KRITIKA – Godzilla vs. Kong
A Gareth Edwards rendezésében készült 2014-es Godzilla a maga lenyűgöző és monumentális látványvilágával és elfogadható karaktereivel szépen leporolta a számtalan folytatást megélt japán szörnyet, és jobban megtalálta a maga nézőközönségét, mint Roland Emmerich 1998-as első amerikai változata. A Warner gyorsan zöld utat adott a folytatásnak és egy spin-off filmnek is, azzal a nem titkolt vággyal, hogy hasonló, összetett univerzumot építsen fel, mint a Marvel – ahogy akkoriban sokan mások is tettek.
A Kong: Koponya Sziget egy modern és látványos feldolgozása lett a másik kultikus szörnynek, King Kongnak, amelynek voltak erényei és hibái is, de nézhető alkotás volt. A Godzilla folytatása, a Szörnyek Királya néven 2019-ben mozikba került rész azonban már nem volt ilyen szerencsés. A történet emberi oldala kimondottan pocsék lett, a sztori buta, kiszámítható, a karakterek hiteltelenek lettek – de nem ez volt a legnagyobb baja (kritikánkat itt olvashatjátok). Valljuk be: egymást csépelő gigászi szörnyetegek esetén senki sem vár Oscar-díjra érdemes forgatókönyvet és színészi játékot.
A gond azonban az, hogy míg Gareth Edwards első Godzilla filmjében a látványvilág minden képkockán érzékeltette a nézővel, mennyire apró az ember ezekhez a monstrumokhoz képest, továbbá a jelenetek képesek voltak átadni azt a félelmet és kiszolgáltatottságot, amit egy ilyen lény mellett érezhetünk, addig a Szörnyek Királyában egészen más eredményt értek el. A kártyavárként összeomló városok terepasztalnak tűntek, a csépelős jelenetek során teljesen elveszett az emberi nézőpont és vele a monumentalitás érzése.
Sajnos ugyanez jellemzi a legújabb részt, a Godzilla vs. Kongot is.
A történet szerint néhány évvel az után járunk, hogy Godzilla legyőzte a háromfejű zéró szörnyet, Ghidorát, amikor váratlanul és megmagyarázhatatlanul rátámad egy városra és romba dönt egy fél kerületet. Senki sem tudja, mi ütött Godzillába, és a szörnyekkel foglalkozó Monarch szervezet megpróbálja kideríteni a lény motivációit, valamint megtalálni az utat az Üreges Földbe. Ez a kissé Verne-hangulatú világ a Godzillához és Konghoz hasonló lények eredeti otthona. Mindeközben Kongot egy mesterséges környezetben tartják, ahol megpróbálnak kommunikálni vele, Godzilla támadásai miatt azonban rövidesen az óriási gorilla segítségére szorulnak.
Lehetne még sokat beszélni a történetről, de fölösleges, ugyanis az egész csupán ürügy egy pár látványos szörnypofonra és felhőkarcolók összedöntésére. A szereplőkre sem érdemes sok szót vesztegetni. Az előző film főhőse, a Kyle Chandler alakította monarch-os most jóformán csak képernyőket bámul és döbbenten néz. A lányát alakító Millie Bobby Brown az előző részben még képes volt belecsempészni némi drámát az anyja és apja közt őrlődő, az öccsét gyászoló lány szerepébe, itt azonban teljes nevetség tárgyává válik a sztorija. Egyébként a történet egyszerűségéhez képest túl sok szereplőt vonultat fel a film, ami aztán oda vezet, hogy egyikkel sem tud érdemben foglalkozni, papírmasé karakterek rohangásznak félelmükben.
Látványfilmként hivatkozunk rá, de ez csak abban az esetben számít érdemnek, ha maga a látvány nyújt valami többet és jobbat, de Godzilla és Kong összecsapásaiból jóformán minden pofon előre sejthető, itt egy jobb horog, ott egy farokcsapás, majd egy harapás és állkapocsfeszegetés.
És ahogy fentebb írtam, ez az igazi probléma a filmmel, nem a pocsék színészi játék, a röhejes történet és tét nélküliség, hanem az, hogy a gigászok harca is csupán ásításra ad okot.
A film egyetlen érdeme, hogy részegen valószínűleg rendkívül szórakoztató lehet.
Értékelés: 3/10
Godzilla vs. Kong
(2021)
Rendező:
Adam Wingard
Producer:
Thomas Tull
Jon Jashni
Brian Rogers
Mary Parent
Alex Garcia
Eric McLeod
Forgatókönyv:
Eric Pearson
Max Borenstein
Szereplők:
Alexander Skarsgård
Millie Bobby Brown
Rebecca Hall
Brian Tyree Henry
Shun Oguri
Eiza González
Julian Dennison
Kyle Chandler
Demián Bichir
Zene:
Tom Holkenborg