KRITIKA – Az Úr hangja, avagy “Ürügy vagy űr ügy”
Vásárhelyi Lajos kritikája Pálfi György Az Úr hangja című filmjéről.
Lem Az úr hangja c. regényére, csak mint ürügyre volt szüksége a rendezőnek, hogy saját gondolatairól, problémáiról beszéljen. A filmben talán egyetlen idézet van az írótól, egy egyetemi előadáson hangzik el a professzor szájából.
A film a meg nem értésről és arról a lehetetlenségről szól, hogy emberek, kultúrák, civilizációk megértsék, megérthetik egymást. Mint téma, ez a science-fiction egyik sarokköve, és már igen sok feleletet is kaptunk rá. A film nem akar válaszolni, csak a kérdést, a kérdéseket veti fel. És hogy könnyebben befogadhatóak legyenek ezek a kérdések, azok egy család mindennapjaiban jelennek meg. Aki olvasta a könyvet itt kezdhet idegeskedni, mert egyre több a rendező és egyre kevesebb az író a filmben. Az jár jól, aki nem ismeri a regényt, mert szűz szemekkel nézheti a képeket. Mert azok vannak, ömlenek. Kilencféle kamerával készültek a felvételek – mint olvasom -, és néha ez meg is látszik a képi minőségen, de nem zavaró a váltás. Akár a hétköznapokban itt is megetetik a szemünk, néha rácsodálkozunk a látványra, néha zavarba ejtő, de mindig fogva tartja a figyelmünket.
A cselekmény egy ősi téma körül forog: keresnek valakit, majd meg is találják. Kérdéseket tesznek fel neki, de a válaszai nem lesznek kielégítők. Ez a kérdezgetés és kutatás viszi előre a filmet.
Mi a science-fictiont hiányolhatjuk a filmből, de ha jobban belegondolunk, a regény sem bővelkedik látványos lehetőségekben. Egy eldugott és elhagyott katonai támaszponton játszódik a történet pár összeverbuvált tudóssal, ami – valljuk be – nem túl látványos megvalósítást ígér. A filmesek legalább végigutazták Amerikát, és több városban és tájon forgattak, hogy a képi világot színesítsék.
A szereplők között állandó konfliktusok szikráznak, ami nem engedi lankadni a figyelmet. De a karakterek nem értik meg egymást, és a konfliktusok sem a kifejlet felé mozognak. Mindenkinek vannak sérelmei, mindenki lobogtatja a saját igazát, és próbálja a hibáit palástolni. Közben pedig kozmikus kérdések is előkerülnek, amik az egész cselekményt mozgatják.
Lassan fény derül a titkokra, de ekkor sem visz semmi a megoldás felé. Van aki szeretné az üzenetet megérteni (az Úr hangját), más megelégszik azzal, hogy fel tudja használni az üzenet romboló részét, és pusztítja vele az „ellenségeit”, meg akiket annak ítél. Az egyik csoport, a katonák, agresszíven hazudoznak, a tudósok csoportja már nem is létezik, ők csupán emlékek. Csak a professzor próbálkozik még mindig, hogy valamit megértsen az üzenetből, ám ez egyre kevésbé sikerül neki. Ö nem tudja, mit tartalmaz az üzenet, a többiek pedig már őt nem értik. Talán a válaszok hiányából lehetne megtudni, mi történt és miért, de fogódzkodónak csak a filmben megjelenő, hatalmas, kódokat tartalmazó, horgolt takaró marad.
A film vége felé kapunk egy álmot az időről és egy fantasztikus utazást, de ennek sem sok köze van az eredeti történethez. Aztán a film hősei is beleesnek az értetlenség és az erőszak csapdájába. Tragédiák következnek be, de egyetlen lépéssel sem jutunk előre az üzenet és a probléma megoldásában.
Képileg izgalmas a világ és pergő a látvány, a színészek jók, szinte ismeretlen amatőrnek tűnnek, akik hozzák a figura valóságát. Néha ugyan túlproblémáznak, de ez nem az ő hibájuk. Egyesek olyan jól játszanak, hogy a figura valóságosnak tűnik, és megragadja a néző érzelmeit. Ám az egyik nagy probléma – problémám -, a film nyelve. Szinte végig angol, mert a professzor nem hajlandó magyarul megszólalni, bár sokszor látszik rajta, hogy mindent ért a nyelven. Állandóan olvasni kell a feliratokat, ami sokat von le a látvány értékéből, hatásából, főleg, ha az embernek közben eszébe jut, ez egy magyar film. Majd arra gondol, hogy őt hülyének nézik. Pedig ez sem más, mint az alapvető problémának az egyik megjelenési formája, a kommunikáció értelmes és tisztázandó voltának lehetetlensége.
Mindenkinek ajánlani tudom a filmet, de ne Lem művet várjon, az csak a film gondolati rétegében jelenik meg. Pálfi György használja ugyan Stanislaw Lem gondolatait, de csak azért, hogy magáról és a világról szóljon. Más biztosan másképpen tette volna. De ez az ő filmje. Lehet ez a mozi sem tetszene Lemnek, mint annak idején, Andrej Tarkovszkij Solárisa. Igényes író volt, ő még tudta, mi a science-fiction…
Értékelés: 10/4
Vásárhelyi Lajos kritikája
Az Úr hangja
(2018)
RENDEZŐ:
Pálfi György
FORGATÓKÖNYVÍRÓ:
Nagy V. Gergő
Pálfi György
Ruttkay Zsófia
PRODUCER:
Michael Dobbin
Nagy Zoltán
Pusztai Ferenc
Moe Rai
Charles V. Bender
SZEREPLŐK:
Polgár Csaba
Kate Vernon
Marshall Williams
Eric Peterson
Benz Antoine
Jenna Warren
Andrew Moodie
Angelo Tsarouchas
Kiss Diána Magdolna
