KRITIKA – Marvel Kapitány

Hamarosan zárul a Marvel óriási méretűre duzzadt sorozata, amely anno a Vasember 1-el vette kezdetét még 2008-ban. Ez a nagy ciklus a Bosszúállók: Végjátékkal kap egy szép lezárást, amelyet követően új irányba indul el a filmes univerzum, mondhatni tiszta lappal. A régi hősök közül sokakat elkerülhetetlenül nyugdíjazni fognak, így már néhány éve igen fontos tényező lett, hogy az új szuperhősök lesznek-e olyan húzónevek, mint Vasember, Amerika Kapitány vagy Thor. Eddig elég jól alakul a következő generáció, hiszen Doctor Strange, Fekete Párduc és Pókember is nagy sikerrel debütált – talán egyedül a Hangya hozott némileg szerényebb bevételeket és kritikai elismerést, bár azt el kell ismerni, hogy üde színfoltnak számít.

Most pedig itt van Carol Danvers, azaz Marvel Kapitány, akiről korábban azt nyilatkozták, hogy az MCU legerősebb hőse lesz. Lássuk, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket.

 

 

A szinopszis szerint egy Kree harcos, akit csak Versnek hívnak, nem emlékszik semmire a saját múltjából hat évvel ezelőttről. Amikor a Kree faj és az alakváltó Skrullok között folyó háború egy rosszul sikerült akciójában fogságba esik, Versnek visszatérnek az emlékei a rég elfeledett múltjából. Ezek az emlékek a Földre hívják, ahol hamarosan rájön, ki volt valójában.

A Marvel Kapitány egy tipikus eredettörténet, amelyet nagy várakozások előztek meg a karakternek a Végjátékban játszott – vélhetően – kiemelt szerepe miatt, amelyet ez a film még határozottabban kinyilvánít az egyik, végefőcím utáni jelenetben. Továbbá az sem elhanyagolható tény, hogy ez az első MCU film, amely egy női szuperhős köré épül fel, emiatt aztán elkerülhetetlenül összehasonlították a Wonder Womannel.

Először is lássuk, hogy mi működött jól a filmben!

Brie Larson remek Carol Danvers, kellően szerethető, és érdekesen tudja megjeleníteni a karaktert. Jól áll neki a múltját kereső harcos alakja, és láthatóan élvezte az akciójelenetek forgatását. Pimasz beszólásai úgy az esetek kilencven százalékában jól és jókor jönnek, a maradék tíz százalék azonban félremegy. Ez az arány nagyjából jellemző a film poénjaira is. Akárcsak Gal Gadot Wonder Womanként, úgy Brie Larson is egy érdekes – és bitang erős – női szuperhőst teremtett meg, aki el tudja hitetni azt, hogy képes fél kézzel megállítani egy tehervonatot.

A Skrullokkal kapcsolatban van egy érdekes fordulat a filmben, amit itt most nem fogok elspoilerezni, mert tényleg elég nagy spoiler. Elég, ha annyit mondok, hogy egészen más szerepet fognak betölteni az MCU-ban, mint a képregényekben, és ez sok képregény rajongót zavarhat. Én azonban a zöld, hegyes fülű alakváltókat az MCU egyik legérdekesebb lényeinek tartom, amelyekről szívesen látnék még történeteket. A kvázi fő gonosz, Talos, a Skrullok vezetője Carol és Fury mellett a harmadik szerethető és érdekes karakter a filmben.

 

 

Nick Furyt élvezetes volt látni fiatalon. Egyrészt a CGI-fiatalítás döbbenetesen hiteles lett, másrészt Samuel L. Jackson mára gyakorlatilag eggyé vált a karakterrel, látszik, hogy kisujjából kirázza a figurát, még úgy is, hogy itt még egy zöldfülű ügynökként láthatjuk, nem a SHIELD igazgatójaként. A humoros jelenetek nagy része is hozzá, illetve a közte és Carol, vagy közte és a már most híres macska, Goose közti dinamikán alapulnak. Egy-két viccesnek szánt jelenet azonban erőltetetten hatott, néha bizony látványosan csendben maradt a nézőközönség olyankor, amikor a készítők érezhetően nevetést vártak volna.

Sebaj, így is maradt elég szórakozni való a filmen, és ebben nem kis része volt a macskának, akiről szerintem mindegyik kritikában áradoztak.

 

 

Viszont bajok is vannak azért a filmmel. A történet kusza, és sok pontján értelmetlenségbe süllyed. A világépítés pedig még úgy is nagyon durva hiányosságokkal és logikátlanságokkal küzd, ha belevesszük a korábbi, kozmikus MCU filmeket, ha figyelembe veszünk minden elejtett infót a Kree fajról… Egyszerűen nem áll össze az egész, nem látjuk át és – ami még bajosabb – nem érezzük át ezt a hatalmas, legyőzhetetlen birodalmat. A film legnagyobb baja épp ez, a Kree és a Skrull faj egymáshoz való viszonya, amely legalább olyan fontos eleme kellene hogy legyen a történetnek, mint Carol múltja. A forgatókönyv írók azonban szépen megfeledkeztek a világ kibontásáról, és csak díszletként hagyták meg ahhoz, hogy Carolból egy óriási hatalommal bíró teremtményt faragjanak.

További fájó pont számomra, hogy az akciójelenetek különösen súlytalannak tűntek. Hiába láttam a szememmel azt, hogy Carol mire képes, valahogy nem éreztem át az ütések brutális erejét, mint mondjuk az Acélember hasonló volumenű küzdelmeivel. Ez nem a szereplő játékának a hibája, ő jól teljesít – itt most kizárólag a CGI-ben látom a hiba okát. Még a legnagyobb pusztítás is túlságosan plasztikusnak tűnik és hiányzik belőle a “fizika”. Megjegyzem, ebben a Wonder Woman sokkal jobban teljesített.

Ami azonban szépen átjön a filmen, az az üzenet. A kontroll alól felszabaduló, a saját korlátait ledöntő nő története nem szájbarágósan, az arcunkba tolva lett elmesélve, hanem szépen megbújik a jelenetek között, ahogy azt kell. Nem kapunk gázos hegyi beszédeket, helyette az események mesélnek.

Összességében véve megszerettem Carol Denverst, türelmetlenül várom, mit fog majd lépni a Bosszúállók: Végjátékban. Továbbá nagyon nagyon szeretnék többet látni a Skrullokból!
És a macskát. Igen. Akarok egy ilyen macskát.

 

Értékelés: 7/10

 


 

 


Marvel Kapitány

Captain Marvel (2019)

Rendező:

Anna Boden

Ryan Fleck

Producer:

Kevin Feige

Forgatókönyv:

Anna Boden

Ryan Fleck

Geneva Robertson-Dworet

Szereplők:

Brie Larson

Samuel L. Jackson

Ben Mendelsohn

Djimon Hounsou

Lee Pace

Lashana Lynch

Gemma Chan

Annette Bening

Clark Gregg

Jude Law

Zene:

Pinar Toprak

IMDb link

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: