AJÁNLÓ – Szélesi Sándor: A beavatás szertartása

Szélesi Sándor: A beavatás szertartása
Szélesi Sándor: A beavatás szertartása

Szélesi Sándor (Anthony Sheenard) neve megkerülhetetlen a magyar sci-fi irodalomban. Többszörös Zsoldos Péter-díjas szerző, és 2007-ben az év legjobb európai SF-írójának választották. Azonban, nem csak SF szerzőként tartják számon, hiszen írt ő fantasyt, thrillert, történelmi regényt, sőt, forgatókönyvet is. Utolsó regénye, a Kincsem, a fiatal olvasókat is meghódította. Az idei Könyvhéten jelent meg az általa szerkesztett Rés a valóság szürke szövetén SF-antológia. Tehát egy igen aktív íróról beszélünk, akinek most egy régebbi regényét szeretném bemutatni, aminek a címe: A beavatás szertartása.

A történet egy apáról és a fiáról szól, akik húszezer fényévnyire a Földtől, egy édenhez hasonlatos bolygón élik mindennapjaikat. Ők az első telepesek, akiknek az lett volna a dolguk, másokkal együtt, hogy előkészítsék a bolygót a Földről érkezők számára, akik új otthont keresnek maguknak az univerzumban. A cég, mely az új telepeseket szállította volna, kisebb krízisbe került, így David Whist, feleségével és pár munkatársával a bolygón ragadt. A munkatársak idővel visszatértek a Földre, de Davidék maradtak és családot alapítottak. Egy fiuk született, Justin, akit David, felesége halálát követően egyedül nevelt.

Az idilli életnek azonban egy napon vége szakad, amikor látogató érkezik a bolygóra. Stanley Guilden a Transbeteul cég képviseletében érkezett, hogy megszemlélje a bolygót és bejelentse, heteken belül több mint tízezer telepes száll alá és telepszik le a bolygón.

Bár Justin tanult a Földről és az ott élő emberekről, civilizációkról, mégis Stanley volt az első ember akivel apján kívül találkozott. Nem ismerte a társasági élet szabályait, és az emberi törvényeket sem, hiszen nem volt rá szüksége eddigi életében. Harmóniában éltek a természettel és élvezték a nyugodt, “tanyasi” életet. Azonban az új telepesek érkezése mindent megváltoztat, hiszen ahhoz, hogy építsenek, először rombolniuk kell, azaz legyalulnak egy dombot, hogy előkészítsék a terepet az új telepeseket befogadó város számára.

A regény az egyén és a társadalom találkozásáról szól. Két világ ütközik itt össze, ahol az egyik a nyugodt, harmonikus életet képviseli, még a másik a kompromisszumokkal, szabályokkal és rombolással teli életet. Egy olyan fiúnak, aki még a serdülőkor elején jár csak, és eddig nem kellett az emberi táradalommal kapcsolatba lépnie, egy igen erőteljes sokk. Megváltozik minden, amit eddig ismert és hiába küzd ellene, kevés egyedül ahhoz, hogy változtasson.

Szélesi Sándor nagyon belsőségesen ábrázolja az apa-fiú kapcsolatot, valamint a “tanyasi” élet mindennapjait. Már az első oldalakon érezni lehet, hogy milyen meghitt és harmonikus az életük ezen a bolygón, és egyszerűen görcsbe rándul a gyomrunk, amikor Stanley megérkezik, mert tudjuk, hogy vége ennek az idilli életnek és minden el fog romlani. Búskomorság költözik be a történetbe, ami lassan felőrli a reményt, hogy apa és fia megmentheti a megszokott életét és kivonja magát az emberi társadalom malomkövei alól.

A drámai hangulat lapról-lapra fokozódik, miközben egyre több emberi aljasság lát napvilágot, amivel a Whist családot próbálják megtörni és integrálni a társadalomba. A problémák pedig csak fokozódnak, amikor egy rejtélyes betegség üti fel a fejét a kolóniában és egyre több telepes halálát követeli.

Amikor nekikezdtem a könyvnek, olyan nyugalom és harmónia szállt meg, hogy legszívesebben kiköltöztem volna egy tanyára, ha van lehetőségem. Eszembe sem jutott, hogy az ember unatkozhat egy bolygón, amit csak ketten laknak, és minden technológiai segítség adott a normális életvitelhez. Szinte láttam magam előtt az apát és a fiát, ahogy élik mindennapjaikat, békében, nyugalomban, távol az emberi civilizációtól. Ki ne szeretne kiszakadni a mindennapi robotból és elmenekülni egy ehhez hasonló helyre? Ha lehetőségem adódna rá, szerintem nem nagyon haboznék.

Igaz, hogy a regény története “sci-fi” közegben játszódik, de a technológia és a távolság, valamint az idegen flóra és fauna csak a hátteret szolgáltatja a két világ összeütközéséhez. Történhettek volna az események a Földön is, de akkor nem emelkedhettek volna ki ennyire a konfliktusok a környezetből. A távoli bolygó csak hangsúlyosabbá tette az ember pusztító és önfeláldozó hajlamát.

Ennél a regénynél döbbentem rá, hogy Szélesi nem csak kalandokkal teli SFF történetekben kiváló, hanem szépirodalomban is tud maradandót alkotni. Igen, ugyanis ez a történet időtlen, és majd’ egy évtized elteltével is friss tudott maradni. Olyan emberi értékeket közvetít, ami kihalóban van, hiszen egyre pörgősebbek a napjaink és csak kevesen tehetik meg azt, hogy időről-időre elmeneküljenek a civilizáció okozta frusztráltság elől. Nem beszélve arról, hogy egyre kevesebb időnk jut egymásra és a család sem az a közösség, mint ami régen volt. Szerencsések azok akiknek sikerült megtartani ezen értékeket és valódi családként tudnak funkcionálni.

A könyv felénél járhattam, amikor megnéztem Szentinel egyik videóját. Bár ne tettem volna! Ugyanis előkerült ez a könyv is a videó alatt, és bár nem spoilerezte le a történet végét, mégis sugallta, hogy milyen irányt vesznek az események. Reménykedtem benne, hogy másképpen értelmezzük a befejezést, de sajnos nem úgy lett. Szóval, aki neki kezd a könyvnek, az ne nézze meg a videót mindaddig még el nem olvasta végig a regényt!

A regényt nem csak SFF kedvelőknek merem ajánlani, hanem azoknak is, akik inkább a szépirodalmat kedvelik. A technológiai leírások nem untatják az olvasót, mindössze annyi helyet foglalnak, hogy érthető legyen a funkciójuk. Ráadásul fizika doktorátusi sem kell hozzá, mert érthetően van elmagyarázva laikusok számára is. A hangulata magával ragadja az olvasót és nem engedi.

Számomra kedvenc lett a regény!

IMÁDTAM

ISBN: 978 963 9866 43 0
Metropolis Media, 2009
Terjedelem: 280 oldal
Bolti ár: 2670,- Ft


Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: