KRITIKA – Chaos Walking

2021-04-192021-05-16 R. J. Hendon 2021, chaos walking, daisy ridley, tom holland

Milyen lenne, ha nem tudnánk elrejteni a gondolatainkat mások elől? Milyen lenne, ha a legapróbb gondolatfoszlányt, vágyat, pillanatnyi őrületet, elhamarkodott érzelmet kivetítenénk, és nem maradhatna semmi titkunk? Ezzel az ötlettel játszik el a Patrick Ness young adult regénysorozatának első részéből készült Chaos Walking.

A történet 2257-ben játszódik, egy Új Világ nevű bolygón, ahol egy korábbi kolonizációs kísérlet miatt néhány, elszórt emberi település található. A fiatal Todd Hewitt (Tom Holland – Pókember: Hazatérés) egy olyan településen él, ahol egyetlen nő sincs, kizárólag férfiak. Az idősebbek elmondása szerint azért, mert nem sokkal Todd születése után megtámadták őket a helyi őslakosok, egy másik humanoid faj, és amíg a férfiak távol voltak, minden nőt kiirtottak. Új Világ különleges hely, a bolygón ugyanis megmagyarázhatatlan okból minden egyes férfi kivetíti a fejéből a gondolatait, képeket és hangokat egy kavargó felhő formájában, amit Zajnak neveznek.

Amikor új telepesek fedezik fel a bolygót, és megkísérlik a landolást, a leszállóegység meghibásodása következtében csak egyikük, egy Viola (Daisy Ridley – Star Wars: Az ébredő erő) nevű lány éli túl a zuhanást. Todd és Viola találkozása nem várat sokáig magára, és ekkor a fiú felfedezi, hogy egyáltalán nem látja a lány gondolatait. Amikor a közösség vezetői (a polgármester és egy vallásos megszállott, a prédikátor) tudomást szereznek Violáról, minden áron el akarják kapni a lányt – a polgármesternek az új telepesek űrhajója kellene, hogy elhagyhassák a bolygót, míg a prédikátornak még sötétebb céljai vannak.

A Chaos Walking egy eredeti alapötletből indul ki, és fest le egy olyan világot, amely számos érdekes kérdést vet fel. A kizárólag férfiakból álló közösségbe szó szerint bedobott nő hatása az egyik – ráadásul itt a nők és férfiak közti különbség még nagyobb a gondolatkivetítés képessége miatt. A másik pedig a látható és hallható gondolatok miatt kialakult, túlontúl “őszinte” társadalom, amelynek tagjai kétségbeesetten próbálnak megőrizni valamit saját benső világukból, ám ez érthetően nehezen megy nekik. A titoktartás és a hazugság a legnehezebb ebben a világban, még akkor is, amikor az illető tudja, hogy életek forognak kockán, és minden akaraterejével próbál ellenállni és nem gondolni semmire.

A két, önmagában véve is érdekes problémakör közül a másodikkal végez jobb munkát a film, a Zaj vizuális megjelenítése pedig elsőre kissé furcsa, de ötletes. A Todd megállás nélküli belső monológját hallgatni kénytelen Viola számára idegesítő és néha kényelmetlen szituációkat eredményez, ami a film egyik humorforrása. Jól bemutatja a fiatal Todd belső küzdelmeit, ahogy egyfolytában mantrázza magának, hogy “légy férfi”, miközben kétségbeesetten várna valakitől útmutatást.

A férfiközösségbe belepottyanó nő szituációját viszont hanyagul mutatja be, jóformán semmit sem tudunk meg arról, mit gondolnak és hogyan érzik magukat a helybéliek attól, hogy sok-sok év után hirtelen felbukkant itt egy nő. Mindössze a polgármester és a prédikátor gondolatait ismerjük meg – holott eleve a történet lényege lenne, hogy mindenkiét lássuk és halljuk, esetenként mint egy őrjítő kakofóniát -, ráadásul a prédikátor vallásos téveszméje kicsit kuszán lett bemutatva. A végkifejlet ismeretében érthetetlen számomra, hogyan lehetett egy ilyen, teljes mértékben becsavarodott és agresszív fickó afféle kvázi-vezető.

Ezen kívül a film meglehetősen szemérmes és diszkrét. Todd ugyan elképzeli, hogy milyen lenne megcsókolni Violát, de rajta kívül egyetlen más férfinek sem fordul meg a fejében egyetlen zavarbaejtő, vágyakozó vagy egyenesen disznó gondolat, sőt, mintha sokan nem is foglalkoznának azzal a ténnyel, hogy az új jövevény nőnemű. Nyilván ennek a szemérmességnek az egyik oka a PG-13 besorolás, a másik pedig az lehet, hogy az eredeti regényben Todd mindössze 13 éves. Itt azonban mind ő, mind Viola felnőttek, és ennek fényében nem tűnik túl hitelesnek az az elképzelés, hogy egy csapatnyi férfi, akik csaknem két évtizede nem láttak nőt, mégcsak nem is gondolnak… arra.

A film másik hiányossága a helybéli őslakos humanoidok helyzete. Ebben a formában teljes mértékben fölöslegesek az egész filmben, egyetlen képviselőjükkel találkozunk, és a találkozás nem épp egy sorsfordító esemény, valamint egy településüket látjuk távolról. A történet alakulását és végkimenetelét tekintve nincs az égvilágon semmi jelentőségük.Valószínűleg a reménybeli folytatások miatt kerültek bele mégis a filmbe, azonban a Chaos Walking szerény anyagi bevételei miatt ez kétséges, hogy valaha is be fog következni.

Összességében véve egy eredeti alapötletből kiinduló, érdekes és szórakoztató filmet láthatunk, amelyben Tom Holland is tisztességes munkát végez (Daisy Ridley azonban feledhető alakítást nyújt Viola szerepében). Sajnos nem lehet elmenni a film hiányosságai mellett, és az összecsapottnak ható, suta, folytatásért rimánkodó befejezés sem volt szerencsés választás – soha nem az, ha csak nem betonbiztos a második rész!
Egyszernézős kikapcsolódásnak jó, pedig sokkal több is lehetett volna ennél.

Értékelés: 5/10