A populáris irodalom helyzete az angolszász sci-fiben
Beszámoló a 2018, január 24-i előadásról
A fentebbi című beszélgetésre ezúttal nem az Írószövetségben került sor, hanem a Pázmány Péter Tudományegyetemen. A témáról öten beszélgettek. Pintér Károly, aki angol-amerikai irodalom szakos, vezette a beszélgetést. Részt vettek még rajta Sóhár Anikó, angol nyelvű műfordító. Vancsó Éva, aki a magyar sci-fi történetével foglalkozik, Csorba Ildikó, neki a populáris irodalom a szakterülete. A következő Benczik Vera volt, ő főleg sci-fivel foglakozik, disszertációt írt Le Guinról, de a poszt-apokaliptikus témák is érdeklik, elsősorban Atwood.
Az előadás kezdete előtt jó néhány könyvet tettek le az asztalra, ezekben a fentebbi témákról írtak. Érdekes módon ezek egy része Szlovákiában jelent meg magyar nyelven. Kár, hogy nem lehetett a helyszínen venni belőlük, mert megtettem volna.
A témának szomorú aktualitást adott Le Guin nemrégiben érkezett halálhíre.
Megemlítem, hogy a jelenlévő Szélesi Sándor az egészet filmre vette, tehát akit részleteiben is érdekel az előadás, az megtalálhatja.
Pintér Károly: Az amerikai történelem és irodalom a szakterületem, de az utópiákkal is foglakozom, Morustól – Wellsig. A Kozmosz könyveken nőttem fel, Úgy tapasztaltam, hogy az a kritika aszinkronban van az eseményekkel. A sci-fi téma egyre gyakoribb, de kevés figyelmet szentelnek neki. Egy irodalomtörténész kissé túlzó véleménye szerint a komoly irodalom csak a latin nyelvű, de azért magyar irodalom. Szegény Balassi! Ezt nem Károly mondta, ezt én gondoltam.
A fantasztikum mostanában felfutott, azért érdemes vizsgálni, de ehhez szemléletváltás szükséges. Lehet-e ilyenről tanulmányt írni? Az „igazi” irodalmat halott emberek írták, hagyományos zsánerben. A többi csak lektűr. Ez a besorolás már túlhaladott, még akkor is, ha a tartózkodás, lekezelés még észlelhető. A műfaj kedvelői szerint jó lenne, ha minden irányú dialógus indulna, az írók, olvasók és a kritikusok között.
Benczik Vera: A műfajról szóló írások jó részét az itt jelenlévők írták, ők foglakoznak a populáris irodalommal.
Csorba Ildikó: Véletlenül kerültünk össze.
Vera: Milyen tapasztalataink vannak?
Anikó: 1989-ben indult az első kurzus ebben a témakörben, népszerű lett. A horror és a sci-fi is az, mert megmozgatja a fantáziát, és bármit lehet vele tanítani.
Ildikó: Van olyan, akit nem kell meggyőzni. Nyelvi órákon ajánlott felhozni a témát, trendi szövegnek számítanak, meg lehet nyerni vele a diákokat.
Anikó: Megpróbáltam becsempészni a sci-fit, nem mindenki helyeselte, de bevált. Az irodalmi szövegek működését lehet vele tanítani. Ezt azonban még a kollégák sem mindig helyeselték.
Egy hallgató: A szöveggyűjtemény alig változott az elmúlt 25 évben, alig szerepel benne XX. század végi, illetve XXI. századi irodalom.
Károly: A szerzők életrajzát bifláztatják, és azt kérdik, mit gondolt a szerző, holott azt már leírta. Azért már van egy kis haladás. A populáris szöveg sokkal közlékenyebbé tesz.
Ildikó: Láthatjuk a különbséget, itt nem mondják meg, mit kell gondolni róla, mást is lehet mondani.
Anikó: A magyar nyelv nagyon sokat változott, az új generáció más nyelven beszél.
Egy kérdező: Mi a megoldás?
Anikó: Dolgozunk az új terven.
Vera: Ha megutáltatják az irodalmat, a gyerekek sosem fognak olvasni.
Gál József: Nagyobb volt a szókincsünk.
Sándor: Nem nagyobb, csak más.
Anikó: Fontosak a könyvborítók is. A legtöbben nem tudnak képet olvasni, ezt is tanítani kellene.
Károly: Konzervatív a közoktatás, olyan könyveket kéne ajánlani, ami érdekli a gyerekeket. Vissza kéne csatolni az érdeklődést. Ebből is lehetne szakdolgozatot írni. A hallgatóimat arra kértem, hogy elemezzék LeGuin: A szerelem az szerelem című novelláját. Ezt elfogadták, de a katolikus egyetem hallgatói fennakadtak a Sötétség balkezén. Próbáltuk elemezni, hogy mitől perverz ez? Provokációnak vették.
Vera: Ez a könyv alkalmas az érzékenyítésre, a hallgatók rájöhetnek a saját előítéleteikre.
Károly: Később már nem szó szerint, hanem metaforikusan értelmezték, rájöttek, hogy ez csak egy ösvény a sok közül.
Éva: Magyar szakos iskolában van filozófia, irodalomelméleti háttérrel, itt beszélhetünk az utópiákról is. Lehet vele foglakozni, de legitimálni kellene.
Vera: Ez a kutatók felelőssége is, jelen kell lenni magyarul is. A tízosztályos iskolákban már megjelent ez a téma is.
Éva: Magyar utópiákról már jelent meg angol nyelvű értekezés, most már magyarul is kellene.
Sándor: Mitől lettetek csapat?
Károly: Ezen dolgozni kell. Tavaly találkoztunk, és megbeszéltük, hogy írjunk valami olyasmit magyarul, ami eljut az olvasóhoz. Még akkor is, ha a külföldi publikációk értékesebbnek számítanak, a közönség is nagyobb.
Vera. Vannak konferenciák, és ezzel a témával Szegeden, Pécsen és Debrecenben is foglalkoznak. Ajánlott egy téma körüljárása, és egymás műveinek olvasása is. Sárdi Margit már 24 éve tanítja a kritikaírást, mindig van rá jelentkező.
Sándor: A kritika visszahat az irodalomra.
Károly: Egyre gyakoribb az internetes jelenlét.
Vera: Jó lenne, ha ez is eljutna az olvasóhoz.
Antal József: Hiányzik az értő, alapos kritika.
Károly: Van-e olvasható kritika a magyar közönség számára? Kellene egy olyan fórum, amin ezt is megbeszélhetjük.
Antal József: Hiányzik a szakmaiság.
Éva: A rajongók véleménye is fontos.
Károly: A rajongó ritkán kritikus. A mi dolgunk lenne foglalkozni a művekkel. Volt egy magazin, de befürödtünk a kritikával. A kiadók elutasítják az ilyen írásokat, nekik a dicséret kell, a negatívumokat hagyjuk.
Vera: Ez magyar szokás, az angolok szétszedik a szöveget, és ez nem személyes.
Károly: Kérdés, ki a kritika közönsége? A kritikus elmondja a véleményét, a rajongó ennek nem örül. Igaz, sok kritikus azt határozza el, hogy mindent leszól. Sokan dühből írnak. Ezt a szerző zokon veszi. A jó kritikusnak felelőssége van, egyensúlyra kell törekednie., viszont nem lehet unalmas. Nehéz dolog.
Antal József: A kritika nem csak bírálat.
Anikó: Műelemzés kellene,de az nincs.
Ezzel a találó megállapítással ért véget a rendezvény, mert lejárt az időnk.
Pasztler Ágota beszámolója
