Ilyen volt a SZINT – Sci-fi Irodalmi Nyitott Tábor 2019-ben
Egy hete ért véget a SZINT, ami öt napra összehozta azokat a sci-fi rajongókat, akik nem csak olvasni és nézni szeretik az ezen műfajban készült alkotásokat, hanem maguk is aktívan szeretnék bővíteni a repertoárt. A táborra jelentkezők közül már többen is büszkélkedhettek publikált novellával vagy kisregénnyel, mégis úgy érezték, hogy a fejlődésükhöz segítséget nyújthat a személyes konzultáció a mentorokkal.
A tábor annyira összehozta a résztvevőket, hogy vasárnap, a táborzárást követően, aki tehette, egy önszerveződő csoportos városnézésen is részt vett, fagylalttal hűsítve magát a nagy melegben, miközben a Duna parton sétálva az Esztergomi Bazilikában gyönyörködött.

Az AVANA és a Clavis szervezésében és a Metropolis Media támogatásával, első alkalommal került megrendezésre a SZINT – Sci-fi Irodalmi Nyitott Tábor 2019. 06.19-23. között. Szerdán 12:00-kor nyitotta meg a kapuit a tábor Párkányban (Szlovákia), és a kettőkor tartandó hivatalos tábormegnyitóra a résztvevők nagy része már elfoglalta a szállását. A nyitóbeszédet Orosz Adél táborszervező tartotta meg, majd egy gyors bemutatkozást követően kezdetét vette a programsorozat, melyet Vancsó Éva: A jó felvetések című előadása nyitott meg.

Az első előadáson kiderült, hogy nagyon nehéz jó felvetést találni, ugyanis amit lehetett, már megírtak. Ami a kortárs írók kiugrási lehetőségét illeti, az az egyedi hangban vagy olyan perspektívában van, ami eltér a megszokottól és az újdonság erejével tud hatni az olvasókra.
Jobbágy Tibor: Jellemző hibák című előadásában kitért az E/1 és E/3 nézőpontból írt művek jellemző hibáira, példákkal alátámasztva, melyeken nem csak jót derült a társaság, de rögzült is bennük, hogy mely az az út, amit kerülni kell. Ezt követően Magyar Tibor tartott előadást a névválasztásról “Jó név fél siker” címmel. Nem az írói álnevekről volt szó, hanem a szereplők névválasztásáról. Az ember nem is gondolná, hogy mennyi minden múlik egy szereplő nevének megválasztásán, hiszen nem csak nevet adunk neki, hanem “arcot” és jellemvonásokat is.
Az előadásokat követően a hallgatók megkapták az első feladatukat is, melyet vacsora alatt kellett reprezentálniuk. A téma: írj át egy mesét sci-fi köntösbe. A legkülönbözőbb megoldásokkal álltak elő, és én, aki nem vagyok nagyon oda a felolvasóestekért, nagy figyelemmel hallgattam az elkészült rövid műveket, melyek néhol megnevettettek, máskor elámítottak. Meghallgathattuk, hogy milyen lenne egy jövőben játszódó Nils Holgersson történet, vagy éppen A kis gyufaárus lány tragédiája. A népmese átiratok is helyet kaptak, élükön a Kacor királlyal.
A felolvasást követően kezdetét vette az esti kötetlen program, ahol a résztvevők jobban megismerkedhettek egymással. A bátrabbak kivonultak a kertbe, az esőt követően felfrissült levegőre. Kezdetét vette a néptáncnak is beillő boka és kézcsapkodás, ugyanis a szúnyogok is megörültek a vérfrissítésnek, és lecsaptak áldozataikra. A jó hangulatot azonban ez sem tudta letörni, hiszen előkerültek a szúnyogirtó-szerek és a táborozók győzedelmeskedtek a vérszívókon – ideiglenesen.
A következő három nap ütemterve hasonlóan alakult. A hosszúra nyúlt éjszakákat követően, reggel hét órakor kezdett ébredezni a társaság, hogy a kávéval és reggelivel felfrissülve kezdhessenek neki a reggeli előadásoknak, melyek kilenc órától kezdődtek. Ez alól csak a péntek reggel volt a kivétel, amikor is valaki úgy gondolta, hogy a legjobb időpont a reggel hat óra a fűnyíráshoz, hiszen olyankor még mindenki alszik és nincs is jobb ébresztő, mint a motoros fűkaszák hangja. Valahogy senkinek sem A fűnyíró ember jutott eszébe, ami Stephen King, sci-finek is beillő alkotása…

Csütörtök délelőtt Szélesi Sándor tartott előadást a dramaturgiáról, bemutatva az egyes műfajok jellegzetes idővonalait, majd ezt követően Bihari Péter beszélt a tárgyakról és azok jelentőségéről az írásokban. Az ebédet követően került sok a konzultációra és az aznapi feladat is kiosztásra került, melyet a résztvevőknek szintén vacsora után kellett reprezentálniuk.
A délutáni előadássorozatban Vancsó Éva beszélt a szerkesztőségi munkáról, tanácsokat adva a résztvevőknek a tipikus hibák elkerülésére. Ezt követően Orosz Adél beszélt a párbeszédekről, rámutatva, hogy egy jó párbeszéd mennyit adhat hozzá a történethez, illetve példákat hozott az unalmas, és a történet szempontjából nem releváns párbeszédekre is. Végül az előadássorozatot Bihari Péter zárta az Idő és tér című előadásával, mely visszakanyarodott a tárgyakhoz és azokon keresztül szemléltette az idő és tér jelentőségét az írásokban.
A péntek délelőttöt Bihari Péter előadásával kezdődött, melyen az ismétlésekre hívta fel a figyelmet. Ezt követően Szélesi Sándor tartott egy nagyon érdekes előadást a karakterfejlődésről, melyen szó esett arról, hogy a karakterek önálló, az írótól független életet élnek a történetben. Egy jól megalkotott karakterrel nem csinálhatunk azt amit akarunk, hiszen a jelleme és a tulajdonságai behatárolják a mozgásterét. Éppen ezért, ha olyanra kényszerítenénk a karakterünket, amit amúgy nem tenne meg, akkor két lehetőség áll előttünk. Vagy teljesen átírjuk a történetet, ezzel együtt a karaktert is, hogy úgy tegyen, ahogy azt szeretnénk, vagy hagyjuk a maga útját járni. Ha ráerőszakoljuk az akaratunkat, akkor hiteltelenné válik és az olvasó is kizökken a történetből.

Általában az előadások kicsit túllépték az előre meghatározott időkeretet, mivel az előadók jobban belemélyedtek a témákba, illetve a hallgatóság is fellelkesült és egyre több kérdést tett fel a témával kapcsolatban az előadást követően. Ennek köszönhetően a délelőtti konzultációk átcsúsztak ebéd utánra, lecsípve egy kicsit a napi feladatra szánt írási időből. A táborozók ennek ellenére könnyen vették az akadályokat, és az előadásokon hallott tanácsokat felhasználva estére elkészültek a feladatokkal. Egyre jobban vártuk a vacsorát követő felolvasásokat, mert kíváncsiak voltunk, a frappánsabbnál frappánsabb írásokra.
Délután Magyar Tibor beszélt a kritikáról és annak szerepéről az írók életében. Kitől és hogyan fogadjunk el kritikát, és kik azok akiknek a véleményét figyelmen kívül kell hagyni. Majd ezt követte Kojer Attila Világok és háborúk előadása, melyet nagy érdeklődéssel hallgattak az egybegyűltek. Végezetül, levezetésképpen Orosz Adél beszélt a szex és szerelem helyéről a sci-fiben. Attól, hogy valami tudományos-fantasztikus besorolást kap, az érzelmeket még nem kell nélkülöznie.
Az esti műsorba egy kis interaktív társasjáték is befigyelt, ugyanis a táborozók felelevenítették a Beugró című játékot és különböző szituációkba kerülve szórakoztatták egymást. Aki csak nézőként vett részt a “foglalkozáson”, azok is a hasukat fogva nevettek. A felhőtlen jókedv garantált volt, amit még a szúnyogok sem tudtak elrontani.
Szombat reggel már érződött, hogy a táborozóknak egyre nehezebb az esti, kötetlen program után az ébredés. Ennek ellenére, szinte mindenki hadra fogható volt a kilencórási előadáskor, igaz, volt aki a kávéscsészéjébe kapaszkodott, hogy le ne essen a székről. Bihari Péter indította ismételten a napot az udvaron és a véletlenekről tartott előadást, melyek nagy szerepet játszhatnak a történetekbe. Azonban óvatosan kell velük bánni, mert ha valaki elkezdi halmozni ezeket, akkor a novella vagy regény élvezhetetlenné válik.
Minden szerző életében eljön az a pillanat, amikor az addig a fióknak írt művei közül valami publikálásra kerül. Molnár Zsolt a szerzői jogokról tartott előadásában tájékoztatta a hallgatóságot, hogy milyen jogok érvényesek a műveikre és mire számíthatnak, ha publikációra kerül ezek közül valamelyik.
Délután a fülszövegről tartott előadást Magyar Tibor. A fülszöveg írása külön műfajnak számít, hiszen pár mondata van csak a szerzőnek arra, hogy megfogja a leendő olvasót és meggyőzze arról, hogy megvegye vagy elolvassa a kezében tartott regényt vagy novelláskötetet. Az ajánlásokról is szó esett, amit egyes kiadók nagyon túlnyomnak és ezzel már szinte a nevetségesség határát súrolják. Tehát a regény megírását követően még nem vagyunk készen, hiszen a legfontosabb feladat még hátra van – a fülszöveg.
Dr. Gelányi Anikó ügyész egy interaktív előadással lepte meg a hallgatóságot, melybe minden táborozót bevont. Tettek és tények című előadásán arról beszélt, hogy mennyire kiábrándító egy olyan krimit olvasni, ami köszönő viszonyban sem áll a valósággal, ide értve a bírósági tárgyalások menetét is. Egy jó kriminek, legyen az sci-fibe ágyazva, tükröznie kell a valóságot, és ha egy rendőri jelentés szépirodalmi megfogalmazásba íródik, az nem éppen azt tükrözi. Vallomásokból vett idézetekkel szemléltette (természetesen cenzúrázva), hogy milyen is a valóság, amihez a jó íróknak idomulniuk kell ahhoz, hogy hiteles képet mutassanak az olvasóknak.
Az utolsó előadás a tudomány és a sci-fi kapcsolatáról szólt, melyet hitelesebb személyek nem is tarthattak volna, mint Nagy Ádám és Filippov Gábor. Ők a társszerzői a Párhuzamos univerzumok tanulmánykötetnek, mely a sorozat negyedik részét képezi. Beszéltek arról, hogy mennyire fontos képben lenni a tudomány aktuális állásával, ha az ember egy olyan novellát vagy regényt ír, melyben ezek szerepet játszanak. De nem csak a sci-fi zsánerében kell ezekre figyelni, hanem minden műben, hiszen a társadalmi-, politikai- és tudományos világ adja a keretét a történeteknek, melyeket figyelembe kell venni a világalkotásoknál. A megfelelő társadalmi hierarchiát fel kell építenünk, hacsak nem egy kifordított világról írunk, bár ott is van egy fordított struktúra.

A jól sikerült szombat esti záróbulit követően elérkezett a vasárnap reggel. Szerda déltől fokozatosan rázódott össze a társaság és egy nagyon jó kis csapat alakult ki. Mindenki jól érezte magát, és még a szombati csöpögős időjárás sem tudta kedvünket szegni. Nem így a vasárnap reggel, amikor mindenkiben tudatosult, hogy minden jó véget ér egyszer. Igaz, hogy a szállást délig el kellett hagyni, de sokan már a táborzárás előtt szervezkedtek, hogy tegyenek még egy sétát a városba együtt. Többen szorgalmazták egy SZINT facebook csoport létrehozását is, hogy kapcsolatban maradhassunk egymással, illetve hogy figyelemmel kísérhessük egymás publikációit.
Abban mindenki egyetértett, hogy elég feszített volt a program és nem jutott sok idő a pihenésre. Az egyetlen esemény, amiből le lehetett volna csípni az alvásra, az az esti szabad program volt, melyet mindannyian a táborban beszélgetéssel, társasjátékokkal és sörrel-borral töltöttünk. Akármilyen fáradtak is voltunk, csak nehezen tudtuk rávenni magunkat, hogy otthagyjuk a társaságot és eltegyük magunkat másnapra.
A táborozók teljesítették az első SZINT-et, és készülnek a következőre. Azt már most bizton kijelenthetjük, hogy jövőre növelni kell a férőhelyek számát, mert az idei SZINT-en résztvevők közül szinte mindenki jelezte, hogy jövőre is részt szeretne venni a táboron.
Bloggerként bepillantást nyerhettem abba, hogy milyen is szerzőnek lenni és mennyi mindenre kell figyelni, akár egy rövid novella megírásánál is. Nem elég, hogy az embernek van egy jó ötlete, hiszen ahhoz, hogy azt el tudja mesélni, szükség van egy hiteles karakterre, egy feszes leírásra, párbeszédre, a történet keretének megalkotására, dramaturgiára, stb…
SZINT-et léptünk! Jöhet a második SZINT 2020-ban!
Kövesd az oldalt és elsőként értesülhetsz arról, hogy mikor és hol kerül megrendezésre a második SZINT.