AJÁNLÓ – Janusz A. Zajdel: Alsó határérték

Janusz A. Zajdel: Alsó határérték
Janusz A. Zajdel: Alsó határérték

Egy társadalom, ami az emberek intelligenciahányadosa szerint tagozódik lehet igazságos? Szintet lépni csak önfejlesztéssel és csalással lehet. De miért is akarna valaki magasabb szintre kerülni, amikor a Hármasok is alig jutnak munkához? A Négyeseknek meg esélyük sincs dolgozni. A társadalom mindenkinek biztosítja az alapellátást, feltöltve a Kulcsára a havi piros pont mennyiséget. Aki dolgozik, az zöld és sárga pontokhoz is hozzájuthat, amivel luxuscikkekhez is hozzáfér. Argolandban azonban virágzik a feketegazdaság, és ebben a zavarosban halászik Sneer, aki Négyesnek álcázza magát.

Agroland majdnem egy utópisztikus világ, csak éppen még nem érte el azt a szintet. Egy fiatal, az egyetem befejezését követően, függetlenül a felmenői anyagi helyzetétől, lehetőséget kap arra, hogy egy jobb életet teremtsen magának. Ehhez a jobb élethez csak egy tesztet kell kitölteni, aminek az eredménye határozza meg, hogy a hat kasztrendszer közül melyikbe kerül. Mondjuk, nincs nagy különbség a Hatos, az Ötös és a Négyes besorolás között, hiszen annak ellenére, hogy az IQ-szintjük különbözik, egyik csoportnak sincs esélye munkát találni, és ugyanannyi piros pontot kapnak havonta.

Sneernek sikerül kicseleznie a rendszert, és magát a Négyesek közé soroltatnia. Így nem kell munkát vállalnia, aminek köszönhetően azzal foglalkozhat, amivel akar, azaz a szint-hackeléssel, vagy más néven “lefterezéssel”. A gazdaság fekete ágazatában tevékenykedik, és pár száz sárga pontért segít embertársainak szintet lépni. Na, persze, nem oktatással, hanem csalással éri el, hogy a Hármasból Kettes, a Kettesből pedig Egyes legyen. Az egyszeri üzleti kapcsolat azonban jövedelmező hosszú távon is, hiszen azon emberek, akik a szintlépésnek köszönhetően nagyobb jövedelemre tettek szert, nem feledkeznek meg a segítőjükről.

Egy napon azonban megtörténik az amitől Sneer mindig is rettegett. Letiltják a Kulcsát és soron kívüli vizsgára kötelezik. Mivel hipnózis alatt kell teljesíteni a szintfelmérést, ezért kell keresnie egy “downer”-t, aki nem felfelé segít lépni a kasztrendszerben, hanem lefelé. A katasztrófa pedig csak ezután jön, amikor a csalás közben lecsapnak a downerre, így Sneer Kulcs nélkül, azaz pontok és személyazonosság nélkül marad. A helyzete egyre kilátástalanabb, még nem történik vele valami igen furcsa dolog…

Zajdel ötlete igen érdekes és elgondolkodtató, ha a történet egészét szemléljük. A kisebb problémáktól közelíti meg a nagyobbakat, mely mellett a mindennapok küszködése eltörpül. Annak ellenére, hogy az ötlet valóban jó, a kidolgozásában már nem jeleskedett annyira. Itt nem csak a technikai leírásokban hemzsegő hibákra gondolok, hanem magára a társadalomra is. Értem én, hogy a szocialista világ kritikáját próbálta megfogalmazni burkoltan, de jobban figyelhetett volna a részletekre.

A második oldalon arról ír, hogy “a ‘pénz’ szó kiüresedett, elhalt a társadalmi változások közben.” Attól, hogy valamit nem nevezünk pénznek, még létezik, a történetben például pont néven. Hiszen pontokkal fizetnek az emberek az automatáknál, és a lakbért is pontokban fizetik. Tehát a pénz létezik! Nem beszélve arról, hogy a három szín, a szocialista érában leginkább három devizanemnek felel meg: a piros a złotynak, a zöld a rubelnek, a sárga pedig a dollárnak a szinonimája. Szóval, nemhogy nem létezik a pénz, de rögtön három devizanem is felfedezhető a történetben!

A regény megszületésekor még gyerekcipőben járt a hitelkártya, de Zajdel nagyon jól meglátta benne a lehetőséget. A történetben Kulcsnak nevezi, amin tárolják az emberek a pontjaikat, illetve az egyéb adataikat, mint pl. a személyazonosságuk és a besorolásuk. Az ujjlenyomatolvasónak köszönhetően pedig biztosított, hogy más ne férjen hozzá a pontokhoz (kivéve a bűnözőket). Az egyKulcsos rendszerrel jól látta azt is, hogy az ember minden lépése nyomon követhető, hiszen a fizetései alapján az egész életét fel tudják térképezni és pontosan nyomon tudják követni. Mégis, hatalmas hibákat követett el, amikor a pénzügyi…bocsánat, pontügyi tranzakciókat írta le. Erre szokták azt mondani, hogy a kevesebb néha több, azaz jobban járt volna az olvasó, ha Zajdel nem megy bele a részletekbe, és inkább csak nagy-vonalakba írta volna le a folyamatot.

Szóval, kijelenthetem, hogy nem hiba nélküli a történet és igencsak eljárt felette az idő, mégis találunk benne olyan mozzanatokat ami megérdemli a figyelmet. Annak ellenére, hogy a történet eleje leginkább a szocializmus kritikájául szolgál, vannak benne olyan elemek, amik napjainkra is érvényesek. A propagandatevékenység és az emberi elmék sötétben tartása napjainkban is megfigyelhető. A gyorsan lebomló papírra nyomtatott újságok és a napjainkban online felületen terjedő hírek között csak a kommunikációs felületben van különbség. A múlthamisítás minden diktatúra alap eszköztárában megtalálható, akárcsak az utópiába csomagold disztópia, ami igyekszik elhitetni az emberekkel, hogy milyen jó dolguk van, miközben a problémákat a szőnyeg alá söpri. Mindenki addig lázadozhat, még az nem veszélyezteti az államot, ezzel is azt üzenve a polgároknak, hogy még nem tökéletes a rendszer, de igyekszik meghallgatni az építő jellegű kritikákat. Azonban ha a vezetők ellen próbál valaki felszólalni, azt gyorsan elhallgattatják.

Zajdel kitért a termelés teljes automatizálásának a problémájára is. Ha az emberek nem vesznek részt tevőlegesen a javak előállításában, akkor mivel foglalkoznak naphosszat? A kihívások nélküli élet még az Egyeseket is kiüresíti. Nem csoda, ha általános tendenciává válik az elbutulás. Nem szólva arról, ha ezt még mesterségesen is továbbgerjesztik.

A regény utolsó negyede nélkül 2-2,5 pontra értékeltem volna az ötből. Vannak benne jó meglátások, de a kivitelezése hagy némi kívánnivalót maga után. Nem szeretném elspoilerezni, de a regény utolsó negyede más megvilágításba helyezi a történetet. Az ötlet, mellyel Zajdel eljátszott, egy teljesen más Argolandot tár elénk. Sajnos, ez sem tudja megmenteni az egész regényt, de plusz egy pontot hozott neki. Zajdel túl sokat foglalkozott a technikai háttér bemutatásával, amivel élét vette az egésznek. Ha nagyobb általánosságban írta volna meg Sneer történetét, és jobban koncentrált volna magára az emberre és a társadalom viszonyára, ahelyett, hogy a futurisztikus világ részleteibe elveszett volna, az olvasóknak is jobb élményben lehetne részük.

Zajdelnek nem sikerült túl jól a világépítés, hiszen többször is ellentmondásba keveredett magával, és több csúsztatás, technikai baki is előfordul a történetbe. Mégis, ha az egészet vesszük, és az alapötletre koncentrálunk, akkor szerintem ki lehetne hozni belőle egy jó kis sci-fi filmet, aminek a végén a nézők döbbenten hagynák el a mozit. Egy jó forgatókönyvíró megszabadulhatna az ellentmondásoktól, és egy jó CGI csapat pedig felépíthetné Argoland futurisztikus városállamát. Erre a filmre biztos elmennék!

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak

Ezt érdemes volt fellapozni

ISBN: 978 615 5628 65 8
Metropolis Media, 2018
Fordította: Nemere István
Terjedelem: 210 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft


Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: