KRITIKA – Bosszúállók: Végtelen Háború

Tizenöt milliárd dolláros bevétel, tíz év, tizenkilenc film és ki tudja hány évadnyi tévésorozat – ennyi a Marvel Filmes Univerzum (MCU) jelenlegi mérlege. Amikor a Marvel 2008-ban elkészítette a Vasembert, senki sem gondolta volna, hogy a filmtörténelem legnagyobb biznisze válik majd belőle, amely bevételeit tekintve messze maga mögött hagyta a Star Warst. Kevin Feige valamire nagyon ráérzett, és a stúdió még a Disney felvásárlás után is nagyon bölcsen szabad kezet engedett neki, miután látták, milyen eredményeket ért el nagyon rövid idő alatt. Ráadásul a lelkesedés nem hogy csökkenne, ahogy arra nagyon sokan számítottak (“már nem sok van hátra, és kidurran ez a szuperhős-lufi”), hanem épp ellenkezőleg: a Marvel legutóbbi filmje, a Fekete Párduc minden korábbi bevételi rekordot megdöntött, és jelenleg a legjövedelmezőbb szuperhős film, amit valaha elkészítettek.

 

 

És erre most itt van alig két hónappal később az a film, amelyet már a 2012-es első Bosszúállók végén belengettek, mikor Thanos először felbukkant a stáblista utáni jelenetben. Aki kicsit is tisztában volt a Marvel képregények világával, az biztosra vehette, hogy valamikor, valahogyan elő fogják hozni a Végtelen Köveket – és nem is tévedett, hiszen már a Thor második részében és a Galaxis Őrzőiben is elhangzott ez a kifejezés, később pedig megtudtuk, hogy már az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló című filmben feltűnt Tesseract is egy a Végtelen Kövek közül (noha a képregényekben ez egy egészen más cucc).

Hat darab Végtelen Kő van, mindegyik az univerzum egy-egy alap alkotóeleme fölött biztosít korlátlan hatalmat azoknak, akik képesek őket a kezükben tartani. Ez a hat aspektus a Tér, az Idő, a Hatalom (vagy Erő), a Valóság, a Lélek és az Elme. A Lélekkő kivételével szépen sorra felbukkant mindegyik korábbi filmekben, nyomon követhettük, hogyan járnak kézről-kézre és kinél kötnek ki, mire eljön a Bosszúállók: Végtelen Háború premierje.

Thanos, az őrült Titán ezeket a köveket akarja összegyűjteni egy kesztyűbe, hogy segítségükkel egy csettintéssel ki tudja irtani az univerzum lakosságának 50%-át. A filmben egészen más motivációt adtak Thanosnak, hogy miért is akarja véghezvinni ezt a népirtást – a képregényekben még azért tette mindezt, hogy lenyűgözze a Halált, aki egy kozmikus entitás, gyakran egy nő képében. Thanos szerelmes volt a Halálba, egyenrangúvá akart válni vele, és ennek az önző célnak rendelt alá mindent és mindenkit. A filmekben azonban Thanos egy radikális eszközökhöz nyúló forradalmár, aki a világon minden szörnyűséget egy problémára vezet vissza: a túlnépesedésre.

 

 

Nem titok, hogy számtalan ponton bele lehet kötni a Végtelen Háborúba, vannak benne logikai bukfencek. Például, ha Thanos tényleg az életet akarja védelmezni azzal, hogy megnyirbálja azt, a Végtelen Kövek segítségével sokkal humánusabban is megtehetné – pl. új bolygókat teremt, megváltoztatja a fajokat úgy, hogy alacsonyabb legyen a szaporulat, átteleportálja a népesség felét más, kihalt bolygókra, amelyekbe életet lehel, stb. Továbbá, ha valaki egy kicsit is jobban elmerül abban, hogy egyes kövek mire képesek, akkor rájön arra, hogy egy elemi iskolás szintjén is le lehetett volna győzni Thanost akár csak az Idő Kövével vagy az Elme Kövével (visszamenni abba az időbe, amikor még Thanos megverhető volt, és lezúzzák az arcát, mielőtt akár egy Követ is megszerez, vagy az Elme Kövével kitörlik az emlékeit). Világos, hogy a legtöbb képregény-filmhez hasonlóan a gonosz motivációja és a hősök cselekedetei itt is csak ürügyként szolgálnak arra, hogy piszok nagy zúzást lássunk a képernyőn.

Fölöslegesnek tartom ezen hibák további részletezését, mert ugyanilyeneket megtalálhatunk a kritikailag legmagasabbra értékelt képregény-filmekben, mint pl. a Sötét Lovagban, nem kell azzal áltatni magunkat, hogy ezek a filmek logikus, átgondolt alkotások. A képregény-filmeket teljesen külön kategóriaként érdemes kezelni és értékelni, hasonlóan ahhoz, hogy egy 2001: Űrodüsszeiát sem hasonlíthatjuk össze a Másnaposokkal. Az ilyen stílusú filmek külön, saját szabályok szerint építkeznek fel, abban a kontextusban kell hát őket értékelni, hogy a maguk zsánerén belül mennyire jók avagy rosszak.

