AJÁNLÓ – Neil deGrasse Tyson: Terítéken a világegyetem – Asztrofizika mindenkinek

Neil deGrasse Tyson: Terítéken a világegyetem
Neil deGrasse Tyson: Terítéken a világegyetem

Mindannyiunknak volt olyan időszaka, amikor folyton dokumentumfilmeket néztünk. Aztán egy-két téma felkeltette az érdeklődésünket és igyekeztünk ezekre összpontosítani, és az ezzel foglalkozó műsorokat, könyveket keresni. Amikor pedig jobban beleástuk magunkat a témába, rájöttünk, hogy mennyire hiányosak is ezek a dokumentumfilmek (tisztelet a kivételnek). Ráadásul, ahol lehetett, a készítők a saját szemszögükből mutatták be a témát, ami pl. egy történelmi dokumentumfilmnél igencsak hiányos és egyoldalú közlést jelentett. Kicsit más a helyzet a tudományos műsorokkal, hiszen mint tudjuk, a “fizika mindenkivel igazságos”. (persze, van akivel igazságosabb…)

Manapság sajnos nem csak a kereskedelmi csatornák minőségi mutatói süllyedtek mélypontra, hanem a “dokumentumfilmesekéi” is. Szinte vadászni kell az olyan ismeretterjesztő filmeket, ami mögött valós tudás is felfedezhető. Ezeket legkönnyebben úgy ismerhetjük fel, ha az írói között van legalább egy elismert tudós, esetleg még az arcát is adja a sorozathoz. Neil deGrasse Tyson asztrofizikus is ilyen személy, akinek a neve biztosíték a minőségre.

Amikor megkaptam a könyvet a kiadótól és a kezembe vettem, az járt a fejembe, hogy kicsit melléfogtam, amikor vállalkoztam a recenzió megírására, hiszen nem tudom általános iskolás fejjel megítélni, hogy mennyire is lehet jó ez a könyv. Miből vontam le ezt a következtetést? A kötet terjedelméből, ami név- és tárgymutatóval együtt is mindössze 205 oldal. Átpörgetve a lapokat, kicsit feljebb vittem gondolatban a célközönség korát, mert egyetlen képet vagy ábrát sem láttam. Amikor pedig nekikezdtem az első fejezetnek, rá kellett jönnöm, hogy nagyobbat nem is tévedhettem, amikor a terjedelme alapján ítéltem meg a könyvet. Szégyen, nem szégyen, már az elején meg kellett néha állnom, hogy felidézzem a fizikai ismereteimet, amit még egyetemen tanultam, hogy követni tudjam Tyson leírását. Egy szó mint száz, ez nem egy gyerekkönyv!

Neil deGrasse Tyson
Neil deGrasse Tyson

Neil deGrasse Tyson nem vág rögtön a közepébe, hanem majdnem a kezdetektől indul, azaz a Nagy Bummtól. Végigveszi azt az idősíkot, ami az ősrobbanástól napjainkig tart, és a tudományos előrejelzések figyelembevételével megmutatja azt is, hogy mi lesz a világegyetem sorsa. Megdöbbentő tényekkel szembesíti az olvasót, amiben az a legérdekesebb, hogy néha maga az olvasó is eljuthatott volna ezekre a következtetésekre (vagy legalább felvetődött volna benne), ha egyáltalán fel tudta volna tenni megfelelően a kérdést.

A világegyetem “megismerését” követően kisebb léptékekre vált és a galaxisokat mutatja be. Itt is sok érdekességgel találkozhatunk, hiszen a galaxisok is tartogatnak meglepetéseket. Nem csak a kialakulásukat és “életüket” ismerhetjük meg, hanem a sorsukat is. Több olyan galaxisról is szó esik, melyek feladták a feladatot a tudósoknak, hiszen látszólag a fizikai törvényeket megszegve léteztek. Ezek a jelenségek újabb elméletek felállítására serkentették a csillagászokat, és újabb kísérletekre, megfigyelésekre, hogy bizonyítékokat is találjanak az elméletek helytállóságára. Ezen a ponton érkezünk el az emberhez…

Ahhoz, hogy ezen ismeretekig eljussunk, számos tudósra és gondolkodóra volt szükség, akik nem csak megalapozták az asztrofizikát, mint tudományágat, hanem tovább is vitték és újabb felfedezésekkel bővítették vagy segítették ennek a tudománynak a gyarapodását. Néha meglepő helyekről érkezett segítség. Elég csak belegondolnunk, hogy mi vezetett a kozmikus háttérsugárzás felfedezéséhez és létének bebizonyításához.

Galaxis
Galaxis (Forrás)

A kötetben további érdekességeket találunk a leggyakoribb kémiai elemek előfordulási arányáról a világegyetemben. Szó esik a sötét anyag és a sötét energia elméletekről, valamint arról az útról, ami az elméletek megszületéséhez vezetett. Megtudhatjuk, hogy milyen eszközökkel és milyen módon vizsgálják a csillagászok a távoli galaxisokat, csillagokat. Valamint, hogy a szemmel nem látható bolygókon milyen módszerekkel tudják kimutatni a víz jelenlétét. Pár tíz évvel ezelőtt még címlapon hozta mindegyik újság, ha valaki talált egy exobolygót. Ma már, amikor mesterséges intelligenciák dolgozzák fel az adatokat, ez nem is olyan nagy hír, hiszen szinte minden nap találnak egyet.

Hihetetlen, hogy Tyson képes volt 180 oldalba belesűríteni ekkora mennyiségű tudásanyagot, és mindezt úgy, hogy érdekes és informatív is legyen. A fülszöveg utolsó mondata tökéletesen összefoglalja a kötet célját: “Ez a kis könyv megalapozza az olvasó asztrofizikai műveltségét, és nem titkolt célja, hogy meghozza a kedvet ahhoz, hogy elmélyüljünk a világegyetem megismerésében.

A kötet elolvasásához nem csak képzeletre van szükség, hanem időre is, hogy feldolgozzuk az ott leírtakat. Hiszen a világegyetemet sem lehet egy képen megjeleníteni, éppen úgy, mint tudatosítani magunkban azt, hogy mi is csillagporból vagyunk. A kettősséggel is meg kell birkóznunk, hiszen fizikai méretünket tekintve elhanyagolható részét képezzük az egésznek, mégis képesek vagyunk gondolkodni és felfogni, hogy milyen csodálatos is a világegyetem, amiben létezünk.

Elismerés illeti meg Tysont a tömör és közérthető fogalmazásért, ami nem lehetett egyszerű ekkora tudás birtokában, úgy hogy ne vesszen el a részletekben. Tette mindezt úgy, hogy minden egyes fejezetből sugárzik a megismerés öröme és több évtizednyi kutatás után is képes ekkora lelkesedéssel beszélni az asztrofizikáról. Az olvasót egyszerűen magával rántja az író lelkesedése és nem győz rácsodálkozni a természet szépségeire. Persze, képletek nélkül nem tudunk olyan mélységekbe belemerülni a fizikai törvények leírásába, mint a tudósok, akik ezzel foglalkoznak, de Tysonnak és a hozzá hasonlóaknak köszönhetően lehetőségünk nyílik megismerni a világegyetem keletkezését, működését és sorsát.

A kötetet elolvasva kedvet kapunk arra, hogy jobban elmerüljünk ebben a tudományágban. Mint amikor csak kóstolót kapunk egy finom süteményből, de utána szinte kívánjuk az egészet. Persze, az elkészítés feladatára már sokan nem vállalkoznánk, de szívesen majszolnánk belőle alkalmanként 🙂

Ha este felnézünk a csillagos égre, akkor nem csak fénylő pontokat fogunk látni, melyek beterítik az égboltot, hanem galaxisokat, csillagokat melyek felfedezésre várnak. Kérdéseket fogunk feltenni magunknak és válaszokat fogunk keresni rájuk. Az ember kíváncsi faj, és miért ne lennénk kíváncsiak olyan dolgokra amik csodálattal töltenek el bennünket?

Korábban már láttam Neil deGrasse Tyson sorozatát a NatGeo-n, ami a Kozmosz: Történetek a világegyetemről címmel futott, de csak most olvastam először tőle. Engem meggyőzött a stílusával és a pozitív hangulatával. Magyarul ezen kívül még egy kötete jelent meg Ha felfal egy fekete lyuk címmel, ami több mint negyven cikkét tartalmazza. Ez már felkerült a kívánságlistámra és csak abban tudok reménykedni, hogy a kiadó a jövőben még több Tyson kötettel fog kedveskedni a világegyetemre kíváncsi magyar olvasóknak.

A kötetet köszönöm a Kossuth Kiadónak.

IMÁDTAM

ISBN: 978 963 09 9274 9
Kossuth Kiadó, 2018
Fordította: Sódor Ádám
Terjedelem: 205 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: