

Szerintem Jodi Taylor is fanatikus Doctor Who rajongó, és szeretett volna egy olyan történettel előállni, ami sok emberhez eljuttatja ezt az életérzést, anélkül, hogy koppintaná a sorozatot. Valljuk be, hogy a DW nem mindenkinek feldolgozható történetekkel és stílussal tárja elénk az eseményeket. Ismeretségi körömben nincs is olyan ember, akivel pár résznél többet meg tudtam volna nézetni. Erre jön Taylor, és úgy csomagolja be ezt az életérzést, hogy a fanatikusokon kívül mások is át tudják érezni és élvezhessék.

Taylor, megelőzve a 13. Doctort, női főszereplőt választott a történetébe, aki gond nélkül veszi az akadályokat. Igazi angol csaj, aki tartja a távolságot, szereti a csokit és kannaszámra issza a teát. Ráadásul talpraesett és igazi kalandor. Futni is jól tud, hiszen ez hozzátartozik a munkájához 😉 :

“Elsődleges túlélési stratégiánk változatlanul abban áll, hogy rohanj, ahogy a lábad bírja”

Miért is kell futni? Mert a történelem nem szereti a változást és mindent megtesz annak érdekében, hogy aki be akar avatkozni, azt eltüntesse a föld színéről. Tehát a múltjáróknak kétszer is meg kell gondolniuk, hogy a sima megfigyelői státuszukat mikor adhatják fel. Nem csoda, hogy hullanak, mint a legyek.

Azonban a történelmi állandóságon kívül más veszély is leselkedik rájuk. Egy másik csapat, akik az időutazást anyagi javak megszerzésére próbálják felhasználni, és időnként a saját kompmennyiségüket ki szeretnék bővíteni a St. Mary állományában lévőkkel. Ráadásul, attól sem riadnak vissza, hogy ügynököket szervezzenek be a kutatóintézetbe.

Izgalmas, pörgős és humoros. Ezzel a három jelzővel lehetne legjobban jellemezni a regényt. Valóban, egyik átkozott dolgot követi a másik, és nincs megállás. Néha pihenhetünk egy kicsit, de csak azért, hogy egy újabb, elcseszett kalandra mehessünk Maxszel és a többiekkel. Van egy olyan mondás, miszerint, ami elromolhat az el is romlik. Nos, minden egyes ugrás ilyen. Valami mindig felborítja a tervet és általában legalább egy halottal vagy súlyos sérülttel számolhat az intézet.

Julcsival, a Galaktika munkatársával viszont egy kicsit vitába szállnék. Szerinte inkább lányoknak való a regény, mert női főszereplője van. Szerintem pedig nemtől függetlenül szórakoztató és élvezhető a regény 😉

Köszönhetően J. Magyar Nelly fordításának, nem szenvedünk az angol humor nehézkes fordulataitól. Merészen „magyarította” a történet nyelvezetét és a szófordulatokat. Néha azért pislogtam, mert egyes szlengbéli megnyilvánulásokat nem sikerült értelmeznem. Lehet, hogy már öregszem és nem értem a fiatalok nyelvét?

Egy sci-finél mindig felmerül, hogy szükséges-e bármilyen előismeret a megértéséhez, vagy minden szükséges információt megkapunk a történetben. Fél pontot levontam, mert Taylor nem törekedett a tudományos háttér ismertetésére, és néhol a történelmi hűség is csorbát szenvedett. Azonban aki látta a Vissza a jövőbe trilógiát, és megértette az ott ismertetett idővonalak mibenlétét, az birtokában van az összes információnak, ami a regényhez szükséges. Ez nem egy hard-SF, és nem is mondanám belépő szintű sci-finek. Inkább nevezném történelmi kalandregénynek, melyben az extrát az időutazás nyújtja. Ennek köszönhetően bárki számára élvezetes olvasási élményt tud nyújtani a történet. Már csak az a kérdés, hogy milyenek lesznek az eladások, azaz, hogy megéri-e a Metropolis Mediának kiadni a folytatásokat. Én nagyon reménykedem benne, hogy sikere lesz a sorozatnak és minden rész magyarul is meg fog jelenni. Azon is elgondolkodtam, hogy vajon a köztes részek és az előzménytörténet hogyan fognak napvilágot látni? Külön kötetben vagy esetleg a Galaktika magazin hasábjain? Minden esetre, nagyon várom a folytatást.

Végezetül pedig álljon itt az utolsó két mondat a regényből, ami szerencsére nem spoileres:

“Ez tehát még nem a történet vége. Inkább csak szusszanásnyi szünet…”

Én már szusszantam. Ide a folytatást! 🙂

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.

IMÁDTAM

ISBN: 978 615 5628 42 9
Metropolis Media, 2017
Fordította: J. Magyar Nelly
Terjedelem: 366 oldal
Bolti ár: 3790,- Ft

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: