HungaroCon személyes beszámoló

Pasztler Ágota beszámolóját olvashatjátok a 2018-as HungaroConról.

 


Idén október 27-én került megrendezésre a Hungarocon, ezúttal a Bara Hotelben. Szerencsére lehetőség volt arra, hogy több különböző színhelyen legyenek a rendezvények. Egyszerre mindig legalább kettő, olykor három program volt, nem is beszélve a különböző kiállításokról, no meg a kellemes ismerősökkel való találkozásról.

Mint írtam, több helyen is volt hallgatni és néznivaló, én viszont – nem túl meglepő módon – csak egyen vehettem részt. Szerencsére felvétel is készült, ezért nem írok le mindent részletesen. Bízom abban, hogy másvalaki kiegészíti. Veszem magamnak a bátorságot, és nem szó szerint, hanem összevonva közlöm a beszélgetéseket, aki akarja, könnyen megnézheti a teljes anyagot. Ráadásul a saját véleményemet is leírom.

Az első előadásnak a Gőzgép diadala volt a címe, Sasvári Vivien és Szilágyi Zoltán tartotta, moderátor: Kovács Attila (Holden Rose) volt. Szilágyi Zoltán nem túl meglepő módon informatikai mérnök, és a Káosz-szív sorozat írója, ami együtt steampunk, háborús és sci-fi regény. Érdekes kombináció, talán el kéne olvasnom…

 

 

Attila: Miért pont a steampunk?

Zoltán: Ez a műfaj a sci-fi egyik alzsánere, népszerű műfaj. A lényege: energia + punk. A gőzpunk, azaz a steampunk, Diesel-punk (itt van benzin) atompunk (ezt nem is kell magyarázni). Mutatós jelmezek, gőzgépek, érdekes történetek. Ez a műfaj a lusta írók számára pótolja a történelmi regényt, mert nem kell annyi forrást áttanulmányozni hozzá.

Viven: A Főnix könyvműhely kért fel egy ilyen novella írására, addig nem foglalkoztam ezzel a műfajjal. Tetszett az a lehetőség, hogy bálokról, szép ruhákról, fényes estélyekről írhassak. Az én történetem egy világháború végén indul, aminek következményeként a világból eltűnik az elektromosság, csak háromezer méteren felül létezik.

Zoltán: Én is a Főnix felkérésére írtam egy novellát, ami később alaposan kibővült. A történet az első világháború után kezdődik.

Attila: Hogy állunk a filmekkel? Van-e olyan, ami a témába vág?

Zoltán: Elsőnek mindenkinek a Vadiúj vadnyugat jut az eszébe, de Hellboy első része, és a Ragadozó városok is ebbe a kategóriába tartoznak.

Ezután a hallgatóság kérdezhetett, én is megtettem. Először is mindenki szíves figyelmét felhívtam a Nick Carter, a szuperdetektív című cseh filmre, ami nagyon is ebbe a műfajba tartozik. Aztán megkérdeztem, van-e olyan történet (vagy terveznek-e olyat) ami az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén és idejében játszódik. Mindketten azt felelték, hogy nem terveznek ilyet, de például Bobás Edit: A kék macska című regénye ebbe a kategóriába tartozik.

Ezután került sor Sci-fi/Cosplay Design Center bemutatójára. Erről meg sem próbálok írni, mert ezt valóban látni kellett! Egy biztos: nem unatkoztunk!

Unatkozni a következő kerekasztal beszélgetés alatt sem unatkoztunk. Az előadás címe: Féljünk-e a jövőtől? A résztvevők: Huszár Karina, Zelnik Péter (a Rémteremtő írója), Mészáros László,  Urbánszki László, Juhász Roland, Szélesi Sándor A moderátor itt Németh Attila volt. A jövőről, illetve az erről alkotott véleményekről beszélgettek.

 

 

Attila: A privát vagy a közös jövőről beszéljünk?

Sándor: A kettő egybeesik. Az az érzésem, visszafelé haladunk.

Karina: Egy rossz világban bármilyen találmány lehet rossz.

