AJÁNLÓ – Jeff Carlson: Fagyott égbolt 2 (és 3)

Jeff Carlson: Fagyott égbolt 2
Jeff Carlson: Fagyott égbolt 2

Jeff Carlson, a trilógia első részét nyitott véggel zárta, így nem volt kétséges, hogy a folytatásokat is el fogom olvasni. Nem is kellett olyan sokat várni, hiszen kevesebb mint egy évvel az első rész debütálását követően már meg is jelentek a folytatások magyarul. Igen, a második és a harmadik rész egy kötetben látott napvilágot, az olvasók legnagyobb örömére. Burger István, a kiadó vezetője úgy nyilatkozott, hogy azért döntöttek a trilógia két kötetben való megjelenése mellett, mert a második rész igencsak rövidre sikeredett és önálló kötetként nem akarták megjelentetni. Mi, olvasók csak üdvözölni tudjuk a döntést. A könyvet kézbe véve és átlapozva, észrevehetjük, hogy a második rész (az Árulás) valóban nem túl hosszú (majdnem 160 oldal), még a harmadik rész (a Megtévesztés) ennek közel a duplája.

A külsőségek után, térjünk át a tartalomra is. A kötet elején rögtön egy idővonallal találjunk szembe magunkat, ami a puskapor feltalálásától egészen napjainkig mutatja azokat a fontos dátumokat, melyek az űr meghódításához vezettek. Majd Carlson folytatja egy fiktív felsorolással, ami a naphalak felfedezéséig és a 07-es modul megépítéséig, azaz 2113. szeptember 9-ig tart. Ez az a dátum, ahonnan a történet folytatódik. 

A 07-es modul, a fagyott égbolt alá lett behelyezve, azaz a Jupiter Europa holdjának fagyott felszíne alá. Tekinthetjük ezt a modult egy semleges zónának, ahol az emberek és a naphalak találkozhatnak. A második rész többnyire a modul környékén játszódik és egyetlen eseményt foglal magába, az emberek és naphalak közti szövetség megteremtését. Pontosabban, annak kísérletét, hogy ez a szövetség létrejöhessen.

Az ESA és a brazil kontingens, együttműködésben próbálja megfejteni a naphalak “nyelvét” és megismerni a kultúrájukat. A naphalakkal leginkább Vonnie tartja a kapcsolatot, mert ő áll legközelebb hozzájuk, és őt fogadták el legjobban az emberek közül. Persze, ez nem garancia az életben maradásra, hiszen a naphalak viselkedése igencsak kiszámíthatatlan. Az MI-k segítségével sikerült már egy kezdetleges fordítóprogramot létrehozniuk, amivel az egyszerűbb kifejezéseket le tudják fordítani, de ez messze nem elégséges egy szövetség létrehozásához. A kultúrák közötti különbségek is félreértéseknek adhatnak okot, így nem csak a nyelvüket kell megérteniük, hanem a viselkedésüket is. Vonnie úgy érzi, hogy az empátiája segíti abban, hogy jobban megértse a naphalakat, amin nem osztoznak a kollégái, akik folyamatos készültségben vannak, arra az esetre, ha a tárgyalások zátonyra futnának, és a naphalak újabb támadást indítanának a bázis ellen.

Árulás
Árulás

Nehéz úgy írni a harmadik részről, hogy ne spoilerezzem le a másodikat. Így maradjunk annyiban, hogy a felszín alatti, mélyebb rétegek felfedezésére is kísérletet tesz az ESA csapata, nem kis belső feszültségek közepette. Újabb bizonyítékok látnak napvilágot, miszerint a naphalak régen egy birodalom lakói voltak, mely esetleg fennmaradhatott a mélyben. Mindeközben a kínai kontingens sem pihen, és igyekszik hamarabb leásni a mélybe, mint az európaiak és a brazilok. Nem állhat az útjukba semmi, hiszen ők akarnak lenni az elsők, akik feltárják a mélységet. Ha kell, erőszakot és fegyvereket is bevetnek.

Vannak regények, melyeket az akciójelenetek visznek el a hátukon és vannak olyanok, mint a Fagyott égbolt trilógia, amit lassú, de annál izgalmasabb történetvezetés jellemez. Jeff Carlson nem tud csatajeleneteket írni. Ezt már láthattuk az első részben is, ahol azt hittem, hogy tudatos volt a “zagyva” leírás. A trilógia végéhez érve rá kellett jönnöm, hogy nem tudatos volt, csak egyszerűen nem megy neki a lövöldözős, robbanós jelenetek filmszerű leírása. Kicsit darabosra sikerültek ezek a részek, és nem is lehet tudni, hogy pontosan mi a felállás. Szerencsére, a három kötetben csak pár ilyen rész van, és azok sem terjedelmesek.

Carlsonnak van egy egyedi stílusa, ami az elbeszéléseknél, történetmeséléseknél jön elő. Lassú folyású a történetvezetése, de ezt olyan feszültségek közé helyezi, hogy az olvasó nem tudja letenni a könyvet. Érezzük, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet a katasztrófa, ami az egésznek a végét jelentheti, és ebben az esetben újra kellene kezdeni mindent. A naphalak és az emberek kapcsolata elég törékeny jégen mozog. Bármelyik pillanatban beszakadhat a hajszál-repedésekkel telített vékony jégréteg, ami mindkét fél pusztulását okozhatja.

Megtévesztés
Megtévesztés

Az ilyen regényekről nehéz írni, anélkül, hogy az ember spoilerezne. Hiszen, mint itt is, az események lassan fejtik ki hatásukat, és a történések, vagy fordulópontok mindössze súlypont áthelyezéssel járnak, nem egy új szál elindításával. Mégis, a figyelmet és az izgalmat fenn tudja tartani az író. Ugyanis nem mindegy, hogy az ember miért olvas egy könyvet. Azért, mert az elején felvetett kérdésre meg akarja tudni a választ, és ezért átrágja magát az egész köteten, hogy a végén megkapja? Vagy esetleg úgy olvassa az adott regény, hogy nem csak a végére kíváncsi, hanem arra is, hogy mi várja a következő oldalon, vagy a következő fejezetben. Jeff Carlsonr regényére ezen utóbbi igaz.

Van egy kidolgozott módszerem, hogy a lassú történetvezetésnél megállapítsam, hogy unalmas szószaporítás amit olvasok, vagy egy izgalmas regény, ahol az események lassan követik egymást. A módszer egyszerű: bealszom olvasás közben vagy sem? Jó, persze az ember lehet fáradt és elnyomja az álom, de nem mindegy, hogy ez 1-2 oldal után következik be, vagy 1-2 óra után 🙂 Carlson le tudta kötni a figyelmemet, és lehettem akármilyen fáradt, haladni tudtam a regény olvasásával.

A csatajeleneteken kívül van még valami, amivel az író nem tud nagyon mit kezdeni, és az nem más, mint a szerelmi háromszög. Egy jó szerkesztő ezt simán kihúzta volna a történetből (mármint a szerelmi háromszöget), mert nem ad hozzá semmit a regényhez és egyetlen eseményszálra sincs hatása. Gondoltam, hogy esetleg a végén ezzel is kezd valamit Carlson, de sajnos nem jól tippeltem. Szerencsére nem áldozott sok karaktert ennek a viszonynak az ecsetelésére, mindössze 1-2 oldallal lett volna rövidebb a regény, ha ez kimarad.

A trilógiát Carlson lezárja, azonban a végén behoz egy szálat, ami nyitva marad. A kötet végén “A szerző jegyzete” fejezetben kitér ennek az okára is, de nem kapunk megerősítést, hogy ez egy folytatás előkészítése lenne, vagy egy újabb trilógia előzménytörténete. Ahogy én kivettem ebből a “jegyzetből”, Carlson lezártnak tekintette a Fagyott égbolt trilógiát, és nem állt szándékában további történeteket írni ebben az univerzumban. Akár akarta folytatni a sorozatot, akár nem, ezt már sajnos nem tudhatjuk meg, ugyanis 2017. július 17-én, mindössze 47 éves korában elhunyt. Két trilógia, két önálló regény és számos novella jelzi írói pályafutását. A Fagyott égbolt novellája első helyezést ért el a nemzetközi “Writers of the Future” megmérettetésen (2007). Később ezt dolgozta át trilógiává. A Pestis (Plague) trilógiájának második kötetét Philip K. Dick-díjra jelölték.

A Fagyott égbolt sorozatot azoknak ajánlanám, akik nincsenek nagyon oda az akciójelenetekért, de szeretik a folyamatos feszültséget a történetben, ahol a jövő bizonytalan és bármelyik pillanatban pokollá változhat a fagyott világ. Megsúgom, ez a pokol eljön, de ez nem jelenti a történet végét.

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.

IMÁDTAM

ISBN: 978 615 5628 67 2
Metropolis Media, 2018
Fordította: Szente Mihály
Terjedelem: 470 oldal
Bolti ár: 3990,- Ft

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: