KRITIKA – The Wandering Earth

2019-05-122021-05-16 Bódis Éva kína, wandering earth

Hollywood kiváltsága lenne a sci-fi-katasztrófafilm?

Bódis Éva filmajánlója

A Nap haldoklik, úgyhogy az egész emberiség épített egy hatalmas rakétarendszert, amely a bolygót lenavigálja a pályájáról, és átszállítja egy másik csillagrendszerbe. Csakhogy a 2500 éves út váratlan veszélyeket rejt. Egy csapat fiatal a Vándorló Föld-projekt korai éveiben keményen küzd az emberiség megmaradásáért.

Kínában mertek nagyot álmodni, és készítettek egy filmet, ami – szívből mondhatom – felér az amerikai filmgyárak látványorgiájával. A képi világról kizárólag szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, mert lélegzetelállító, fantasztikus és drámai, egyszóval mindenkinek, aki szeretné, hogy egy kicsit elkápráztassák, érdemes megnéznie ezt az alkotást.

A látványt emeltem ki, nem véletlenül. Pedig a színészi játék sem hagy kivetnivalót, de európai ember – már azok, akik egy szót sem tudnak kínaiul – kevésbé fogják átérezni. Ugyanakkor, ha a saját műfajában versenyeztetem, akkor bizony kenterbe veri a Holnaputánt. Az angol felirat korrekt. A film mindenképpen megérdemelne legalább egy angol szinkront.

A történet pedig kifejezetten kreatív. A Föld vándorútra indult, de el sem hagyta még a Naprendszert, amikor a Jupiter beleszól. A tekintélyes méretű bolygó gravitációja csúnyán bekavar az útvonaltervbe, és megpróbálja megkaparintani szépséges (bár jelenleg egy „kicsit” hideg) bolygónkat.

Az emberek társadalma öt kilométerrel a felszín alá költözött, fent csak űrruhában dolgozó bányászok és a rakétarendszert karbantartó munkások jönnek-mennek. Azért űrruhában, mert nagyjából -80 fokra hűlt a bolygónk felszíne. Ezekhez a fent élő emberekhez szeretne csatlakozni Liu Qi, aki fiatalkora ellenére felszökik a felszínre és viszi a húgát is, elköt egy hatalmas vontatót, néhány ütközés árán megtanulja vezetni, és mire a törvény jó szolgái lecsukják érte, kilátásba kerül a Föld teljes pusztulása. Az események felgyorsulnak, és Liu Qi, aki csak egy biztos helyre szeretne menni, a mentőcsapat kötelékében találja magát.

A film remekül játszik a karakterekkel, okoz némi meglepetést itt-ott, ugyanakkor elég jól követi az amerikai mintát ahhoz, hogy élvezhető és izgalmas legyen. Mint fentebb is kifejtettem, a látványvilág lehengerlő. És egy kicsit hozzásegít ahhoz, hogy a technikai, fizikai és egyéb blődségek felett legalább egy pár percre szemet tudjunk hunyni.

Ugyanis próbáljuk meg magunk elé képzelni a szitut: a Nap nemsokára ki fog hunyni. A legzseniálisabb terv, ami a világ összes, hangsúlyozom, összes tudósának eszébe jut, az az, hogy ötezer méter mélyen a föld alatt kialakítjuk a menedékeket, miközben a föld egyik oldalát teletűzdeljük baromi nagy meghajtókkal, és ezzel az egész rohadt bolygót kivezetjük a Naprendszerből. A Holdat otthagyjuk a fenébe, az nem kell senkinek. Az űrhajós részleget tudjuk hibernálni, a civilek meg biztonságban vannak a bunkerekben, ahol nagyjából úgy élnek, mint a zsúfolt városokban. Eddig minden szép és jó, a terv működik. De, miután sok ezer zseni megalkotta az utazás feltételeit, különös tekintettel a bolygó nagyjából felét elfoglaló meghajtókra, az asztrofizikus beszívott, és rosszul számította ki a Jupiter körül végrehajtandó parittyamanővert. Mi van?! Ahogy az sem tiszta még számomra, hogy ha egyszer a meghajtókkal távolodik a naptól, akkor miért a bolygó másik oldalán van világos. De… lehet, hogy ez már nem az asztrofizikus hibája.

De azért álljunk itt meg egy pillanatra. Nem lehetünk szigorúbbak egy kínai filmmel, mint a hollywoodi csodákkal. Elvégre a The Wandering Earth nem a nagy drámákkal versenyzik, hanem a Maggal, a Szuperviharral, és esetleg a 2012-vel. És ezek között tökéletesen megállja a helyét mind feszültségében, mind lenyűgöző mivoltában.

Mindenkinek ajánlom a filmet, akit nem riasztanak el a keleti nyelvek, aki a fentebb felsorolt alkotásokból legalább egyen jól szórakozott, aki szereti a sci-fi és katasztrófafilmeket (különösen együtt), és aki egy kétórás, izgalmas kikapcsolódásra vágyik. A film nem került mozikba – sajnos –, de a Netfilxen elérhető.

Értékelés: 7/10