KRITIKA – Szerelem és Szörnyek

2021-04-152021-05-16 R. J. Hendon 2021, love and monsters, netflix, szerelem és szörnyek

Hiába árasztják el évről évre a mozivásznakat és a tévéképernyőket, mi, emberek egyszerűen imádjuk a szörnyeket. Legyenek aprók vagy óriásik, nyálkásak, soklábúak és -szeműek, szárnyasok vagy mélytengeri leviatánok, a legtöbbször megtalálják a maguk nézőközönségét. Még a sokszor elismételt kliséket is hajlamosak vagyunk megbocsátani nekik, vagy a gyakran B-filmes szereplőgárdát. A szörnyek már a mozi hajnala óta velünk vannak, és vélhetően a következő száz évben se mennek sehová.

A Netflix kínálatában debütált sci-fi/horror/vígjáték, a Szerelem és Szörnyek a legújabb ilyen produkció.

Az alapfelállás jól ismert elemekből építkezik fel, amelyekkel nem sokat szöszöl a film, az első pár másodpercben ledarálják a gyorstalpalót: jött egy aszteroida, szétlőttük, de a rakéták vegyi anyaga beterítette a Földet, amitől minden hidegvérű állat óriási, vérszomjas mutánssá fejlődött. Az emberi civilizáció összeomlik, a maroknyi túlélő földalatti óvóhelyekben keres menedéket. Joel (Dylan O’Brien – Az Útvesztő) azonban messzire távolodik barátnőjétől, Aimee-től (Jessica Henwick – Árok), kettejük menedékét 140 kilométeres poszt-apokaliptikus, szörnyektől hemzsegő vidék választja el egymástól. A történet akkor indul be, amikor a hét éve föld alatt rostokoló Joel gondol egyet és elindul, hogy megkeresse szerelmét.

A film meglepően ötletes szörnyetegei kellőképp látványosak, gusztustalanok és változatosak, azonban ne 18 éven felülieknek való, vértől és kiontott belektől tocsogó mészárlást képzeljünk el. Némiképp családbarát köntösbe oltott horrorfilmről van szó, amelyet bátran megnézhet az is, aki egyébként idegenkedik a szörnyterrortól. A horrorfilm megnevezést sem szívesen aggatnám rá, csupán a hivatalos zsánermegnevezés miatt használhatjuk.

A külvilágról mit sem tudó, eleinte kissé ügyetlen és a legrosszabb pillanatban leblokkoló Joel utazása bőven tartogat humoros jeleneteket és szerethető szereplőket. Közülük kiemelkedik Joel első számú, elválaszthatatlan társa, Haver, az ausztrál kelpie kutya, aki állat létére – megdöbbentő, de – képes átérezhető, már-már túlságosan is emberi alakítást nyújtani, s ezzel élettel megtölteni ezt a négylábú karaktert. Mind a kutyaidomárt, mind a rendezőt és az operatőrt megilleti a dicséret, és külön piros pont jár azért, mert egyetlen jelenetben sem helyettesítették CGI-vel a kutyát.

Ha már a szereplőknél tartunk, a bevallottan könnyed, B-filmes alapjai ellenére kifejezetten jó színészi alakítást láthatunk Dylan O’Brien részéről, külön kiemelném a sérült robottal, Mav1s-szel folytatott beszélgetését. Szokatlan az ilyen típusú filmeknél, de a Szerelem és Szörnyek megmutatja, miért is szükséges odafigyeléssel, átéléssel lelket és személyiséget adni a karaktereinknek. Szolid karakterfejlődésnek lehetünk szemtanúi, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy izgulhassunk Joelért, és kíváncsian várjuk, újra látja-e Aimee-t (jó, azért ez utóbbi nyilván eléggé egyértelmű).

A film befejezése felveti a folytatás lehetőségét, amit egyáltalán nem bánnék, ha hasonló színvonalon és lelkesedéssel készítik el, mint ezt a filmet. Kimondottan üdítő volt a Godzilla vs Kong katasztrófája után egy ilyen szörnyfilmet látni.

Értékelés: 7/10