Péter: Nem, a jövő pozitív. Kérdés, mire használjuk a tudományt.

Roland: Mindkét változat igaz lehet.

Sándor: Minél fejlettebb egy civilizáció, annál sebezhetőbb.

Urbánszki László: Az információ, amihez hozzájutunk, nem tiszta. A nyersanyagok végesek, nem hiszek a jövőben.

Mészáros László: Az irányítástól, illetve az irányítóktól lehet tartani. Hogyan lehet ezt megfékezni?

Attila: Ha bekövetkezik az összeomlás, előnyben lesznek-e azok, akik ismerik a sci-fit?

Karina: Nem nagyon. Aki jól alkalmazkodik, túlél, aki nem, elpusztul.

Ezen biztató mondattal ért véget a társalgás. A legoptimistább Urbánszki László volt, mondván, hogy ezt ő úgysem éri meg. Én sem, úgyhogy megnyugodtam.

Következett a Mesterséges intelligencia a sci-fi filmekben. Előadó: Bolareczki Miklós.

Szerinte az egyik alapvető dolog a Turing teszt. Tud-e a robot emberként viselkedni. Ha valakit nem látok személyesen, de például írásban értekezek vele, és nem jövök rá, hogy a partnerem robot, akkor az a gép átment a teszten. Ajánlatos az MI-k számára is egyfajta szabályrendszert kidolgozni.

A sci-fi filmekben, írásokban gyakran felmerül, veszélyesek-e a robotok vagy se? Esete válogatja.

Sok robot tanul, alkalmazkodik a helyzethez. Például egy robotporszívó lassacskán megtanulja, hogyan dolgozhat a legegyszerűbben és a legrövidebb úton. Ha kifogy belőle az energia, magától keres egy konnektort. Törekszik arra, hogy a cselekvését jobbá tegye.

Példa erre a go-játék programja. Az emberi partnert már legyőzte a Go-1, majd a Go-2 legyőzte az előzőt is. Azóta a gépek egymással játszanak, és tanulnak a hibáikból. Ki tudja, mi lesz a vége? A robotok ábrázolásában általában vagy az utópia, vagy a disztópia tűnik fel. A Terminátor például disztópia. Ha viszont az önvezető autókra gondolunk, az jó lehetőség.

Lehetséges-e emberi cselekedetek szimulálása MI-vel? Igen, ez lehetséges, vagy az lesz. Nem is könnyű eldönteni, valami mesterséges, természetes, vagy egyfajta átmenet.  Ilyen szempontból a borg a jó példa. Érdekes lenne az Asimov-féle robot törvények gyakorlati alkalmazása. Bízzunk abban, hogy nem akarunk olyan gépet, ami nem felel meg nekünk. Robert Frost írt egy könyvet, Robotok kora címmel. Ebben azt fejtegeti, hogy az MI-k nem vállalhatják helyettünk a felelősséget. Ezzel a találó végszóval zárult az előadás.

Következett Vancsó Éva és Szélesi Sándor együttes előadása, az egyéni című a Gumibékák nem brekegnek címmel.  Együtt tartották az előadást, de szerencsére nem mindenben értettek egyet. Az előadásban a női szerepek változásáról beszéltek a Star Trek, a dr. Who, illetve néhány más fantasy vagy sci-fi sorozat esetében.

 

 

Éva a gender meghatározásával kezdte, ez a nemek társadalmi szerepe, ami nem mindig azonos a biológiai nemmel. Nem is mai eredetű, az indiánok megkülönböztették a férfi, női, illetve egy harmadik nemet, erre azt mondták, hogy kétlelkű. Nem rajongtak érte, de tudomásul vették, hogy az illető ilyen.

Ami a női szerepeket illeti a sci-fi filmekben, a nők eleinte a fiúk játékszerei voltak, továbbá nagyot tudtak sikítani, ha valamilyen veszedelem közeledett. Viszont a férfiakat sem túl árnyaltan jellemezték, az illető hős volt vagy őrült tudós. Archetípusokkal dolgoztak.

Viszont az idők változtak, főleg a hatvanas-hetvenes években, ezért a filmbeli ábrázolás is változott. A filmek történetén írók dolgoztak, nőkről és nőktől születtek történetek. 1968-ban nő kapta a Hugo-díjat.

Mindez a Star Trek sorozatban is megjelent. Igaz, itt Uhura volt az egyetlen jelentős női figura, de volt. Az is igaz, hogy  inkább egy bájos telefonos kisasszony szerepét töltötte be, továbbá szemvidító miniszoknyát viselt.  Tartozom a históriai igazságnak azzal, hogy Conan, a barbár is dicséretes anyagtakarékossággal készült ruházatot viselt, mind a filmben, mind a sorozatban.

Aztán a Voyager kapitánya már nő lett, de a főgépész is az, mi több Hétkilenced is. A Deep Space Nine esetén vagy az Enterprise sorozatban is van jó néhány női kulcsszereplő. Néhányszor orvos, tanácsadó, tehát egyfajta gondoskodó szerepben, bár később egy maszkulin szerepben, (mint biztonsági főnök) is helyt állnak.

A Dr. Who esetében is hasonló történt, a női kísérők személye és funkciója változik. Először mint biodíszlet szerepelt, majd mint bajba jutott nő, aztán olyan valaki, akihez beszélni lehetett, ő meg reagált rá, később mint szerelmes nő is felbukkant.

A Csillagok háborúja Leia hercegnője is megfelel a bajba jutott hercegnő szerepnek. Van egy teszt, ami három pontból áll. Ezek szerint: Legalább két, megnevezett nőnek kell szerepelnie. Ők beszélgetnek egymással. Nem férfiakról.

Ezeknek a feltételeknek a Star Trek első része nem felel meg. A további részek már jobbak. Az arány a Dr. Who-ban kedvezőbb, bár nem sokkal. Néhány kérdés még elhangzott, aztán ez az előadás is véget ért.

Következett a Tudaton innen és túl – az emberi psziché rejtelmei a sci-fiben.

A West World történeteiben az MI-k szinte emberiek. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés, mi is a tudat? Sok meghatározás létezik, a szellemtudományok és az MI terén folyik a kutatás, de jelenleg nem tudjuk meghatározni. Lehet, hogy ez az emberi faj képessége? Van-e különbség tudat, elme és pszihé között? Egyéni vagy kollektív-e a tudat? Mindezen kérdésekre nem ismerjük a választ. Ha a tudat működési állapot, akkor az MI-k is rendelkezhetnek vele. Akkor viszont nincs öntudata.

 

 

Jung szerint a tudat funkciói: Gondolkodás, érzelem és átélés, érzékelés, intuíció.

Nos, az érzékelésben és a gondolkodásban kétségkívül jobbak a gépek. A néha meglévő paranormális képességekkel viszont nem rendelkeznek. Igaz, az emberek többsége sem. Továbbá nem képezi tudományos vizsgálódás tárgyát. Viszont az emberek időnként komplex érzelmekkel rendelkeznek, például egyszerre érezhetnek dühöt és nevetési ingert.

Végezetül elmondta, hogyan lehet lebuktatni az MI-ket, ha kétségeink támadnának, gép vagy ember, akivel beszélünk.

  • Feltenni a kérdést: Milyen érzés volt… pl. az első iskolai nap?
  • Zsigeri érzések, például egy felkavaró kép.
  • Próbára tenni a humorra vagy a paradoxonra adott válaszait.
  • Transzcendencia, pl: Szerinted mi lesz veled, ha meghalsz?
  • Tudatállapot módosítás, pl. némi alkohol.

Ezen hasznos tanácsokat igyekeztem jól eszembe vésni, de ezzel véget is ért az előadás.

Következett a Zsoldos Péter díj átadása. A díjazottakról már beszámoltak, ezért most mellőzöm.

Kissé fáradtan, de nagyon elégedetten és a kellemes találkozások iránti örömmel távoztam. Remélem, jövőre is találkozunk!

 


 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: