KRITIKA – Elrabolt világ, elrabolt agysejtek

Az Elrabolt világ (Captive state) azt a szituációt meséli el, amikor az idegen inváziót követően az emberiséget legyőzték, az országok vezetői behódoltak az új hatalomnak és már kiépült egy totális rendőr- és megfigyelőállam. Ez az alapkoncepció mindig érdekes, mindig lehet vele újat mondani/mutatni, ha a megfelelő ember nyúl hozzá az alapanyaghoz.

Nos, az Elrabolt világ készítői nem a megfelelő személyek voltak.

 

 

A film azzal a jelenettel nyit, amikor már megadtuk magunkat az új hódítóknak és egy család menekülni próbál a lezárt Chicagóból, ez azonban tragédiába torkollik. A szülők meghalnak, két fiúgyermekük magára marad, őket azonban megkímélik az – egyébként elég parás, tengeri sünre emlékeztető külsejű – idegenek. Ezt követően kilenc évet ugrunk előre az időben, és láthatjuk, mivé lett a világ és mi történt időközben a fivérekkel…

Azaz csak láthatnánk, ugyanis a film nem mélyed el túlságosan a világ vagy a karakterei bemutatásában. A legérdekesebb információkat még az elején, szöveges formában közlik velünk, amikor az egyik ember terrorista a manifesto-ját gépeli. A legnagyobb probléma a filmmel az, hogy egész egyszerűen  szólva nem túl érdekes. Márpedig, ha egy ilyen témájú film nem érdekes, akkor ott valami rohadt nagy baj van.

Unalomba fullad, mert olyan jeleneteken időzik el, amelyek teljes mértékben fölöslegesek, lényegtelenek a történet szempontjából (pl. a csónakot javítgató haver, meg a barátnő), míg az igazán érdekes kérdéseket megválaszolatlanul hagyja. Sőt, fel sem teszi őket, csak a néző fejében fogalmazódik meg egy igény arra, hogy többet szeretne tudni, mert ez így édeskevés.

 

 

A szereplők egy pillanatig sem beszélgetnek el a világ új helyzetéről, nem ismerjük meg, hogyan érzik magukat ebben a megváltozott társadalomban, nem mutatja be a szembeálló csoportokat, akik között az egyik fél a lázadó, a másik a behódoló. Pedig ezek nagyon fontos kérdések lettek volna, ráadásul ezektől váltak volna élővé a karakterek.

Így azonban úgy tűnik, mintha az idegen invázió csak másodlagos lenne, a háttérbe szorult volna, és a hangsúlyt a rendőrállam kapta. Való igaz, hogy idegen lények mindössze háromszor bukkannak fel a filmben, de nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy nem éreztették velünk a hatásukat. Így csupán egy átlagos diktatórikus rendszert látunk, ami egyszerű, unalmas, lerágott csont, és ráadásul még a megdöntésére irányuló erőfeszítések is nélkülöznek szinte minden izgalmat.

Csakhogy van egy óriási – és nyilvánvaló – különbség a filmben felvázolt diktatúra és valódi diktatúrák között. A világon mindenhol, minden elnyomó rendszerben, még a legsötétebb, legaljasabb rezsimekben is megvolt az az alapvető igény, hogy gyermekek szülessenek a világra, nőjön fel a következő generáció, stb. Megvolt a folytonosságra, a fennmaradásra való igény a diktátor szempontjából. Itt azonban erről szó sincs, a világot egy idegen, elnyomó faj uralja, amit csak a földi ásványkincsek érdekelnek, a lakókkal mit sem törődnek. A filmben elhangzik, hogy csak addig kellünk nekik, amíg hasznunkat veszik az építkezésben, kitermelésben. Így, ebben a diktatúrában máris ott van az a hatalmas kérdőjel, hogy egyáltalán lesz-e jövője az emberi fajnak, vagy az elnyomóink egy nap gondolnak egyet és mindenkit kiirtanak az utolsó gyermekig. Ezek olyan fontos gondolatok, amelyeknek meg kellett volna jelennie a filmben, a szereplők szempontjából ez a diktatúra nem egy hagyományos diktatúra, nem lehet pusztán lepukkant lakótelepekkel és fásult, nyúzott arcokkal érzékeltetni, mint egy poszt-szovjet állam hétköznapjait. Az a pár drón, a nyakba ültetett nyomkövető kukac kevés és, mondhatni alap kellék az ilyen filmekben.

A film plakátja enyhén szólva hazugság, több szempontból is. Egyrészt azt érzékelteti, hogy egy grandiózus ellencsapást láthatunk majd, egy háborút az idegenek ellen, azonban erről szó sincs. Továbbá az, akit a film elején és a poszteren a főszereplőnek hiszünk (a fiatalabbik testvér) valójában egy nem túl fontos mellékszereplő, aki a film középső felére úgy ahogy van el is tűnik, mintha megfeledkeztek volna róla a készítők, és csak a végére bukkan fel újra, hogy előremozdítsa a vánszorgó cselekményt.

A főszereplő valójában a John Goodman által alakított rendőrtiszt. Goodman egyébként a film egyetlen üde színfoltja, nagyon jól hozza a figurát, de sajnos a történet érdektelenségét ő sem tudja megmenteni.

 

 

A látványvilágról sok szót nem érdemes ejteni, az idegeneket alig látjuk, mindig sötétben bukkannak fel, vagy a háttérben látszik valamilyen meghatározhatatlan rendeltetésű építményük, járművük.

Ezen kívül a film tele van logikátlanságokkal is, de nem csak aprókkal, hanem egy olyannal is, amely a film történetének fő vonalát is úgy, ahogy van, agyoncsapja. Erről csak SPOILER figyelmeztetés mellett tudok szót ejteni.

 

 

A terrorista sejt látszólagos terve ugye az, hogy felrobbantsanak egy idegent a stadionban rendezett ünnepségen. A valódi terv azonban az, hogy utána a John Goodman által megformált rendőr lebuktathassa az egész szervezetet, feláldozva a tagjait, hogy így aztán ő váljon az idegenek bizalmasává, és a rendőrfőnök helyét átvéve lemehessen hozzájuk az alagutakba. Majd ott felrobbantsa őket. Mindezt egy olyan bombával, amely láthatatlan, kimutathatatlan, egyszerűen feltapasztható bárkinek a ruhájára úgy, hogy az illető ezt észre sem veszi.
Kérdem én: miért nem ragasztották rá a bombát már először az eredeti rendőrkapitány hátára, amikor az lement a lényekhez? Az egész csavarosnak szánt terv tökéletesen fölösleges volt!

 

 

Számtalan további ponton vérzik a film, például nem tudjuk meg, mik voltak azok a drón szerű tapadókorongos izék, amelyek a fiatal testvért bezárták abba a fülkébe, és nincs is értelmük; nem értjük meg, hogyan hagyhatnak az idegenek szerteszét ilyen zselés állagú, láthatatlan és kimutathatatlan robbanóanyagot; az sem fér a fejembe, hogy egy ilyen technológiával rendelkező faj miért jelenik meg egyáltalán személyesen és teszi ki magát a veszélynek, ahelyett hogy robotokat küldene a feladatra.

Egy szó mint száz, a film rettentő unalmas és egyáltalán nem hagy nyomot a nézőben – bennem legalábbis nem sikerült. Sajnáltam, mert az előzetes alapján érdekesnek tűnt, de ahogy azt manapság már megszokhattuk, az előzetesek a legrosszabb filmet is képesek zseniális alkotásként eladni.

Értékelés: 4/10

 


 

 


Elrabolt világ
Captive State (2019)

Rendező:
Rupert Wyatt
Producer:
David Crockett
Rupert Wyatt
Forgatókönyv:
Erica Beeney
Rupert Wyatt
Szereplők:
John Goodman
Ashton Sanders
Jonathan Majors
Machine Gun Kelly
Vera Farmiga
Zene:
Rob Simonsen

IMDb

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is: