Időutazók vannak köztünk?
Az utóbbi hetekben, hónapokban ismét feltűntek a médiában magukat időutazóknak kiadó fiúk, férfiak. Egyikük a harmadik világháborúval riogat, míg másikuk még fényképet is hozott magával, melyen a jövő egy városa látható. Vajon hihetünk-e nekik? Sokan voltak már előttük is, akik hasonlókat állítottak, de legtöbbször kiderül, hogy az alanyok valamilyen pszichiátriai betegségben szenvednek. Na meg azután mi magunk is úgy vagyunk, mint a Terminátor film rendőrei, akik nem hisznek Kyle Riese-nek. Ennek a nagyfokú bizonytalanságnak oka, hogy még az olyan tudósok, mint Stephen Hawking vagy Kip Thorne sem értenek egyet a tekintetben, hogy a fizika törvényei megengedik-e az időutazást. (Akit az időutazás fizikája érdekel, olvassa el korábbi cikkem) De azért többről van itt szó, minthogy egyszerűen csak legyintsünk a dolog hallatán. Hamisítatlan sci-fi téma ez. Egyesek azonban „bizonyítékokat” találtak a múltban, hogy az időutazás létezik, és az időutazók közöttünk járnak, jártak. Nézzünk néhány érdekes példát. A sort kezdhetnénk Nostradamus-szal, a híres jóssal. A 16. században élt látnok Próféciák c. művében számos olyan jóslatot tett, mely később egyesek szerint meg is történtek. Így megjövendölte saját sírjának megszentségtelenítését, II. János Pál elleni merényletet, megnevezi Rousseau-t, Hitler hatalomra jutását, az 1956- os forradalmat, és többek között 2001. szeptember 11-ikét. Elvileg úgy gondolhatnánk, hogy ezekhez a jóslatokhoz nem férhet kétség. Nostradamus azonban versekben írta le jövendöléseit, és meglehetősen homályosan, talányosan, rébuszokban fogalmazott. Mindezek ellenére, ha úgy véljük, hogy valóban sikerült neki eltalálni ezeket az eseményeket, akkor kézen fekvő lehet, hogy ismereteit időutazóktól szerezhette, vagy ő maga vett részt valamilyen időutazásban.
A másik nagy reneszánsz ember, aki gyanús lehet nekünk az nem más, mint Leonardo da Vinci. Leonardo életében van egy vagy két olyan év, amikor eltűnik, nem tudni róla, hol van és mit csinált, majd egyszer csak felbukkan, és ontani kezdi a különös vázlatait. Ezeken soha nem látott gépek elevenednek meg. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat: géppuska, csatornaásó-exkavátor, tank, ejtőernyő, helikopter, naperőmű. Szinte a vég nélkül lehetne folytatni. Akkoriban nem is nagyon értették ezeket a gépeket, megépíteni pedig a technológia fejletlensége miatt nem is tudták. Csak jóval később kerültek az érdeklődés középpontjába. Felvetődik a kérdés, hogy Leonardo honnan szerezte tudását, hogyan ötlötte ki ezeket a szerkezeteket, melyekről igen részletes tervrajzokat közöl. Egyesek szerint csak úgy, hogy vagy ő maga járt a jövőben, s mindezeket saját szemével látta, vagy a jövőből jött valaki, és elmesélte neki. Bár az előbbi valószínűbbnek hangzik, mert saját szemével kellett látnia, hogy később ennyire pontos konstrukciót alkothasson.
A későbbi századokban, amikor megjelenik a fényképezés, és egyre többen és egyre váratlanabb helyeken készítettek fényképeket, akkor hirtelen megjelennek azok a többnyire utcarészleteket ábrázoló fotók, melyeken különös emberek tűnnek fel. Legtöbbször a ruházat az árulkodó. Például egy dokkot ábrázoló fotón valaki a dokkmunkások közül rövid ujjú pólóban és farmerben feszít a 19. században. Körülötte mindenki a kornak megfelelő ruhában. Egy másik fotón feltűnik a napszemüveg, vagy egy nyomtatott póló, ami csak a 20. század második felében jelent meg. Vagy éppen meglehetősen modern punk hajviseletet hord valaki a 19. század végén. De készült már kép mobiltelefonáló nőről is a 20. század elején. Persze mondanom sem kell, hogy a fotók meglehetősen homályosak, és szemcsések, hiszen a kor technikai színvonalához igazodnak. Így azután nehéz minden kétséget kizáróan eldönteni az igazságot. Minden esetre vannak gyanús körülmények.
Leszögezhetjük tehát, hogy nem új keletű jelenséggel állunk szemben. Mindig is felmerültek olyan körülmények, amelyek igazolni látszottak az időutazás lehetséges voltát. Számtalan ember állította már magáról, hogy a jövőből érkezett. Hogy hiszünk-e nekik, az jószerével csak rajtunk múlik, mert a körülmények ahogy az már lenni szokott nem perdöntőek. A magával hozott fotó homályos, és manapság már photoshoppal is előállítható. A sztori pedig amit mesélnek a jövőről lehet kitaláció is. Az igazi előretörést talán az jelentené, ha a tudósok végre el tudnák dönteni, hogy lehetséges e a fizika törvényei szerint az időutazás. Addig is néha megdöbbenve, néha mosolyogva hallgatjuk ezen utazók állításait.
Garzó László cikke