Monolit-díj – Interjú Csák Tamással
Harmadik interjúalanyunk Csák Tamás, aki a Monolit-díj előtt a Zsoldos Péter-díj zsűrijének is tagja volt, már hosszú évek óta.
Éveken keresztül készítettél-bővítettél egy magyar sci-fi novellabibliográfiát. Kérlek, mesélj kicsit erről: mi volt ennek a célja, miért maradt abba, és tervezed-e a folytatását?
Hű! Ennek a történetnek a kezdete a távoli múlt ködébe vész. Még 1992-ben, Vecsésen egy félreeső kis szoba könyvhalmai között zajlott egy beszélgetés köztem és az egyetlen sci-fis őrült haverom között. Azon bosszankodtunk, hogy nem jut eszünkbe a felidézett novellák címe vagy írója, vagy hogy melyik könyvben található. Milyen jó lenne egy katalógus a sci-fi novellákról! Még azon az estén nekiláttam a jegyzetelésnek. Hónapok múltán, vagy kétezer novella után már láttam: ez egy életre szóló történet lesz. Mivel alapvetően lusta és kapkodó ember vagyok, először kódszavakat írtam a novellákhoz, de a nagy mennyiség miatt ez kevésnek bizonyult. Aztán suta, pár soros firkálmányokat, szinopszisféleségeket tettem mindegyikhez. Később sikerült számítógéphez jutni, és addigi írógépelések után már .wri fájlokat gyártottam. Majd .doc fájlokat. A kilencvenes évek végén Györgyi Ákos segített feltenni a netre. Valójában soha nem maradt abba, csak hosszabb és még hosszabb szünetek ékelődtek a munkafolyamatba. Bár a neten évtizede nem frissült, nálam írott formában tovább növekedik. Csak kellene még egy életnyi idő hozzá, hogy rendesen menjen a dolog. Sokat ábrándozok arról, hogy a lottó-telitalálat után csak ezzel foglalkozom, és utolérem a novellakiadás ütemét.
A sci-fi zsánerén belül regényeket vagy novellákat olvasol szívesebben?
Egyértelműen a novellákat favorizálom. A Galaktika 13. száma egy életre meghatározó volt számomra. Rövid, döbbenetes erejű írásokkal van tele. Ha valakit szeretnék a tu-fa irodalom rajongójává tenni, ezt az alkotást adom a kezébe. Ha ezután sem érdekli a sci-fi, akkor menthetetlen.
A pályázatba bekerült művek többségükben ismerősek már, vagy több a meglepetés, amely szövegekkel most találkozol először?
Ha egy novella a Galaktikában jelent meg, vagy az Avana Egyesület valamelyik kiadványában, azok már ismerősek számomra, szinte a megjelenéssel együtt olvasom. Van, hogy a Preyer pályázatra küldött novellát látom viszont itt a jelöltek között, bár ez elég ritka. Van meglepetés is, viszont a Galaktika mindig felvonultatja legalább a jelöltek felét.
Azt vizsgálva, hogy egy szöveg a sci-fi zsánerébe tartozik-e, milyen szempontokat, definíciót tartasz irányadónak?
Frederik Pohl óta tudjuk, hogy a sci-fi meghatározása az egyik legnagyobb teremsport a világon. A zsáner határai összemosódnak más irodalmi műfajokkal. Nem használok logarlécet, sem patikamérleget. Inkább érzéssel. Van, mikor ez jó kis vitákra ad okot. A novelláknál könnyebb számomra meghatározni a zsánert.
Szigorú bírálónak tartod magad? Amikor nem pályaművek véleményezéséről van szó, csupán kedvtelésből olvasol, akkor is kritikus szemmel nézed az adott szöveget, vagy egy érdekes történet, jó stílus könnyebben feledteti az esetleges hibákat?
Nem tartom magam szigorúnak. Ha valakit rossznak ítélek, azt mások már elvermelték. Tisztelettel adózom mindenkinek, aki írásra adja a fejét, és sikerült megjelennie. Vesszőparipám, hogy az írást párhuzamba állítom a főzéssel. Mindkettő termékét imádom fogyasztani, de ismerem annyira magam, hogy én nem művelem egyiket sem. És nagyon rosszul kell főznie valakinek ahhoz, hogy azt ne egyem meg.
Amikor elolvasol egy művet, azonnal megfogalmazod az első benyomásaidat, vagy inkább kicsit „pihenteted” az olvasmányélményt?
Ez inkább a helytől függ, hol olvasom az adott művet. Ha papír és toll van a kezem ügyében, már azon melegében írom is a benyomásaimat. Ez ritkább, mert többnyire utazás közben olvasok, vagy valamilyen várakozás közben. Ott nincs lehetőség írogatni. Később odahaza, este jegyzetelek, ami elég lassú folyamat, mert állandóan kiegészítem, vagy javítgatom magam. Ilyenkor borzasztóan sokat tépelődöm.
A művek elbírálásakor melyik szempontot emelnéd ki, tennéd egy képzeletbeli rangsor első helyére – azaz melyik a legfontosabb a mű megítélésében?
A történetmesélés. Mint egy vicc mesélésekor. A legjobb vicc, a legjobb történet is borzalmas lesz, ha nem megfelelően tálalják. Semmilyen irodalmi képzést nem kaptam életemben, egyszerű mezei olvasó vagyok csupán. Mindig egy adag elfogódottsággal hallgatom szakavatott emberek kritikáit a mondatszerkezet helytelen használatáról, a jellemek rossz ábrázolásáról stb. Ha a történetben az író egy amúgy égbekiáltó sületlenséget ír le, de elhiteti velem azt, hogy ez a mű világában elfogadott dolog, legyen. Viszont személyes tragédiaként élem meg azt, hogy sok kezdő író szerint a sci-fiben elég az ötlet, nem kell hozzá megfelelő készség, képesség. Szerintem meg sci-fit írni sokkal nehezebb, jóval könnyebb elrontani.
Milyen trendek megjelenésének, népszerűbbé válásának örülnél a magyar sci-fi irodalomban?
Soha nem foglalkoztam a trendekkel. Bárhol, bármikor, bármilyen korszakban, stílusban íródnak a sci-fi történetek, én örülök nekik.