 

 

A Bosszúállók: Végtelen Háború pedig baromi jó film. Az első perctől az utolsóig a székhez szögezi a nézőt, nincs üresjárat, mindig történik valami, és a film során arra jövünk rá, hogy a legérdekesebb karakter maga Thanos. Ezzel pedig a Russo-testvérek, a film rendezői (akik a második és harmadik Amerika Kapitányt is tető alá hozták) megoldották az MCU egyik legnagyobb problémáját: az érdektelen gonosztevőket. Jóllehet, ennek a gyenge pontnak a javítására az utóbbi időkben tettek egész jól sikerült kísérleteket (Ego, Keselyű, Killmonger mind-mind jó kis gonosztevők voltak), de Thanos az, aki az eddigi legjobb. Egész lénye hihetetlenül félelmetesre sikerült, kegyetlen fickó, akiben azonban jó nagy adag fájdalom is van, és ezt érezhetővé tudták tenni a mozivásznon.

A hősök közül rengetegen csak töltelékként vannak jelen, mondhatjuk úgy is, hogy eddig A-kategóriás filmek főszerepeit játszó színészek ide beugrottak azért, hogy csupán statiszták, apró mellékszereplők legyenek. Nem is lehetett volna mindenkinek történetet adni, az élvezhetetlenné tette volna a filmet. Így a sztori inkább Vasemberre, Doctor Strange-re, Thorra, Gamorrára és Skarlát Boszorkányra koncentrál, ők hozzák meg a legfontosabb döntéseket, övék a sztori. A többiek szépen a háttérbe vonulnak és ütnek, lőnek néhányat, amikor kell.

A film befejezése kiváló, de egyszerűen nem lehet róla úgy beszélni, hogy bármiféle fordulatot eláruljak. Az egyszeri mozinézőt, aki szerette a Marvel-filmeket, de a képregényeket nem olvasta, mellbe vághatja a finálé kegyetlensége. Akik azonban olvasták az Infinity Gauntlet és a Thanos Quest sorozatokat, azok már évekkel ezelőtt pontosan tudhatták, hová fog kifutni ez az egész. Ahogy azt is pontosan tudjuk most, mi fog történni majd azokkal a szereplőkkel, akik a küzdelemben a rövidebbet húzták. Meglepetés nincs, legalábbis ami a végkifejletet illeti, de az oda vezető út nagyon ötletesen, fordulatosan lett kikövezve.

 

 

A látványvilág megosztó lett. Volt, aki szerint hozza a szokásos színvonalat, mások szerint pl. Thanoson lett volna még mit csiszolni, főleg, hogy jelenleg ez a világ egyik, ha nem a legdrágább filmje. Nekem nem volt gondom Thanos mimikájával, szerintem van olyan szinten, mint Hulk. Ami szerintem jellegtelen és unalmas volt, az a zene, az első és második Bosszúállók muzsikája sokkal fülbemászóbb volt. Most csak a címkiírás alatt felcsendülő téma alapozza meg a hangulatot, más jelenetek alatt szimpla töltelékzenét hallunk.

A harcok nagyon rendben voltak, talán ebben a filmben a legjobbak az egy-egy elleni összecsapások, verekedések. Kiemelném Doctor Strange és Thanos párbaját, csak tátottam a számat végig. Ami azonban unalmas és ötlettelen volt, az az előzetesekben látható összecsapás Thanos szörnyseregével. A korábbi Bosszúállók-filmek nagy csatái sokkal kreatívabbak voltak. Most a nézőnek csak az az érzése, hogy jönnek, jönnek vég nélkül, és ütik egyiket a másik után. Egyedül Thanos gyermekeivel, a Fekete Renddel való párharcok teszik színesebbé ezt a csatát.

Összességében véve egy nagyon jó képregény-filmet, és az eddigi talán legjobb Marvel-filmet kaptuk, ami után bőven lehet agyalni azon, hogyan folytatódik a sztori a negyedik részben. Hiába hangoztatták a rendezők, hogy ez önmagában is teljes és kerek történet – egy nagy fenét az! Ez csak egy fél film, egy év múlva láthatjuk majd a folytatását. Addig is Hangya következő kalandján lehet izgulni, majd Marvel Kapitány első filmjén, amelyet eredetileg jövő márciusra ütemeztek be, azonban új hír, hogy előrehozták, és elvileg még idén látni fogjuk.

Hiábavaló azt várni, hogy kipukkanjon a szuperhős-lufi. A köpenyes igazságosztók nem mennek innen sehova még jó darabig. Semmi jel nem utal arra, hogy a nézők kezdenék ezt megunni – legalábbis tömegesen nem. Aki nem szereti, vagy megunta őket, abban reménykedhet, hogy a képregény-filmek mellett jönnek majd olyan alkotások is, mint amilyen tavaly a Szárnyas Fejvadász 2049, vagy idén az Expedíció volt. És egyáltalán nem ördögtől való dolog mindkettőért lelkesedni.

Értékelés: 8/10



Bosszúállók: Végtelen Háború
Avengers: Infinity War (2018)

Rendező:
Anthony Russo
Joe Russo
Produer:
Kevin Feige
Forgatókönyv:
Christopher Markus
Stephen McFeely
Főszereplők:
Robert Downey Jr.
Chris Hemsworth
Mark Ruffalo
Chris Evans
Scarlett Johansson
Benedict Cumberbatch
Don Cheadle
Tom Holland
Chadwick Boseman
Paul Bettany
Elizabeth Olsen
Anthony Mackie
Sebastian Stan
Danai Gurira
Letitia Wright
Dave Bautista
Pom Klementieff
Zoe Saldana
Josh Brolin
Chris Pratt
Zene:
Alan Silvestri

IMDb link

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: