Elnyomás alatt – Beszámoló az Írószövetség 2018. november 21-i rendezvényéről

Pasztler Ágota beszámolója az Írószövetség novemberi estjéről, amelynek témája a nők helyzete a science fiction-ben volt.

 


 

 

A címben jelzett témák előadói Benczik Vera, illetve Limpár Ildikó. A beszélgetést Vancsó Éva irányította.

A beszélgetést Vancsó Éva kezdte. Szerinte női, pontosabban nőkről írt disztópia már 1830-as években megjelent Párizsban, de sokáig nem volt hasonló. Ezzel együtt a legtöbb utópiában a nők alárendelt szerepet játszanak, a disztópiában nem.

Az előadók megkérdezték, ki látta sorozatban az ismertetni kívánt műveket. Jó részüket látták, illetve olvasták az itt jelenlévők, de nem mindenki mindegyiket.

Vera: 1985-ben megjelent Margaret Atwood: A szolgálólány meséje című könyve. A dátum nem véletlen, egyfajta hivatkozás akart lenni az 1984-re. A szerző 1937-ben született, a hatvanas években jelentek meg az első művei. Ez volt az első sci-fi regénye, de akadt a mese, illetve mágikus realizmus témakörébe tartozó is.

Ildikó: A szerző kanadai, de a történet az USA-ban játszódik. Az ott élők számára Kanada az ígéret földje, szeretnének odajutni, de ez cseppet sem könnyű. (Erről az jutott eszembe, hogy annak idején a rabszolgák is igyekeztek Kanadába jutni). A történet egy ökokatasztrófa után játszódik, ennek hatásaként sok nő válik meddővé. A túlélés érdekében a törvényeket eleinte csak egy kicsit változtatják, így annyira enyhe a lejtő, hogy egy darabig fel sem tűnik, mi lesz a végeredménye. A történet lehetséges elemekből áll össze, néhány helyen most is erős a puritanizmus, ami párhuzamos egy hedonista világgal.

Vera: A történet Bostonban játszódik, ami a puritanizmus egyik fellegvára. A születésszám csökken, ezért minden lehetséges eszközzel növelni kell. A sorozatban kibővítették a koncepciót, de így is a hatalomról szól. A közösség erősen patriarkális, evangéliumi alapon áll.

Ildikó: Itt mindenki magányos. A helyzet még a hatalmon lévőknek sem jó. Viszont ilyen módon esélyt látnak arra, hogy az emberiség fennmaradjon.

Vera: A nők jogfosztottak. Az egyik szereplő szörnyű vétket követ el, mert szókirakóst játszik, ráadásul egy férfival! A nők nem olvashatnak, akit rajtakapnak, azt megvakítják.

Éva: A jogfosztás azzal vált érezhetővé, hogy a nők bankszámláin lévő összeget a legközelebbi férfi hozzátartozójuk kezelésébe adták.

Vera: Az Egy óra története című novellában a hősnő csak akkor lesz szabad, amikor megözvegyül. A férfiaknak jobban bejön a helyzet, de azért nekik sem könnyű.

Ildikó: Az emlékek őrzője az ifjúsági disztópia kategóriába tartozik, és négyrészes sorozat készült belőle. Ebben egy funkciókra töredezett társadalmat mutatnak be.

Vera: Az ifjúsági irodalomban is sok a disztópia. Ezek inkább küldetéstörténetek, lásd az Éhezők viadala.

Ildikó: A megváltozott világ miatt. A harcos disztópiák a kamaszkor gondjait mutatják be. Sok esetben utalnak a 9/11 utáni helyzetre.

Vera: A szolgálólány meséje 1985-ben jelent meg, a sorozat 2015-ben került bemutatásra. Az első évad a könyv alapján készült, utána a jelenlegi helyzetre reflektálnak vele. Viszont a könyvpiac a haszonról szól, és ez a műfaj kelendő.

Vera: Az éhezők viadalának hősnőjét Artemisz ihlette.

Ildikó: A tárgyiasítás mind a Szolgálólány meséje, mind az Éhezők viadala esetén feltűnő.

Vera: A férfi disztópia általában a szellemi függetlenségről, a női az önrendelkezés, illetve a saját testük fölötti rendelkezésről szól.

Éva: A szereplők mindkét oldalról a hatalom játékszerei. A West World sorozat esetében a robotok önrendelkezési joga a téma. Érdekes megfigyelni, hogy a Vadnyugaton játszódó történetben a női robotok szépek, a férfiaknál ez nem követelmény.

Ildikó: Mindkét fél kiszolgáltatott. A Szolgálólány meséje esetén van tolerancia, de erős intolerancia is. A West World esetén mindkét nem szenved. Jellemző, hogy az elromlott robotokat ruha nélkül ültetik le, és fehér köpenyes „orvosok” vizsgálják és javítják őket, egyes funkcióikat meg is változtatják, ha ezt látják szükségesnek.

Szélesi Sándor közbeszólt, mert a Westworld estében két női szereplő lázad fel, és kezdi irtogatni a nekik nem tetsző személyeket.

Vera: Igen, a szerepből való kilépés nyilvánul meg tömeggyilkosságban. Ezeket a nőket nem mentik meg, ők mentik meg magukat! Ilyen szempontból figyelemre méltó az Alien főhőse. Amikor Ripley lesz a kapitány, nem hallgatnak rá! Az is érdekes, hogy a filmekben a férfiak általában a vezeték-, a nők a keresztnevükön szerepelnek. Itt viszont Ripley is a vezetéknevét használja. Ami a Csillagok háborúját illeti, az népmesei átírat, készült is egy, a magyar népmesék stílusában előadott változata, méghozzá jó változata!

Ezzel a megjegyzéssel lett vége az előadásnak. Németh Attila elmondta, hogy legközelebb december 12-én találkozunk, a téma pedig sejthető.

 


 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: