Beszámoló az Írószövetség 2019. január 22-i rendezvényéről

Pasztler Ágota beszámolója az Írószövetség 2019. január 22-i kihelyezett rendezvényéről.

 

 


Ezúttal a Pázmány Péter Tudományegyetemen tartották az előadást, éppen úgy, mint tavaly, még az időpont is csaknem azonos volt. Kilenc előadó beszélt egy érdekes témáról, mint megtudtam, ők az EASPOP csoport tagjai. Ez az English and American Studies Pop Culture Reseach Group rövidítése.

Igyekszem nem párbeszédes formában összefoglalni, no meg név nélkül, mert nem tudtam elég gyorsan jegyzetelni.

Mindjárt egy erősen anekdotikus helyzettel kezdték. Felvételi a bölcsész szakon. Az egyik jelentkező angol-amerikai irodalmat akar tanulni, és kijelenti, hogy nagyon szereti Poe-t. Élénk bólogatás, és megkérdezték, hogy mit ismer tőle. Igen, a Hollót. Na és mást? Nem nagyon, de – tette hozzá büszkén – nagyon sok tévésorozatot nézek. Még az is lehet, hogy fel kell venni, hogy meglegyen a létszám.

Aztán áttértek a tulajdonképpeni témára. Az angol nyelvű populáris irodalom kutatása csak néhány éve kapott létjogosultságot. Először a kezdetek: Holmes, James Bond, és társai, illetve ezek elméleti és kultúrtörténeti hivatkozásai.  Ebben a témában egyre több lett a szakdolgozat, népszerű lett.

Az új generáció tagjai egyre többet írtak például a képregényekről vagy a Harry Potter sorozatról. Változnak az olvasói igények és a szokások. Egyikük a rajongói résszel foglalkozott. például olyasmikkel, hogy miket írtak az olvasók Potterről, illetve milyen mellékszálakat találtak ki hozzá. Aztán ez megszűnt, mert a szerző nem engedélyezte. Persze, az internet nem felejt, ezért ha valaki nagyon keresi, még megtalálhatja ezeket az írásokat. Utána Doyle művei kerültek sorra. Másikuk a szuperhős témával, a gender vonulattal, illetve a női szerepek változásával foglalkozott. A modern kort 1986-tól számítva, de tíz évvel ezelőtt törés volt ebben a témában. A szuperhős képregények, illetve bizonyos fokig ezek filmes változata is idetartozik. A harmadik képregényekkel. de a boszorkányság, varázslat témakörével, illetve az ezekre ható balladákkal, néha Shakespeare művekkel is

Vancsó Éva. a magyar sci-fivel foglalkozik, elsősorban az utópiákkal, illetve a feminista irodalommal. Szeretünk ilyesmikről beszélni, a közös témakör összehoz minket az angol nyelvű irodalommal foglakozókkal.

Javarészt műhely-beszélgetések, ez is egy szakma, mármint a szövegekről beszélni.1993-ban még nem volt ilyen óra, pedig érdekelt volna. Amikor ilyenről írtam a szakdolgozatomat, sokan csodálkoztak: Jé, erről is lehet? Mármint a Szárnyas fejvadászról értekezni.

Volt, aki Clarke-ot nyelvgyakorlatként kezdte el olvasni. Lebeszélték Orwellről, vagy Huxleyről mint szakdolgozati témáról, maradt tehát Burgess. Az értekezéseket pedig a disztópia címszó alatt jobban el lehetett adni

Egy kérdező: A ponyva fertő?

Aki nem érti, annak ez is magas irodalom. Inkább az irodalom határterülete.

Annak idején a Galaktika ellenzéki irodalomnak és nem popkultúrának számított, ki tudja, miért.

Van egy Northrop Frye nevű kanadai irodalomkritikus, akiről azt mondják, ő mindent olvasott. Nos, ő is sokat foglalkozott a populáris irodalommal. Aztán itt van Umberto Eco, aki ezt maga írta meg, sőt egy regényében (Loana királynő titokzatos tüze) hosszan elemzi ezt a regényt és azt a hatást, amit őrá, mint gyerek olvasóra tett. Van egy ironikus könyve: Hogyan írjunk szakdolgozatot?

Megváltoztak a diákok olvasási szokásai, az oktatóknak ehhez kell alkalmazkodni.

Nehéz eldönteni, pontosan mi a populáris kultúra. A Simpson családról már tizenöt értekezést írtak. Ezeket kontextusba kell helyezni. Én kétéltű embereknek mondom azokat, akik egyaránt olvasnak magas és populáris irodalmat. Erre jó példa Shakespeare, aki a maga idejében eléggé közönségesnek számított, most meg egy falka irodalomtörténész veti rá magát.

Jó ez a kutatócsoport, mert sok a téma. Nekünk még nem volt popkultúra, és ha most jönnek az emberek, mi is tanulunk tőlük. Az órákon alapszövegeket olvastatunk, néha ez sem könnyű. Volt olyan diák, aki a videojátékok zenéjéről írt, ezt meg kellett indokolnia. Azt szoktam mondani, hogy ne írjunk arról, amit szeretünk, mert nincs meg a kritikus távolság.

A Lear király annak idején létezett ballada és színdarab formában is. (Ami azt illeti, népmesei motívum is). A populáris irodalom sem okvetlenül könnyű, meg kell tanulnunk a nyelvét. A populáris kultúra nem egyenlő tömegkultúrával.  A James Bond sorozat még fut, erősen felújítva. A Star Wars is, hála az új folytatásoknak. Harry Pottere már huszonkét éve fut, néhány helyen már nálunk is beszélnek róla az iskolában. Nem kedveljük a szépirodalom kifejezést, hiszen ha van szép irodalom, akkor van csúnya irodalom is?

Ezzel a találó megjegyzéssel ért véget a beszélgetés. A legközelebbi alkalommal az Írószövetségben leszünk, és Conan Doyle lesz a téma. Háromszoros hurrá!


Pasztler Ágota