Irány a Proxima Centauri!

Nemrégiben Stephen Hawking megkongatta a vészharangot, miszerint az emberiségnek mihamarabb el kell hagynia a Földet. Mindezt azzal indokolja, hogy a túlélés záloga, ha az ember a világűrt lakja. Bármikor kitörhet a Földön egy világméretű járvány, egy atomháború vagy becsapódhat egy kisbolygó, üstökös. Ezek eltörölnék a ma ismert civilizációt. Ám ha az emberiség megtelepszik más bolygókon, akkor túlélheti ezeket a katasztrófákat. A sci-fi írók számára hétköznapi dolog más bolygók gyarmatosítása. A valóság azonban bonyolultabb ennél. Még a Mars meghódítása is számtalan problémát vet fel. Leszögezhetjük, hogy a Mars soha nem lesz olyan lakályos, mint amilyen a Föld lesz még a legrosszabb klíma-forgatókönyvek alapján. Persze vannak merész vállalkozások a Mars terraformálására, de ezeknek az átfutási ideje több ezer év. Addig is a Marsi lakosoknak meg kell birkózniuk a mostoha viszonyokkal, a gyilkos kozmikus sugárzással.

 

 

Az exobolygó kutatásnak hála most már számos olyan bolygót ismerünk, melyek lakható zónában keringenek, Föld-szerűek, így akár életet is hordozhatnak vagy alkalmasak lehetnek az emberiség megtelepedésére. A legnagyobb baj velük azonban az, hogy némelyikük több száz, vagy több ezer fényévnyire van tőlünk. Így az odautazás még fénysebességgel haladva is több száz, több ezer év. Szerencsére a legközelebbi csillagnak, a Proxima Centaurinak, van egy földhöz hasonló kőzetbolygója, mely csillag lakhatósági zónájában kering. Így szinte kínálja magát a lehetőség. A közeljövőben a James Webb teleszkóppal kívánják alaposabb vizsgálat alá vetni, hogy van-e légköre, milyen összetételű, van-e folyékony víz rajta. Esetleg valamilyen életre utaló jel. A Proxima Centauri egy M színképű vörös törpecsillag, tömege csupán tizede a Napunkénak. Alig nagyobb az átmérője, mint a Jupiter. Így a b-jelű bolygó jóval közelebb kering hozzá. Valamivel több, mint 11 nap alatt megkerüli a csillagot. Egy kicsivel nagyobb a tömege és az átmérője, mint a Föld, de kőzetekből áll. Az eddigi jelek arra vallanak, hogy lakható lehet. Minden amellett szól, hogy gyarmatosítani kell. Azonban számos akadály merül fel.

 

 

A legnagyobb a távolság. Bár a Proxima Centauri a Naphoz legközelebbi csillag, távolsága 4,2 fényév, valójában irdatlan messze van. A Szaturnusz 1,5 milliárd km-re van tőlünk, a Proxima b pedig 42 billió km-re.  A Szaturnuszhoz el lehet jutni mai űrszondáinkkal 7 év alatt, ellenben a Proxima b-ig az út ugyanezzel a sebességgel több mint 19000 évig tartana. Ha százszor gyorsabb űrhajót indítanánk útnak, akkor is 190 évig tartana az út. Még ez is sok. Mert ez csak az oda út. Fokozni kell a sebességet ahhoz, hogy ésszerű időtartam alatt, egy emberi élet alatt, végre lehessen hajtani a vállalkozást. Jelenlegi meghajtási módjaink nem alkalmasak a sebesség fokozására. Szerencsére számos új meghajtási mód áll fejlesztés alatt. Ígéretes az ionhajtómű, vagy a fúziós hajtás, de plazmahajtómű is megfelelő lehet. Ezekkel elérhető sebesség a fénysebesség ötöde, hatoda. A legmegfelelőbb a fotonrakéta lenne, de ennek megvalósítása számos nehézségbe ütközik. Hiányzik a megfelelő mennyiségű antianyag, és nem megoldott annak tárolása sem. Tehát a legvalószínűbb az, hogy az út minimum 10, de inkább 20 évig tartana. Ennyi időre nem lehet az embereket összezárni egy viszonylag szűk helyre. Biztosítani kellene az élelmet, és a létfenntartás szükségleteit. Ez jelentősen növelné az űrhajó tömegét, méretét, ami több hajtóanyagot igényel.

 

 

Felvetődik az a megoldás, hogy az utasokat az út idejére hibernálni kellene. Ez jó ötletnek tűnik. Bár az eljárás még nem kellően kidolgozott. A jövőben azonban áttörés várható ezen a téren is. Így minden jel szerint a század közepére, végére, már birtokában lehetünk annak a technológiának, hogy útnak indítsunk egy csillagközi űrhajót a fedélzetén utasokkal, hogy gyarmatosítsa a Proxima b-t. Azonban, még ha az utasok szerencsésen meg is érkeznek, akkor is számos nehézség tornyosul eléjük. Olyan ez, mint amikor elindultak a felfedezők meghódítani Amerikát. Volt, aki soha nem tért vissza. Egy bolygó gyarmatosítása meglehetősen grandiózus vállalkozás. Kérdéses, hogy a telepesek tudnak-e majd boldogulni. Csak magukra számíthatnak majd. Ha valami baj történne, a Földről a segítség évtizedek alatt érkezne meg. Ennek ellenére, Hawking szinte biztosra veszi, hogy hamarosan elindul az a bizonyos űrhajó. Az emberiség történelme folyamán mindig új és új területeket foglalt el, és telepedett meg ott. Mondhatjuk, hogy ez a kolonizáció volt a civilizáció motorja. Nem lesz ez most sem másként. Kívánjunk tehát a jövő úttörőinek szerencsés utat!


Garzó László írása

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: