AJÁNLÓ – Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai
Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

Korábban már olvastam Bulicsovtól, és meggyőzött, hogy érdemes odafigyelni rá, hiszen az egyszerű történeteket is olyan izgalmakkal és gondolatokkal tudja megtölteni, hogy az olvasó nem képes letenni a könyvet. A Túlélők után nem is volt kérdés, hogy ezt a kötetet is el akarom olvasni.

Jelen kötetben három kisregény kapott helyet, melyek történetileg különállóak, mégis van ami összeköti őket. Ez pedig nem más, mint Dr. Pavlis személye.

Az első kisregény a Tizenhárom évnyi utazás az Antej űrhajó fedélzetén lezajló eseményeket tárja elénk. Az Antej százhat éve szeli a végtelen világűrt és még tizenhárom év van hátra a cél eléréséig, az Alfa Cygniig. Pavlis nemrég érkezett az űrhajó fedélzetére, az új kiszolgáló legénység tagjaként, hogy leváltsák az egy éves szolgálatot teljesítő műszakot. Mivel a térugrás még nem volt megoldott az űrhajózás ezen időszakában, és a generációs űrhajók is sok problémát okoztak volna a legénység bezártsága és belterjessége miatt egy ilyen hosszú utazáson, ezért a teleportációt kihasználva évente cserélték az űrhajó legénységét. 

Egyes kutatók azonban rámutattak arra, hogy a teleportációnak is lehetnek térbeli korlátai, amit megnövelt energiával sem képesek átlépni. Ezért, amikor megszakadt az összeköttetés a Földdel, sokan arra gondoltak, hogy talán most érték el ezt a távolságot. A régi legénység egy részét már hazateleportálták, és az újaknak is egy része már megérkezett. Azonban most egy olyan helyzet állt elő, amire nem volt senki felkészülve. A legénység összeült és egy igen nehéz döntést kellett meghozniuk: visszafordulnak és 106 évnyi utazás veszik kárba, az emberiség azon reményével együtt, hogy új világokat hódíthatnának meg, vagy folytatják az utat, ami még előttük áll és 13 év múltán elérhetnék a célt. Igen ám, de hiába érnék el a kívánt bolygót, hiszen a távolság miatt értelmetlen lenne teleportációs pontot létrehozni, így plusz 13 év kellene a visszaútra is, mire elérnék a teleportációs határt.

Bulicsov szereplői nem szuper-emberek, hanem egyszerű űrhajósok, akik ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a hétköznapi emberek. Senki nem várhatja el tőlük, hogy 26 évet áldozzanak fel az életükből, csak azért, hogy elérjenek egy bolygóig, aminek aztán nem sok hasznát veszik, hacsak nem az Antejt használják köztes teleportációs állomásként.

Pavlis (aki ekkor még nem doktor), negyedévesként kerül az űrhajó fedélzetére, és úgy néz ki, hogy az első küldetése egyben az utolsó is lesz. Benne is a kettősség érzése uralkodik. Vállalná az utat, hiszen szíve Granizsáért dobog, aki az előző műszakból ragadt itt, de ha valaki azt mondaná a legénységből, hogy forduljanak vissza, Pavlis támogatná az ötletet.

Tizenhárom évnyi utazás kiváló pszichológiai sci-fi, ahol megmutatkozik az emberek igazi jelleme és próbára teszi az űrhajósok küldetéstudatát. Bulicsov körbejárja az érveket és ellenérveket, miközben elébünk tárja a belső vívódásokat is, melyet a legénység egyes tagjaiban zajlanak le.

A második kisregény A Hatalmas Szellem és a szökevények címet viseli. A Kompasz űrhajó egy hónappal korábban kozmikus ugrást hajtott végre, azonban az ugrás során egy antianyaggal történő találkozás tönkretette a gravitációs térhajlító pajzsot, ami egyben kommunikációs antenna is volt. Így a térugrás megszakadt és kapcsolat nélkül “zuhantak” a végtelen űrben. Egy közei bolygót céloztak meg, ami esélyt jelenthet a legénységnek a túlélésre, de a kényszerleszállást követően a hibernált legénységen kívül csak Dr. Pavlis maradt életben. Az ő vállát nyomta a felelősség, hogy pár hónapon belül megoldást találjon a helyzetükre, mielőtt a tartalék energiaforrások kimerülnének és az anabiotikus kádak energiaellátása megszűnne, ezzel halálra ítélve a legénységet.

Amikor a parton egy fényforrást vett észre, felötlött benne az a lehetőség, hogy esetleg a korábbi expedíció, akik feltérképezték a bolygót, hagyhattak itt egy kunyhót, ami lehetőséget adhat a menekülésre, ugyanis üzenetet küldhet a központba, hogy segítséget kérjen. A másik lehetőség, hogy a fényforrás tulajdonosai a bolygón élő értelmes lények, akik segíthetnek neki az űrhajó, vagy legalább a kommunikációs egység megjavításában.

A történet nem túl izgalmas, és egy kicsit mintha túl is lenne írva. Bár, az is igaz, hogy valami furcsaság lengi körül a törzsközösségbe tömörülő őslakókat, hiszen Pavlist meglátva nem borulnak térdre és nem hiszik, hogy egy istennel találkoztak. Sőt, kételkednek hatalmában és teszteknek vetik alá, hogy megbizonyosodjanak tökéletlenségéről.

A történet végére bontakozik csak ki a kép és érdekes erkölcsi vitába keveredünk, melyen érdemes elgondolkodni. Olvasás közben nekem Sztrugackijék Nehéz Istennek lenni című regénye jutott eszembe. Ott is felmerül a kérdés, hogy be szabad-e avatkozni egy fejletlen társadalom mindennapjaiba és irányítani a fejlődésüket. Itt ráadásul egy kísérlet szemtanúi lehetünk, ami igen sok erkölcsi kérdést felvet. Jogában áll az embernek, vagy más intelligens fajnak Istent játszani? És itt nem csak egy távoli bolygón élő törzsközösséget érint a kérdés, hanem visszacsatolva értelmezhető a mindennapjainkra nézve is, kiemelve a kutatási célú kísérleteket, melyeket állatokon végzünk.

Bulicsov nem akarja befolyásolni az olvasókat, mindössze érveket és ellenérveket sorakoztat fel egymással szembe, amiről maga az olvasó döntheti el, hogy melyeket fogadja el és melyeket veti el.

A történet az elején tapasztalható, kicsit vontatott indulást követően igen izgalmas fordulatot vesz, ami rávilágít arra, hogy miért is kellett “elszenvednünk” az előzményeket.

Végül pedig, akár hiszi az olvasó, akár nem, egy sárkányos történettel zár a kötet. A Sárkánytörvény című kisregény nem egy fantasy történet, hanem egy ízig-vérig sci-fi, ahol egy messzi bolygón a kutatók szembe találják magukat az ott honos sárkányokkal.

A Szegezsa űrhajó egy gravigram üzenetet kap, melyben a Kleren bolygón tartózkodó űrállomás kutatói sürgős orvosi segítséget kérnek. Miután az űrhajó bolygó körüli pályára áll, a fedélzetre veszik a súlyosan sérült orvost és helyébe Palvist küldik le a kutatóbázisra.

A könnyed és humoros történet egy olyan közösségben játszódik, akik már hozzászoktak a mindennapi életveszélyhez, azaz a sárkányok támadásaihoz. Pavlisnak nehéz felvennie a fordulatot és a kezdeti iszonyodását is nehezen gyűri le, hiszen az állomáson tartózkodó összes személy olyan piszkos, hogy csak a szemük fehérje látszódik ki a kosz alól. Idővel rájön arra, hogy ez nem az elhanyagoltság jele, hanem a túlélés kulcsa, hogy rejtve maradjanak a sárkányok elől.

Dr. Palvis elhatározza, hogy kideríti mi áll a sárkányok támadásának a hátterébe és ha van rá mód, akkor kidolgozza az ellenük való védekezés lehetőségét. Mivel a bolygón nincsenek emberszabásúak rajtuk kívül, így érthetetlenül áll az előtt, hogy mi váltotta ki a sárkányokból a támadó viselkedést. Lassan, ahogy haladunk előre a történetben, egyre több felvetéssel ismerkedhetünk meg, még végül el nem jutunk a megoldásig.

Talán legjobban ez az idézet foglalja össze a történet mondanivalóját: “Ahol megjelenik az ember, a természet környezetté válik”. Ezen érdemes elgondolkodni akkor is, amikor természetjárásra indulunk, és akkor is, amikor azt tervezzük, hogy egy bolygót hódítunk meg. Sajnos az ember csak pusztítani tud, és ahol megjelenik, ott óhatatlanul is felborítja a természet rendjét.

A három kisregény közül a Tizenhárom évnyi utazás-on szórakoztam a legjobban. Ez egy igazi ifjúsági sci-fi, ami felnőtteknek is kikapcsolódást tud nyújtani. A fiatalok magukra ismerhetnek Pavlisban, és anélkül azonosulhatnak vele, hogy lelkiismeret furdalásuk lenne, mintegy megerősítve, hogy a kételyek az emberi élet velejárói.

Akik nem szeretik a hosszú regényeket, de közben mégis teljes történetekre vágynak, nem pár oldalnyi novellára, azoknak kitűnő választás ez a kötet. A három kisregény három történetet dolgoz fel, melyek egymástól függetlenül is olvashatóak. Kiváló kikapcsolódást nyújt a kötet, miközben azért el is gondolkodtatja az olvasót.

Kir Bulicsov történeteinek középpontjában az ember áll, és nem a technika. A technika mindössze csak háttér, ami lehetővé teszi a konfliktusok feltárását és megvizsgálását. Persze, azzal, hogy a távoli jövőbe és másik bolygóra helyezi az eseményeket, lehetőséget biztosít az olvasónak arra, hogy távolinak tűnő problémákkal szembesítse, melyeknek a gyökerei a mindennapjainkban is fellelhetőek.

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak. IMÁDTAM
ISBN: 978 615 5859 36 6 Metropolis Media, 2018 Fordította: Egri Zsuzsanna Terjedelem: 308 oldal Bolti ár: 3690,- Ft
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: